Szept. 17.

A mai napom azzal kezdődött, hogy Kari megkérdezte, nem lenne-e kedvem egyszer pénteki Bokprat-ot tartani és kicsit a magyar irodalomról beszélni, illetve ha van a könyvtárban norvégra fordított, de magyar író által írt könyv, esetleg azokat a többieknek ajánlani. Hát semmit sem utálok jobban, mint sok ember előtt norvégul beszélni úgy, hogy közben mindenki rám/engem figyel, de azért hízelgett, hogy Kari ilyen szempontból is gondolt rám, úgyhogy persze nem mondtam nemet. A nagy esemény okt. 16-án lesz, úgyhogy lesz még időm készülni rá.
A helyzet mondjuk nem egyszerű, mert nem túl sok könyv van norvégra lefordítva és ami le van az leginkább nem klasszikus, illetve a másik probléma, hogy amit lefordítottak és a könyvtárban is megvan és még hallottam is róla, azt ciki, nem ciki, én nem olvastam. Szóval vagy kénytelen leszek magyar irodalmat norvégul olvasni, vagy minden könyvről elmondom, hogy hát ez tök jó és híres, de én nem olvastam...
A következőkből tudok gazdálkodni:

• Örkény István: Rózsakiállítás (ezt speciel olvastam még gimiben, de nem tehetett rám nagyon mély benyomást, mert a címén kívül semmire sem emlékszem belőle)
• Örkény: Tóték (ezt is olvastam, de szerintem elég beteg a dobozolással, úgyhogy lehet, hogy nem pont ezt kellene ajánlgatni)
• Szabó Magda: Az ajtó (nem olvastam)
• Kertész Imre: Sorstalanság (ezt elkezdtem, de nem bírtam végigolvasni, viszont láttam a filmet, az is megvan a könyvtárban... viszont mivel Nobel-díjas, ezt nem lehet majd kihagyni)
• Esterházy Péter: Harmonia caelestis (nem olvastam)
• Esterházy Péter: Egy nő (nem olvastam)
• József Attila: Tiszta szívvel (nem néztem meg, mert lent van a raktárban, de fura lehet József Attila norvégul...)
• Kosztolányi: Édes Anna (olvastam, dehát izé...)
• Madách: Az ember tragédiája (olvastam, bíztam benne, hogy ebből érettségizek, de Erna kihúzta előttem, amúgy meg hát biztos ezt is beleveszem, mert klasszikus, de nem a szívem csücske...)

És ennyi. Persze az egyik kedvencem, Gárdonyitól a Láthatatlan ember magyarul van meg nekik... :S:S:S
Szóval nem lesz egyszerű dolgom, de majd kikreatívkodok valamit... végülis találtam még egy irodalomtörténetet is, Litteratur i Ungarn (Irodalom Mo.-n) címmel, igaz, 1966-os, szóval nem a legfrissebb, majd megnézem, hátha találok benne okos dolgokat.
De vicces lesz azért...

Ezzel, hogy könyveket keresgettem el is ment egy óra, utána pedig még egy azzal, hogy a tegnap-tegnapelőtt kigyűjtött, kitörölt krimiket lepecséltem és mágnestelenítettem, vagy hogy kell ezt mondani, szóval csipogástalalnítottam.

