2009. szeptember 10., csütörtök

Szept. 10 - csütörtök

Ma megállapítottam, hogy itt nem úgy mondják a norvégok a számokat, ahogy én azt tanultam.
Pl. 1884: én úgy mondanám, hogy atten åtti fire de ők úgy mondják, hogy atten fire (og) åtti. És az összes kétjegyű számot ilyen németesen mondják. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy velem van-e a probléma, de végülis 4 évig soha senki nem javította ki, hogy így mondtam, szóval valószínűleg nem...

A könyvtárban a napom a tegnapihoz hasonlóan telt, először egy kis könyvvisszapakolás, aztán újságkidobálás és katalógusból törlés. Aztán kivezettem a katalógusból még egy rakás kiselejtezett könyvet, illetve megnéztem, hogy el lehet-e küldeni a nemzeti könyvtárnak, vagy nekik is van annyi, hogy nem kell és ki lehet dobni.
Utána egy órát ültünk Carolyn-nal a pultnál és nagyon büszke vagyok magamra, mert egy csomó mindenkinek tudtam segíteni :):) Néha ugyan vissza kellett kérdeznem, mert nem értettem, néha meg az emberek nem értették, hogy én mit mondok, de azért ezt leszámítva teljesen jó volt a dolog, meg vagyok magammal elégedve :):)
Vicces volt, még tegnap vagy tegnap előtt kijavított Carolyn, mert jeg synes-t mondtam jeg tror helyett és azóta mindig tesztel, hogy figyelek-e és melyiket használom :):):) A nem norvégosok kedvéért: a jeg synes azt jelenti kb h szerintem, a jeg tror meg hogy azt hiszem, valahogy így lehetne lefordítani, de elég nehéz megmagyarázni a külöbséget a kettő között (Carolyn-nak nem is sikerült :):)) Mondtam is, hogy ez állandó problémája mindenkinek otthon :)
1-kor egy előadásra mentünk a Kjelland könyvvel kapcsolatban, először Marit beszélt kicsit a "Hele byen leser" (egész város olvas) projektről, aminek keretében (ahogy már írtam) megjelentették ezt a könyvet 50ezer példányban, amit ingyen szét fognak osztani; aztán Egil beszélt kicsit a könyvről meg Kjelland-ról. Meghívták a régió többi könyvtárának könyvtárosait is, ezért ezután egy kis megbeszélést tartottak arról, hogy a többi könyvtárba hogy juthatna el egy-egy adag az 50ezerből, hiszen nem csak a stavengerieknek szánták, hanem az egész régiónak. Csak mint elmondták, az "egész város olvas" sokkal jobb név volt a projektnek, mint az "egész régió olvas" :)
Ez után egy biztos amúgy nagyon érdekes, de számomra elég unalmas dologról volt szó, a Rogalyd-prjektről, ami Rogaland, vagyis a régió nagy zenei online lexikonja mindenféle feltöltött mp3-akkal, meg cikkekkel, Wikipedia szerűen megszerkesztve. Na mindegy, ez engem annyira nem kötött le, de ha valakit érdekel, annak szívesen mesélek róla.
Mire vége lett, már majdnem 3 óra volt, szóval még egy kicsit ültem a pultnál aztán vége is lett a napnak. :)
De mivel gyönyörűségesen sütött a nap, sétáltam egyet a városban. Persze a fényképezőm megint nem volt nálam, így megint csak egy két évvel ezelőtti képet tudok mellékelni:

Szóval feljöttem egy kicsit ide, a toronyhoz, útközben találtam ajándék-kütyü-boltot, ahol vettem képeslapot és azt megírtam a Papáéknak itt fent. Aztán még ücsörögtem meg nézelődtem kicsit, de mivel már elég éhes voltam, egy idő után elindultam haza.

Most meg megyek ismételten olvasni, illetve a kedves otthonmaradottakat online módon szórakoztatni :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése