November 24-27.

Megint csak eltelt egy hét, 3 hét múlva ilyenkor ha minden igaz már a Pestre tartó vonaton fogok csücsülni...

A munkában nem történt túl sok érdekes, CD-ket katalogizáltam több-kevesebb sikerrel. Most már egészen jól belejöttem, leginkább már csak olyan hülye pici hibáim vannak, hogy elírok valamit, vagy nem figyelek a kisbetű/nagybetű dologra.

Azért izgalmakból kijutott a hétre...

Tegnap teljesen kiakadtam, amikor kaptam Kristóftól (öcsikém) egy smst, hogy ne ijedjek meg, lövöldözés volt a pécsi egyetem orvosi karán, de Apa jól van, a közelben sem volt... Szerencsére előbb jött az sms, mint hogy olvastam volna a híreket, de így is olyan sokkot kaptam utólag, hogy teljesen kiborultam. (ugyanis Apa az orvosin dolgozik, egy épülettel arrébb, mint ahol a lövöldözés volt...) Ráadásul Apa csak este mondta, hogy ma ugyanannak a csoportnak náluk lett volna órája... Na de szerencsére Apa nem is volt bent az egyetemen amikor ez történt.

A másik (nem ekkora) izgalom az volt, hogy kedden kellett volna annak a középiskolai könyvtárnak a vezetőjével találkoznom, ahova Kari leszervezte, hogy elmenjek egyik nap. Ámde a néni nem jött kedden, Kari pedig elhúzott szabira San Fransisco-ba, szóval kicsit tanácstalan lettem az ügyben. Aztán szerdán egyszer csak jött Egil, hogy most telefonált a néni, és az én számomat akarta megkapni, de senki sem tudta, ezért meghagyta a számát azzal, hogy majd hívjam fel... ezen valószínűleg fent akadtak kicsit a szemeim, meg már végképp nem értettem a helyzetet, mert Egil azt mondta, hogy ő pedig találkozott kedden a nénivel, de lényeg, hogy végülis Egil felhívta nekem, hogy akkor most mi van. Kiderült, hogy szabin volt ő is és előbb jött a könyvtárba és csak utána olvasta el Kari emailjét, hogy velem is kellett volna találkoznia. Végül megállapodtak abban, hogy én majd másnap felhívom. Nem örültem nagyon a dolognak, magyarul sem szeretek idegen embernek telefonálni, nem hogy norvégul.... Szóval csütörtökön szemeztem csak a telefonnal... aztán egyszer csak elkapott kint a könyvtárban Egil, hogy megint a néni van vonalban és beszéljek vele... hát a beszéd elég nyögvenyelősen ment, de végülis megbeszéltük, hogy jövő pénteken megyek.
Már csak azt kell kitalálnom, hogyan jutok egész pontosan oda... de majd feltérképezem a helyet előtte.

Most megint itt a hétvége, vár a remek szakdolgozatom, illetve a dán irodalom, mert ahhoz is el kellene kezdeni olvasni...

November 23. - nem az én napom...

Ma reggel felébredtem és ahhoz képest, hogy mindig én vagyok az utolsó aki felkel reggelente, ma nem volt senki sem ébren. Nyilván, hiszen Juliának csak délután volt órája, Galina pedig beteg (megkérdeztem tegnap milyen betegség, Julia egyből rávágta, hogy nem H1N1 bár nem tudom honnan tudja, mivel nem voltak orvosnál... amúgy meg megint meg kellett hogy állapítsam, hogy ezek családilag nem normálisak, a megfázott, lázas csaj egész éjjel nyitott teraszajtónál aludt miközben kint jó ha volt 5 fok...). Szóval, mindenki aludt, ami nem lett volna baj, ha Julia nem a nappaliban aludt volna - ugyanis a lakás amerikai konyhás, és így nem tudtam bemenni a konyhába. Se reggeli, se reggeli kávé, se ebédre szendvics gyártás. Igyekeztem nem felhúzni magam, úgy döntöttem, hogy elmegyek az eggyel előbbi busszal, veszek útközben kaját és megreggelizek a könyvtárban, ott van kávé is. Persze a bolt, ahol kaját akartam venni átalakítás miatt zárva volt. Gondoltam nem baj, még útbaesik egy pékség meg egy kisbolt is... Persze kisbolt szintén zárva, pékségben meg éppen csak kávé volt, a kajákat akkor sütötték. Nehéz szívvel lemondtam a reggeliről, gondoltam kibírom fél12-ig, úgyis akkor van ebéd. Bementem a könyvtárba, lecuccoltam, felmentem hogy igyak legalább egy kávét, erre nem volt a polcon/szekrényben se egy tiszta bögre, se egy tiszta pohár... végül sikerült találnom egy take away papírpoharat, úgyhogy legalább a reggeli kávézást sikerült megejtenem nagy nehezen. Mivel még volt egy kis időm, gondoltam visszaviszem a kikölcsönzött könyveimet (jó sok és jó vastagok). Lecipeltem az automatához --- persze az automata nem működött... így kénytelen voltam visszacipelni...
Bementem a registreringsrom-ba, ahol ezentúl dolgozni fogok, ahol Kerstin igen csak elcsodálkozott, hogy jé az ma van, amikor én jövök... majd rájött hogy ja tényleg és tudta is, csak múlt héten szabin volt és teljesen elfelejtette... úgyhogy persze hirtelen azt sem tudta hova kapjon. De végülis magához tért és megbeszéltük a dolgokat. Most már végig vele fogok dolgozni, először cd-ket segítek neki regisztrálni, aztán később majd jönnek a könyvek is. Szerencsére a norvég MARC nem különbözik nagyon sokban a magyar MARC-tól + előre kész űrlapokkal kell dolgozni, tehát csak néhány mező van, amit ki kell tölteni. De azért így is kreatívnak kell lenni, főleg amikor a cd-ről nem lehet megállapítani, hogy melyik a cím és melyik az előadó... vagy például ha az egész törökül van :D
A sikersorozatom folytatódott ebédnél is folytatódott. Kimentem, hogy vegyek egy szenyót ott ahol néha máskor is szoktam --- persze az már elfogyott mire odaértem (fél12)... mindegy, vettem mást. Felmentem, akartam szénsavas vizet engedi a vízautomatából... erre persze hideg és szénsavas víz nem jött belőle, csak forró...
Na itt elegem lett a napból, úgyhogy visszamentem az irodába, katalogizáltam tovább, aztán munka után egyenesen jöttem haza, remélem ennyi volt...

November 16 - 20.

Megint eltelt egy hét... hihetetlen, kevesebb mint egy hónap és otthon leszek. De nem is baj, annak ellenére, hogy teljesen jól elvagyok itt, most már mennék nagyon haza... :)
Túléltem a 2. hetet is a zene&film részlegen, jövő héttől most már végig a beérkezett új dokumentumok regisztrációjával és katalogizálással fogok foglalkozni. És ha minden igaz, egy napot majd egy középiskolai könyvtárban is el fogok tölteni, csak hogy gyűljön az anyag a könyvtáros szakdogához :)

A hétfő gyakorlatilag nagyon gyorsan eltelt. Reggeli dvd-visszapakolás, majd 10-12 között meeting. De hogy ne unatkozzunk annyira, a könyvtár alatt lévő gyerekmúzeumban zongorát hangoltak 9-től délig, de úgy, hogy azt még fent a 3.-on is hallották. Borzalmasan idegesítő volt, de legalább nagyon jól elröhögcséltünk azon, hogy ez nem is zongorahangolás, hanem kortárs komolyzene és éppen koncert van lenn... és ezenkívül pedig tanultam egy rendkívül fontos új kifejezést, azt, hogy zongorát hangolni (å stemme pianoet). Egyébként azt hiszem azt elfelejtettem írni, hogy a zenei részleg kínálatába hangszerek is beletartoznak. Több zongora, illetve többfajta (akusztikus, elektronikus, basszus) gitár áll a kedves látogatók rendelkezésére, amiket szabadon és ingyen használhatnak. És használnak is, ami néha nagyon jó hangulatot teremt, néha viszont borzalmas, például amikor valaki a Titanic zenéjét zongorázza, tőle két méterre pedig egy másik valaki Guns N Roses-t tép a gitáron... és persze mindezt hamisan. Ráadásul van egy srác, akit a többiek csak "A Svéd"-nek neveznek, akinek nincs jobb dolga, mint nyitástól zárásig ott ülni és gitározni és énekelni. Ami persze nem lenne probléma, ha egy picike tehetsége is lenne... A többieknek néha rá is kell szólni, hogy tartson már egy kis szünetet, mert már nem bírják elviselni...
Hétfő délután trallevakt-om volt, úgyhogy az ebéd utánom pakolással telt.

Kedden segítettem Ingrid Marie-nak kottát selejtezni, délután pedig cd-borítókat tapétáztam, ami nem volt annyira izgi. Viszont munka után fénymásolás közben megakadt a szemem egy, a fénymásolónál kirakott papíron. Eszerint a könyvtár szerződésben áll a norvég valamilyen copy right szervezettel, ami alapján meghatározzák hogy mit és mennyit lehet másolni. Újság, folyóirat és magazin cikkeket korlátlan mennyiségben, könyvből viszont csak 25 oldalt, illetve 1 fejezetet, 1 novellát, stb - oldalszámtól függetlenül.
A fénymásolás után tartottam egy magyarórát, tök jó volt :) Bár én így kívülről nézve teljesen megtanulhatatlannak tartom a magyar nyelvet, annyira más, mint a norvég.. persze ilyen alapon nekem meg lehetne a norvég megtanulhatatlan, de mivel a némettel meg az angollal már jól hozzászoktattak a germán nyelvek rendszeréhez, sosem tűnt annyira nagyon nehéznek (persze ettől még nem beszélek tökéletesen, sőt :))
Ráadásul Hilde Lise felajánlotta, hogy kivisz majd a reptérre amikor megyek haza, ami hatalmas szívesség lenne tőle, hiszen baromi korán (reggel fél5) kell mennem, viszont nagyon nagyon jó lenne nekem, mert nem teljesen tudom, hogyan tudnék lemenni a dombról a buszmegállóba a 2 db 20 kilós hatalmas bőröndömmel...

Szerdán teljesen agyleszívós napom volt. Reggel azt a feladatot kaptam, hogy a norvég népzene és a kortárs komolyzene kategóriából gyűjtsem ki azokat a cd-ket, amik több példányban vannak meg, mert nem ez a két legnépszerűbb kategória és ezért teljesen felesleges, hogy a több példány foglalja a helyet. Ezeket egyébként nem a könyvtár vette, hanem ezek a cd-k is beletartoznak az innkjøpsordning-ba. Az innkjøpsordning a norvég könyvkiadást támogató állami rendszer, ami azt takarja, hogy az állam (a Norvég Kulturális Tanács) évente megadott számú művet adott példányszámban (tehát például felnőtt szépirodalom terén idén 200 művet 1000-1000 példányban) megvásárol a kiadóktól és azt ingyen a közkönyvtárak és iskolai könyvtárak rendelkezésére bocsátja. Például az innen megmaradt könyvekből küldött Linn a skandis könyvtárnak könyveket (amik jelentem végre megérkeztek Pestre :)). Külön innkjøpsordning létezik a cd-kre vonatkozóan is --- ezért kapott a könyvtár 2-3 példányt ezekből a norvég zenei cd-kból.
Na szóval, én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy válogassam ki a borítókat, amik 2x szerepelnek. Ugyan valamennyire ABC-sorrendben állnak, de a betűkön belül össze-vissza, és amikor egy betűnél 50-100 borítót kell átnézni, eléggé el tud fáradni az ember agya. Mindegy, kiválogattam, majd következett a 2. felvonás, a borítókhoz tartozó cd-k begyűjtése. Ezzel is elszórakoztam pár órát, de végül mind meglett. Közben Olav eltűnt és nem tudtam megkérdezni tőle mik a további teendők, de közben Ingrid Marie hozott egy újabb nagy adag kottát, amit le kellett selejtezni, így további néhány órára sikerült lefoglalni magamat. A kották egy része egyébként ment a raktárba - ezeket a katalógusban át kellett egyesével állítani, illetve kis matricát ragasztani rájuk, a másik (nagyobbik) fele pedig selejtezésre került. Itt mindegyiket törölni kellett a katalógusban, illetve ha utolsó példány volt, még egy másik dolgot is át kellett állítani. Amikor ez kész volt, az utolsó példányokat mind le kellett pecsételni, hogy kikerült a rendszerből, majd levinni egy kupacba, ahol az egyéb utolsó példányok állnak. (ezek általában a nemzeti letéti könyvtárba mennek, ha nekik szükségük van rá). A raktárba tartozókat a helyükre kellett rakni, a nem utolsó példány leselejtezetteket pedig csak egyszerűen kidobni.

Csütörtökön folytattam a cd-kkel. Ezeket is át kellett állítani, hogy most már a raktárban vannak. Szerencsére Olav valahogy beállította a gépet és nem kellett egyesével átállítgatni, elég volt csak a vonalkódokat leolvasni és a rendszer mint ezere vonatkozó globális változás, átállította mindegyiknél. Ezek után a cd-ket a sorszámuk szerint sorba kellett rakni - ez is elvett vagy másfél órát az életemből. Aztán még fel kellett matricázni mindegyiket. Mikor készen volt, végre egy másfajta feladatot kaptam. Az egyik srác talált egy csomó könyvet, amin rossz volt a jelzet - ezeket kellett az ALEPH-ben kijavítani és utána új matricát gyártani rájuk. Ezzel meg aztán olyan gyorsan kész lettem, hogy 2-kor megbeszéltük Olav-val, hogy hazajöhetek előbb :)

Tegnap aztán megint egész nap a kották voltak műsoron. Ott ültem fél 4-ig, azt hittem sosem fogy el, de aztán sikerült a végére érnem :):)

Most pedig végre hétvége és pihi van, illetve próbálok valamit alkotni szakdoga ügyekben, bár kicsit reménytelennek érzem...

november 12-13.

Hihetetlen, hogy már megint eltelt egy hét, már csak 5 hét és megyek haza...

Csütörtökön megint pakolással kezdődött a nap - ugyanis a visszahozott dolgokat napközben nem igen pakolják vissza, mindig csak másnap reggel. Aztán kitört itt is a karácsonyi hangulat, fel kellett cipelnem a raktárból a karácsonyi készleteket. A cdkkel még nem volt gond, de a kották már problémásabbak voltak, mert azt szekrényestül kellett volna felhozni egy narancssárga izé segítségével (amit Sion szerint kézitargoncának hívnak), de ez már nem ment... szóval szóltam Olav-nak és ő végülis felhozta helyettem. De neki is eltartott egy ideig, amíg visszaért, úgyhogy gondolom neki sem volt egyszerű. Ezek után a cdket szét kellett szedni, a borítókat betenni a karácsonyi polcra, a cd-ket pedig a többi cd közé. A cdk egyébként amikor bekerülnek a rendszerbe kapnak egy számot, és a szerint állnak sorban. Ez olyan szempontból tök jó, hogy amikor a pultnál az ember odaadja a borítókat a könyvtárosnak, a könyvtárosnak csak a számokat kell néznie és az alapján nagyon gyorsan megtalálja az adott cdt. Viszont a visszapakolás már macerásabb éppen azért mert mindent pontosan a helyére kell rakni.
Délután Olav-val megrendeltük Bookline-ról a magyar zenéket és filmeket, nagyon vicces volt, mert én fordítottam neki a magyar Bookline-t... :)
Utána még egy kicsit pakolásztam, aztán vége is lett a napnak.

Pénteken szokás szerint pakolás, meg egy kis innleveringsautomat, aztán 11-kor Kari-val volt találkozóm, megbeszéltük, hogy elmegyünk enni.
Délután Ingrid Marie-nak segítettem kottákat selejtezni, aztán a nap végén még egy óra inneleveringsautomat...

Most pedig megint szombat van és megint itt tornyosodnak a szakdolgozathoz a könyvek, jó lenne lassan írni is valamit...

Zene & film részleg

A hétfő reggel, első napom az új részlegen, elég viccesen indult. Kari írta, hogy a szokásos 9 helyett fél 9-kor találkozzak a részleg vezetőjével, Olav-val. Bevánszorogtam fél órával korábban, erre közölték, hogy aj, Olav nincs, majd csak később jön... Kissé lettem csak morci, pláne, hogy amikor a gyerekrészlegen kezdtem, akkor is kisebb félreértéssel kezdődött a dolog, mert nekem Kari azt írta, hogy fent a 4.-en találkozzak a gyerekrészleg vezetőjével, Gunhild viszont lent várt rám a 3.-on... (de végülis és fél óra után megtaláltuk egymást).
Szerencsére a zeneisek kreatívak voltak, rögtön találtak nekem tennivalót :) Az egyik srác körbevezetett, megmutatta, hogy mi hol van, aztán mondta, hogy ha van kedvem, segítsek neki visszahozott dvd-ket visszapakolni. Mire végeztünk a pakolással gyakorlatilag már tudtam az összes filmkategória helyét, és Olav is megérkezett.
Na de kicsit a részlegről.
A filmek csak dvd-verzióban , illetve blue ray-ben találhatóak meg (a blue ray valami új technika, a film állítólag jobb minőségű így, mint a dvd-n. Persze trükkös, mert a dvd-lejátszón nem lehet lejátszani a blue ray, de a blue ray lejátszón le lehet játszani a dvd-t...) Illetve a raktárban még vannak videokazetták is, ha esetleg valaki azt szeretne. A filmek kategóriák szerint fel vannak osztva (vígjáték, dráma, sci-fi, horror, stb.), a nagyobb kategóriákon belül pedig származási hely szerint állnak (Európa, Észak-Amerika, stb, de a dvd-tokon jelölik magát az adott országot is). Külön kategória még például a norvég filmek, néma filmek, rövid filmek, dokumentumfilmek, illetve külön gyűjteményük van "zenefilmekből", vagyis koncertfelvételekből, zenekarokról szóló filmekből, musicalekből, stb. A polcokon a tokban benne vannak a dvd-k is, de a tok be van zárva. Ha az ember kikölcsönözte a filmet az automatánál és megmutatja a "számlát" a pultnál ülő embernek, a könyvtáros kinyitja és már lehet is vinni. A könyvekkel ellentétben filmekre van korlátozás: egyszerre csak 5-öt lehet kölcsönözni, egyhetes határidővel (a tv-sorozatokat 2 hétre).
A zenék csak cd-verzióban találhatóak meg, nem is őriznek kazettát, vagy bakelit lemezt ha jól tudom. Ezek is kategóriába sorolva állnak és rengeteg van belőlük. Viszont kint a könyvtárban csak a cd-borítók vannak kirakva, kikölcsönzés után a könyvtáros adja oda a bele való cd-t.
Éppen ezek miatt a pultnak sokkal nagyobb forgalma van, mint a könyves részelegeken (hiába használja az ember a kölcsönző automatát, mindenképpen sorba kell állni a dvd kinyitása/a cd miatt).
A filmek és a cd-k mellett természetesen található még itt egy csomó zene/film témájú könyv és folyóirat is, valamint rengeteg kotta - szintén mindenfajta kategóriában.