Fél12-kor találkozóm volt Linn-nel, aki a könyvtár fő litteraturformidler-e (irodalomközvetítő...). Végülis ő az, aki mindenféle irodalmi programot szervez, tartja a kapcsolatot az írókkal, olvasókört tart, ilyesmik. És most, hogy tart a Kapittel, kb 1000 felé áll a feje és éppen ezért féltem is kicsit attól, hogy a mai meg a holnapi napot vele töltöm, mert extra sebességgel beszél és féltem, hogy így, hogy teljes káosz van a fesztivál miatt, végképp nem fogom megérteni, mit mond. De azért egész jól ment :):)
Elmesélte, hogy mit is csinál tulajdonképpen meg hogy mit fogunk csinálni, hogy ma találkozónk lesz egy másik könyvtár (vagy 6x elmondta a város nevét, de fogalmam sincs mi volt az) litteraturformidler-jeivel, illetve, hogy holnap vmi könyvtáron kívüli helyre megyünk, ahol a Kapittel keretén belül iskolás osztályoknak tartanak előadást - és az egyik meghívott vendég Erlend Loe lesz :):):) Egyébként ő jön szombaton a könyvtárba is Bokprat-ot tartani, kár, hogy nem hoztam magammal semmi dedikálnivalót :) De majd legfeljebb csinálok róla paparazzifotókat ;)
Aztán elmentünk Kielland könyveket pakolászni, mármint az ingyen elvihető fajtát és közben egy csomót beszélgettünk. Visszafelé kérdezte Linn, hogy ugye én is kaptam a Fortuna-ból, meg a tavalyi Egész város ezt olvassa projekt könyvéből is. Mondtam, hogy igen, de zseniálisan eszembe jutott, hogy nem vihetnék-e belőlük Pestre a skandis könyvtárnak is - gondoltam sosem árt 1-2 ingyen norvég könyv. Erre felcsillant Linn szeme, hogy mi az irodalom közvetítés ha nem ez, lent a raktárban van egy csomó könyv, biztos találunk köztük még amit el lehet küldeni, menjünk le... szóval otthagytunk csapot papot és lementünk a raktárba, akol gondoltam én, hogy vagy a szombati könyvvásárra félretett könyvekből akar válogatni, vagy valami kiselejtezett, régi könyvekből, amik már nem kellenek. De nem, a teljesen új 1-2-3 éve megrendelt, de felhasználásra nem került könyvek közül (amiket nagyon sok példányszámban megrendeltek és igazából nem kellett) hirtelen leszedett vagy 20-25 könyvet a polcról, hogy ezek így elsőre jók lesznek, de majd még lejöhetünk később is és kereshetünk mást is... én csak ámultam bámultam, hogy ez most komoly, hogy ezeket mind odaadja, sőt hogy a könyvtár elküldi a mi könyvtárunknak, Linn meg teljesen oda volt a boldogságtól, hogy de jó, hogy ez nekem eszembejutott, mert milyen jó ötlet, hogy itt vannak ezek a könyvek és el lehet küldeni.
Stílusban teljesen különböző könyvek, a 800 oldalas gyönyörű kiadású Wergeland biográfiától a nem tudom milyen krimiig, igazából arra sem volt időm, hogy megnézzem, mert közben bekapcsolódott a dologba Egil is és ketten folyamatosan adták a kezembe a könyveket azzal, hogy ez is jó, meg ez is jó... szóval most próbálok Ildivel (skandis könyvtáros) kapcsolatba lépni, hogy ne csodálkozzon ha érkezik egy doboz könyv... remélem nem vágja őket majd a fejemhez....

Miután megcsináltuk ezt az Orsi-dobozt, eljött a 2 óra, és az x-városbeli könyvtárosokkal való találkozó. Mint kiderült a 2 néni kérte a találkozót, mert teljesen el vannak ájulva a könyvtárban folyó kulturális élettől és kíváncsiak voltak rá, hogy hogy működik nálunk a litteraturformidling.
Egyébként (ezt még előtte mondta nekem Linn), a stavangeri könyvtár teljesen különbözik a többi norvég könyvtártól abban, hogy mindenki elvégez mindenféle munkát. Illetve nem is ez a jó megfogalmazás, mert pl Linn nyilván nem csinálja az osztályozást, vagy a zene cd-k beszerzését, de mindenki ül az olvasószolgálatban (mindenki be van osztva egy hónapban egyszer extra esti illetve hétvégi szolgálatra), mindenki pakol helyére könyveket, mindenki rendet rak a könyvek között. És valahol mindenki részt vesz az irodalom közvetítésben is, egyrészt van egy "Könyvtárosok ajánlják" nevű blog, ahova bárki írthat könyvajánlót (Linn mondta, hogy ha van kedvem nyugodtan írjak, mert az a hír járja rólam, hogy nagyon jól írok norvégul... - ezt valószínűleg Kari terjeszti, mert vele kommunikáltam emailben, de azt nem tudja, hogy akkor ott volt vagy a szótár, vagy a Móni, mindkettő hatalmas segítség norvég levél írásánál... :) ). Illetve Linn tervezett egy L alakú könyvjelzőt, amire az van ráírva, hogy "Ezt kellene elolvasnod" és ezt is bárki, akinek kedve van a könyvtárosok közül beteheti a polcon lévő könyvek közül a számára szimpire.

A beszélgetés után még ott maradtam kicsit Linn-nel, mert 3-tól a zene és film részlegen volt jelenése és szolgálata, kicsit segítettem neki, de aztán nem voltak túl sokan, így 4-kor eljöttem.
Mivel itt változatlanul süt a nap és jó idő van (lekopogom), elmentem kicsit sétálni a kikötőhöz (még mindig nem néztem utána, hogy fjord vagy tenger, szerintem tenger, de eddig az össze eddigi fjordra is azt hittem, szóval passz...), csináltam is pár képet: