Szeptember 8-9. (kedd-szerda)

Tegnap nem igazán volt időm meg energiám írni, mert találtunk a norvég nemzeti könyvtár honlapján egy online, Sigrid Undset 1907-2007 bibliográfiát, és abból kutattam a szakdogámhoz passzoló cikkek meg könyvek után, aztán még a könyvtár adatbázisában is rákerestem, hogy mennyi hozzáférhető a cikkek közül. És amikor Kriszta átküldte a dán irodalom 1. irodalomlistáját, azt is végignéztem a Solvberget katalógusában és így szépen eltelt az este. Viszont oda jutottam, hogy egész szép kis lista jött össze az olvasnivalókról, nem fogok unatkozni. Sőt, csodák csodájára Hilda (a norvégos irodalom tanárom és szakdogakonzulensem) válaszolt az email-emre, azt írta, hogy 1-2 héten belül küldjem el neki a vázlatot meg az előzetes bibliográfiát és utána 2-3 hetente a fejezeteket. Szerintem ráhajtok arra, hogy a norvégos szakdogát itt úgy-ahogy megírjam, mert otthonról szinte semmi sem hozzáférhető, a könyvtárost meg majd megírom otthon, vagy legalábbis nagyrészt otthon. Ahhoz úgyis kaptam anyagot, meg a neten is nagyon sok minden fent van, meg úgyis rengeteg információt szívok itt most magamba :) Szóval ez most a nagy terv, majd meglátjuk hogy sikerül... (tudom Sion, te most vigyorogsz, mert tudod, hogy úgyis mindent az utolsó éjjel fogok megírni :P De hátha most kivételesen mégsem...)

De vissza a könyvtárhoz.
Tegnap meg ma elég hasonló dolgokat csináltam, és szerintem holnap, holnapután is ez lesz.
Carolyn tegnap először azzal bízott meg, hogy egy adott újság minden számából 2 van, ami viszont felesleges, ezért szedjem ki, töröljem ki a katalógusból és végül dobjam ki. Ezután a visszahozott könyveket pakolgattam vissza, majd ebéd után Carolyn-nal beültem a pulthoz. Az változatlanul vicces, amikor véletlenül ott maradok egyedül és persze akkor jön a legtöbb ember és kérdeznek valamit, én meg csak jobbik esetben értem meg...
Kettőtől Anne-nak segítettem, aki az idegennyelvű részleggel foglalkozik. Lehet hogy már írtam, itt mindenféle nyelvű könyv megtalálható a hinditől kezdve az arabon és a kínain keresztül az oroszig nagyon sok minden. Persze magyar nincs - megnéztük a stavangeri statisztikát, tavaly 18 magyar állampolgár lakott bejelentetten Stavangerben... :) Kérdeztem Anne-t, hogy honnan tudja, hogy milyen könyveket vegyen meg, hiszen egyrészt nem ismeri ezeket a nyelveket, másrészt nagyrészét el sem tudja olvasni :) Mondta, hogy ez a legnehezebb része a dolognak, de hogy leginkább olvasói igények alapján vesz, vagy lefordított bestsellereket, norvég írók lefordított műveit, illetve néha pórbál utánanézni, hogy az adott országban kik a nagyobb írók.
Elmondta, hogy mivel elég nagy idegennyelvű gyűjteményük van, sokszor szoktak más norvég könyvtáraknak kikölcsönözni nagyobb tételben. Ezzel összefüggésben, leküldött a raktárba, hogy hozzak 10 db panjabi gyerekkönyvet :):) Ez ilyen nagyon vicces dolog, mert némelyikben legalább benne volt emberi nyelven (na jó svédül...:)) hogy mi a címe, vagy miről szól, de a legtöbben abszolút nem, szóval szimpátia alapján válogattam... Ezután még Anne megmutatta, hogy mik a további teendők ezekkel a könyvekkel és végülis szerencsére a kivételes 4 helyett eljöhettem rendesen 3-kor.
Ma szintén könyvpakolással kezdtem, majd Anne-tól kaptam egy listát, hogy válogassak ki és kölcsönözzek ki 25+15 orosz, 25 szomáli, 25+15 orosz, 50 szerbhorvát és 25 vietnámi könyvet. Annyi volt a kikötés, hogy nagyrészt szépirodalom legyen, de legyen benne szakkönyv is (szerencsére ezek be vannak sorolva Dewey szerint is, szóval látszik rajtuk, hogy szakkönyvek :)) Ezzel elég jól elszórakoztam, és főleg a szomálit meg a vietnámit leginkább kinézet alapján pakoltam, meg persze ahol volt 2 példány, ott abból az egyiket. Utána ki kellett kölcsönöztetni és be kellett dobozolni őket. Itt szeretném megjegyezni, hogy igazán taníthatnák az egyetemen, vagy legalább az általános iskolában technika órán, hogy hogyan kell összehajtani egy papírdobozt, mert igencsak megkűzdöttem azokkal, amiket nekem kellett dobozzá varázsolni...
Mikor ezzel készen voltunk, megint visszahozott könyveket meg hangos könyveket pakoltam vissza. (Nem értem én ezt a hangos könyv dolgot, mindenki teljesen oda van érte, az emberek viszik mint a cukrot, miért jobb meghallgatni egy regényt, mint elolvasni??)
Teljesen jó edzés ez a könyvtáros munka, könyvekkel rohangászik az ember egész nap fel-le, guggol, feláll, lehajol, nyújtózkodik, ja és marha nehéz dobozokat emelget meg pakolgat... lassan nem is hiányzik az aerobic :)
Az egyetlen amit nem szeretek, a tralle, vagyis az a kis kocsi, amire könyveket szokás pakolni és amivel könyvtáron belül lehet a könyveket hurcolászni. Ez annyiból valóban praktikus, hogy nem kell a könyvkupacokkal olyan nagy távolságokat rohangálni, de nekem állandó problémáim vannak az ilyen kocsikkal, sosem arra megy amerre én szeretném és nem tudok vele kanyarodni... (nem véletlen, hogy a Tesco-ban mindig Sion tolja a kocsit... vagy Apa... vagy akire rá tudom sózni, hogy véletlenül se nekem kelljen...).
Hát ennyi, a mai napi hőstettem még az volt, hogy szereztem mosogatószivacsot (eddig 2 fajta boltban nem találtam), így nem kell végre az idegtépő mosogatókefével szenvednem... Egyébként teljesen jól elvagyok Juliáékkal, bár még szoknom kell azt, hogy néha 9-kor bealszik az egész család, Julia meg 6 előtt kel... de ilyenkor nagyon jól jön a koliban felszedett "minden mellett tudok aludni" képességem, szóval nem gond :):)
Most megyek olvasni, mert itt áll egy halom könyv az asztalon és jó lenne haladni a dolgokkal... :)
Puszi mindenkinek!