Amikor először megláttam ezt a részleget, csak ámultam és bámultam, de azért most már tudom, hogy ez Norvégiában sem átlagos. Egyrészt Stavanger az olajipar miatt nagyon gazdag város, másrészt az önkormányzat nagyon sokat költ a kultúrára ---> a könyvtár sok pénzt kap, harmadrészt pedig mivel a Sølvberget hivatalos neve könyvtár és "kultúrház", ezért nagyon sok figyelmet fordítanak a nem könyv formátumú dokumentumokra.

Hétfőn és kedd délelőtt az innlevering-automatánál dolgoztam, vagyis ott, ahol az olvasók visszahozzák a könyveket. Az olvasónak nagyon egyszerű dolga van, megnyomja a gombot, beteszi a futószalagra a könyvet/cd-t/dvd-t és amikor kész megint megnyomja a gombot. Az automata szortírozza a dokumentumokat, a különböző részlegere való könyvek különböző tralle-ra kerülnek. Az itt dolgozó embernek figyelnie kell, hogy ha tele van egy tralle, akkor azt kicserélje, a telit pedig oda tolja, ahonnan a trallekvakt-os emberkék majd elviszik. Ami fontos még itt, hogy ellenőrizni kell a visszahozott filmeket és hangoskönyveket, meg kell nézni, hogy megvan-e a cd, illetve a dvd. Ha megvan, akkor a dvd-ket megint le kell zárni. A 3. feladat pedig, hogy ha a beérkezett könyvet előjegyezte valaki (ezeket is külön helyre szortírozza az automata), ki kell hozzá nyomtatni az előjegyzési papírt és a megadott helyre kell tenni a dokumentumot. Általában ezt mind egy ember csinálja, de amikor én is ott voltam, éppen annyi minden összejött, hogy simán jutott munka kettőnknek is...
Tegnap délután meg azt a feladatot kaptam Olav-tól, hogy írjak neki egy listát, hogy szerintem milyen magyar filmeket és zenét vegyenek a könyvtárba... hát ez nem volt valami egyszerű, mert annyi mindent lehetett volna felsorolni, de végülis sikerült egy listát összehoznom.
Ma egy kis pakolászás volt soron, a népzene ugyan elvileg területek szerint van felosztva, de a cd-borítók még véletlenül sem voltak jó helyen. Ezzel el is ment a délelőttöm, mire minden szépen a helyére raktam. Délután pedig új cd-ket kellett címkéznem, meg átlátszó ragasztós papírral beborítanom, mondta is Olav, hogy kicsit túlképzett vagyok ehhez, de most hirtelen nem tud más feladatot adni...

Így telnek most a napjaim, az idő kicsit hidegebbre fordult, az eddigi 5-10 fok helyett inkább már csak 0-5 van... de szerencsére nem esik (lekopogom), ami nagyon pozitív!! :)

Gyerekkönyvtár - 2. rész

Tudom, hogy megint régen írtam, de valami hihetetlen sebességgel elkezdett rohanni az idő, és állandóan azt veszem észre, hogy már megint vége a napnak...
És ráadásul teljesen hihetetlen, de 6 hét múlva ilyenkor már otthon leszek... ugyanazt érzem, mint amikor elindultam: az egyik szemem sír, a másik nevet...
De hogy a szakdolgozatommal mi lesz, az egy rejtély... mert gondolom azt sejtitek, hogy ha blogot írni nincs energiám, akkor szakdogát írni sem igazán... mindenesetre azért gyűjtögetem hozzá(juk) az anyagot, aztán majd lesz valami...
Na de vissza a gyerekkönyvtárhoz, ígértem, hogy leírom a szolgáltatásokat, rendezvényeket, projekteket --- amiknél fontos megjegyezni, hogy mindegyik ingyenes!!

1. Azt hiszem a Skolebiblioteksentral-ról még nem írtam. "Iskolai könyvtár központ" egy önálló részleg a gyerekkönyvtáron belül, 2,5 könyvtárossal (2 ember csak ezzel foglalkozik, a 3. pedig félig ezzel foglalkozik, félig pedig a zenei részlegen dolgozik). A lényege, hogy kiegészítik az iskolai könyvtárak munkáját és nagy tömegben kölcsönöznek könyveket nekik. A nagy tömeget úgy kell érteni, hogy több osztálynyit is akár. Van saját gyűjteményük, de használják az egész könyvtár állományát, hiszen a nagyobbaknak már nem csak feltétlenül a gyerekrészlegről keresnek könyvet. Egy-két konkrét rendelés (amiben segítettem is az elmúlt két hétben):
- irodalmi napot tartanak az iskolában, Jon Ewo-t választották meg fő témának, szükség lenne minden rendelkezésre álló művére (gyerekkönyv, ifjúsági könyv, gyerek-szakkönyv), 3 osztálynyi gyerekkönyv (-->3x30 könyv)
- Európán kívüli irodalom, 2 osztálynyi, 15-16 éveseknek -- itt például a Kultur szépirodalom részlegét is átnyálaztuk, hogy találjunk 60 különböző Európán kívüli írót
- karácsonyi könyvek, 30 gyerek, 2. osztály + egy pár adventi könyv + 2-3 karácsonyi film --- ezt egyedül csináltam, itt az volt a követelmény, hogy mivel 2.-osoknak kell, leginkább képeskönyvek legyenek, nem túl sok szöveggel. A karácsonnyal nem volt gond, mert a raktárban külön polcon állnak a karácsonyi és a húsvéti könyvek, de nekem gyakorlatilag minden könyvben, amit első ránézésre jónak gondoltam, meg kellett nézni a kép-szöveg arányt és el kellett döntenem, hogy jó lesz, vagy nem lesz jó
- karácsonyi könyvek, 3x30 gyerek, 1. osztály -- ez már nem volt nehéz az előző után, ugyanaz a téma, ugyanaz a korosztály, csak mindenből 3-t kellett bepakolni :)
Ha összeszedték a könyveket, a kikölcsönzik és a könyvtár saját költségen elszállítja az adott iskolákba. A szolgáltatás ingyenes, ha jól tudom, bár ebben nem vagyok teljesen biztos, vissza is a mi könyvtárunk szállítja.

2. A már említett osztálylátogatások.
Általában erre kiküldenek meghívókat és a visszajelzések alapján egyeztetik össze az időpontot, de teljesen nyitottak arra is, ha egy adott iskola kezdeményez.

Egyébként, most jut eszembe, hogy erről is írjak egy kicsit, Norvégiában kicsit másképpen épül fel az oktatási rendszer.
Az gyerkőcök 6 évesen kezdenek iskolába járni, de az általános iskola 10 éves és utána jön a 3 éves középiskola. Tehát egy évvel többet járnak suliba, mint mi :)

3. Lesestund - szabadfordításban meseóra
Minden kedden meseolvasást rendeznek 3-6 éves korosztálynak. Általában 1-1 ovis csoport szokott erre eljönni, de persze várják azokat is, akik szülővel jönnek. Én okt. 27-én vettem részt ezen, ami éppen a Nemzetközi Teddy Bear nap volt, így Micimackó és egyéb maci mesék és énekek voltak terítéken :) A könyvtárosok felosztották maguk között, 4-5-en csinálják felváltva, ami azt jelenti, hogy egy hónapban egyszer kerül az emberre a sor.

4. Babybokprat
Egy hónapban egyszer egészen pici babás szülőket várnak erre a programra, ahol arról beszélnek, hogy az újszülötteknek, illetve az olyan kicsi babáknak, akiket még nem köt le egy kép vagy egy könyv, miket lehet mesélni és hogyan. Gyakorlatilag ez is egy könyvajánló, csak a legkisebbeknek való könyvekből összeállítva.
Ennek a babybokprat-nak egy kihelyezett verzióján vettem részt, a terhesgondozó központban. 3 anyuka jött el, kettőnek közülük egész pici, kb 2 hónapos babájuk volt (nem is igazán figyeltek, inkább a gyerkőccel voltak elfoglalva), a harmadiknak pedig egy 7 hónapos, ő nagyon érdeklődött. A babáknak szóló könyvek még kiegészülnek különböző szülőknek szóló szakkönyvekkel is (hogyan neveljünk gyereket, miért sír a baba, stb, stb.)

5. Hétvégi és iskolai szüneti rendezvények
általában meseolvasás, zene, vagy játék, teljesen változó.

6. Az év könyve - olvasási kedvcsináló és verseny általános iskolásoknak
3 korosztályba sorolva (1-2., 3-4., 5-7. osztály) vehetnek részt osztályok ebben. A könyvtárban kiválasztanak 6-6 címet az elmúlt év könyvterméséből. Ez éppen most zajlott, a verseny 2010 januárjában indul, de most válaszották ki a könyvtárban, hogy melyik 2009-es könyvek szerepeljenek a listán). A jelentkező osztályokban a gyerkőcöknek el kell olvasniuk mind a 6 könyvet (erre januártól áprilisig van idejük) és a végén szavazniuk kell, hogy melyik tetszett a legjobban. Amelyik könyv a legtöbb szavazatot kapja, az lesz az év könyve. A játékban résztvevő osztályok pedig soroláson vesznek részt (mindhárom kategóriában van sorsolás), a nyertes osztály tagjai megkapják az év könyvét ajándékba, illetve nyernek egy ajándékutalványt az iskolai könyvtáruk számára. Emellett mindig van 5 extra díj is, amit kisorsolnak. Ahogy értettem, itt is a könyvtár biztosítja a könyveket a gyerkőcök számára a verseny alatt, de természetesen nem tudják annyi példányszámban megvenni, ahány gyerek részt vesz benne, így egyrészt összedolgoznak az iskolai könyvtárakkal, másrészt pedig cserélgetik az iskolák között a könyveket.

7. 1. osztályos-projekt
Minden iskolát kezdő elsősnek kiosztanak a tanárok egy-egy borítékot, amit a könyvtár küldött nekik. Ebben találnak egy kis levelet, ami arról szól, hogy szívesen látják őket a könyvtárban, egy füzetet könyvtippekkel (nyilván ez a kettő inkább a szülőknek szól), illetve egy kártyát, pecséthelyekkel. A dolog lényege, hogy ha a gyerkőc beiratkozik a könyvtárba, minden alkalommal, amikor könyvek kölcsönöz, kap egy pecsétet. Ha 5 pecsét összegyűlt, kap egy kis díjat (kis játék, vagy ilyesmi) és egy újabb kártyát A 4. betelt kártya után pedig ajándék mozijegyet kapnak.
Teljesen jó motiváció a gyerkőcök számára :):)

8. 2 éves lettem-projekt
Akár már a legkisebb, néhány hónapos gyerkőcök is kaphatnak olvasójegyet a könyvtárban, ha a szülők kitöltik az ehhez szükséges űrlapot (16 éves kor alatt csak így kaphatnak a gyerekek olvasójegyet).
De ha ez a gyerkőc 2 éves koráig nem történik meg, kapnak egy újabb lökést: amikor a gyereket a kötelező orvosi kontrollra viszik (2 éves korában), a rendelőben kapnak egy brossurát a könyvtárról, könyvajánlót, illetve egy kupont, amit a könyvtárban válthat be. A kupon ellenében a könyvtárban kap a szülő egy 2-éveseknek szóló könyvet, illetve ha megadja az emailcímét, havonta egyszer emailben kap könyvajánlót.

9. Óvodai könyvkölcsönzés
a könyvtárnak kb 20 ovival van szerződése, évente 2-4 alkalommal szállítanak nekik könyveket. Ez kicsit olyan, mint az öregek otthonába vitt könyvek, az óvónénik megmondják, hogy milyen témájút szeretnének, a könyvtárosok összeszedik, kikölcsönzik, az oviban pedig 3-6 hónapig kint vannak a könyvek. Egyelőre a könyvtár állományát használják erre, de pont a héten mondta Gunhild, a gyerekrészleg vezetője, hogy ha nyernek pályázaton pénzt, akkor kibővítik, mert nagyon népszerű a szolgáltatás. Azt tervezi, hogy saját gyűjteménye lesz és egy teljes állású könyvtárosa, aki az ügyeket intézi.

Hát gyakorlatilag ennyi, azért írtam le ilyen részletesen, mert az év könyvét és a hétvégi rendezvényeket kivéve mindenben részt vettem egy kicsit az elmúlt két hétben.
És akkor még nem beszéltünk a könyvek visszapakolásáról, statisztika írásáról, polcok rendberakásáról, számítógépes játékok borítójának újjávarázslásáról :)

Ja igen, még valami, a játékokkal kapcsolatban - ugyanis azok is hozzáférhetőek a könyvtárban.
November 14-én országos játéknapot szerveznek egész Norvégiában, hogy népszerűsítsék a számítógépes játékokat a könyvtárakban. Itt nem új dolog, hogy ezeket hozzáférhetővé, esetleg kölcsönözhetővé is teszik, csak az utóbbi időkben a copy right és a licenszek miatt kavarodás volt. De a kormány arra jutott, hogy a könyvtáraknak igenis szolgáltatniuk kell a számítógépes játékokat, mert sok gyerek csak így juthat hozzá. Azt nem teljesen értettem, hogy hogy kerülték ki a problémát, mintha Gunhild valami olyasmit mondott volna, hogy a könyvtár a gyártókkal saját szerződést köt, de lehet, hogy ez hülyeség...

A következő 2 hétben a Film&zene részlegen leszek, ez számomra teljesen furcsa lesz, hiszen nem könyvek... De beírták a heti munkabeosztásba hétfőre, hogy Welcome Orsi til Film&Musikk, úgyhogy már nem kezdődik rosszul :):)

Múlt hét - okt. 27 - nov. 1.

Tudom régen írtam...
Ezen a héten, meg az előzőn a gyerek részlegen dolgozok...
Mivel nagyjából minden nap ugyanúgy telik, csak nagy vonalakban fogom leírni miket csinálok. Meg ha marad még energiám inkább mesélek a gyerekrendezvényekről. Bár lehet, hogy az holnapra marad, mert még egy csomó mindent akartam ma csinálni.
Szóval, a gyerekrészleg, hivatalos nevén gyerek és ifjúsági könyvtár. Itt gyakorlatilag 0-16 éves korig várják a gyerekeket a mindenféle dokumentumokkal. Külön képeskönyvek a legkisebbnek, képeskönyvek a kicsit nagyobbaknak, képeskönyvek külön kategóriákba sorolva (pl. időjárás, közlekedés, halál, gyerekszületés, állatok, stb., stb.). Mindezek olyan szekrényekben, hogy a kisgyerkőcök simán elérik. Aztán vannak úgynevezett könnyen olvasható gyerekkönyvek, amiben még mindig van kép, de kevesebb mint a képeskönyvben - tehát ezek kb a kisiskolásoknak, a kicsit olvasni tudó gyerkőcöknek valók. Aztán vannak a sima gyerekkönyvek, illetve külön az ifjúsági könyvek. És van még az ifjúsági+ részleg - azok a könyvek amik a legidősebb gyerkőcöknek, 15 évtől felfelé való. Ezenkívül vannak szakkönyvek, egy egész nagy angol részleg, illetve minimum 10-20 könyv kb 10-15 idegennyelven.
Általában nincs olyan nagy élet, leszámítva ha osztályok jönnek látogatóba. Olyankor aztán rohangálás, kiabálás, türelmetlenkedés... egyik nap a szokásos 2 helyett 5-en voltunk a pultnál, de még így sem voltunk elegen egy 15 fős 3.-os osztályhoz... Az osztályok ilyenkor kapnak egy általános ismertetőt a könyvtárról, illetve éppen az adott könyvtáros, aki fogadja az osztályt, tart egy kis könyvajánlót a korosztálynak szóló könyvekből. Utána a gyerkőcöket szélnek eresztik általában azzal, hogy mindenki találjon magának 2-3 könyvet, amit kikölcsönözhet. Illetve nem csak könyvet, mert itt is van dvd és hangoskönyv. Na és ilyenkor szoktak a gyerkőcök egymást fellökve, a pultra felmászva, néha kissé erőszakosan mindenféle remek kérdésekkel bombázni minket. Persze a dolog nem is megy gyorsan, hiszem például a kicsik néha nem tudják a nevüket, vagy dupla családnevük van és csak az egyiket mondják és nem úgy vannak bent a rendszerben... vagy csak tegnap például az egyik kislányt letiltotta a rendszer, mert az apukája összeszedett kb 600 korona késedelmi díjat (egy hét az 30kr)... és szegényt ott kellett vigasztalni, amiért nem kölcsönözhet.
Az osztályokat leszámítva egyébként mindenféle korosztály megfordul itt. Attól kezdve, hogy a nagyszülők hozzák a totyogós babákat, hogy meséljenek nekik kicsit addig, hogy gimisek neteznek vagy házit írnak, vagy csak ott ülnek.
Hétvégén meg aztán végképp eszméletlen sokan használják, pont ma írtam statisztikát, átlagosan minden hétvégén több száz a látogató. Elképesztő.

Én többször segítettem az elmúlt héten osztálylátogatásoknál, segítettem az előjegyzések összegyűjtésében, statisztikát gyártottam, illetve több napig el voltam azzal, hogy könyveket gyűjtöttem össze egy könyvkiállításra.

Most csak ennyire tellett, tartottam ma egy magyarórát és az eléggé lefárasztott. Egyébként annak ellenére, hogy abszolút nem érzem magam kompetensnek, nagyon élvezem a tanítást. Remélem azért nem mondok nagy marhaságokat Hilde Lise-nek... :):)