2009. szeptember 26., szombat

Szept. 25. péntek

Tegnap nagy lelkesedéssel keltem, mert úgy nézett ki, hogy sikerült dec. 20-ra repjegyet találnom haza. Ez előtte teljesen lehetetlennek tűnt, de végülis találtam jegyet a Stavanger-Koppanhága-Malmö-Budapest vonalon. Szülői jóváhagyás után (ugyanis így picikét drágább lett volna, viszont egy nappal előbb hazaértem volna) el is kezdtem délután intézni a dolgot, de elég hamar elakadtam, mert kiderült, hogy a Stavanger-Koppenhága vonalon a SAS csak 20 kiló csomagot engedélyez, ezen felül fizetni kell. Mivel nekem alapból 2x20 kilóm van, ez 20 kg x 50 kr-t, vagyis 1000 koronát (kb 32000 Ft) jelentett volna pluszba az amúgy sem annyira olcsó repjegy mellé. Szóval ez a dolog mégsem jött össze, én meg kissé kiborultam, mert így az egyetlen hazajutási lehetőségnek a dec 21. tűnt Oslo-n keresztül, azzal viszont meg az volt a bajom, hogy az átszállásra kb 1,5 órám lett volna, és ha a stavangeri gép egy kicsit is késik (eddigi összes tapasztalatom szerint a norwegian air gépe 1x nem késett, és nagyon sokszor igen), akkor jó eséllyel ott ragadhatok Oslo-ban, minimum másnapig, ami meg már dec. 22. Szóval nem szívesen választottam volna ezt a lehetőséget.
De szerencsére végülis Anyával találtunk egy olyan megoldást, hogy dec. 18-án pénteken van gép Bécsbe. Ez szintén Oslo-n keresztül megy de kb 3 óra van az átszállásra, úgyhogy ez picit megnyugtatóbb (bár volt már olyan utazásom, amikor 5 órát késett a norwegian gépe, de igyekszem ezzel nem törődni). Délután 1-re ér Bécsbe, onnan pedig már simán át lehet vonatozni vagy buszozni Pestre. Igaz, hogy hullafáradtan fogok megérkezni (bár ugyanennyi idő lenne a Koppenhágás verzió is), de legalább már péntek este :):) Szóval gyorsan meg is vettem a jegyet (igaz, addig csevegtünk közben Anyával, hogy Vienna helyett majdnem Vilnius-ba vettem:D) és már csak Kari-val kell megbeszélnem, de nem hiszem, hogy különösebb problémát okozna.

Tegnap elvégeztük az utolsó előtti simításokat a könyvtáron :)
Nem volt már túl sok teendő, kicsit sokat is voltunk, úgyhogy a végén már mondta Kari, hogy nyugodtan jöjjek haza.
De kipakoltam még egy csomó hangoskönyvet, folyóiratokat, illetve kitettem egy csomó rajzot. Ezek nagyon viccesek voltak, mert az volt a rajzpályázat címe, hogy az álom könyvtár, ehhez képest elég sok olyan volt, aminek semmi köze nem volt a könyvtárhoz... De azt mondták, hogy tegyem ki mindet, mert azoknak a gyerekeknek, akiknek nem kerül ki a rajza, nagy csalódás lesz, ha mondjuk a padtársáé kint van, de az övé nincs. Így kitettem mindet, még a "Michael Jackson is so dead, I miss him so much" feliratút is, amin ugyan szétröhögtük az agyunkat előtte :):)
Közben az ebédünket a könyvtár állta egy jó kis kajáldában (köszönetképpen, hogy egész héten pakoltunk), úgyhogy rögtön ki is használtam a helyzetet és enyhítettem a sült krumpli elvonási tüneteimen. Persze mindenki más salátát evett, de engem nem érdekelt a dolog, a sült krumpli az sült krumpli. Pláne ha ajándékba adják ;)

Mára terveztem egy kis kirándulást, de egyrészt 10:30-kor ébredtem, másrészt 16:30-kor találkozok Gøril-lel és Anne-val és kajálunk, harmadrészt pedig nincs is olyan nagyon jó idő (bár esni éppen nem esik), úgyhogy a dolog elnapolódott. Maradt a pakolás meg az olvasás és a vasalásra is rá kellene szánnom magam...

2009. szeptember 24., csütörtök

Szept. 24.

Tegnap este Sion távsegítségével sikerült Skype-kreditet vennem, így végre telefonálgathatok haza :) Nagy örömömben Siont is rögtön smssel zaklattam, meg a Papáékat is felhívtam, jelentem működik a dolog :)
Ma folytatódott a könyvtárpakolás, de már hátkímélős módon, semmi emelés és semmi cipelés.
A nap nagy része megint a szépirodalmi könyvek költöztetésével telt... amin már kínunkban már csak röhögtünk.. hiszen először azért kellett költöztetni, mert túl kevés volt a hely, utána túl sok volt a hely, ezért kicsit szellősebbre kellett csinálni, viszont ma kiderült, hogy kellene még szabad polc, úgyhogy mégis szorosabbra kellett csinálni... De azt is úgy, hogy azért viszonylag szellős legyen... Ez az elején sikerült is, de a végén (miután az S-től Å-ig 3x átszerveztük Egil-lel) már az egyes betűk nem is kezdődnek új polcon... De Jesper így az 53. variáció és átpakolás után végre elégedett volt, szóval éljen :D
Bízzunk benne, hogy holnap nem kell még 3x átpakolni az egészet :)
Egyébként már szinte majdnem készen van, bent vannak már a számítógépek is, meg minden :) Szóval holnap már csak az utolsó simítások vannak vissza, este pedig buli az elkészült könyvtár örömére :D:D

2009. szeptember 23., szerda

Szivárvány & mintha dézsából öntenék

Szept. 23 - nem így gondoltam...

Hát a nem szeretnék egy ideig könyveket látni kijelentés olyan jól sikerült, hogy ma itthon is maradtam, ugyanis marhára fáj a hátam. Remélem holnapra jobb lesz, bár emelgetni nem hiszem, hogy fogok tudni.
Itt egy cikk a berendezés alatt lévő könyvtárral, mondjuk ez még a hétfői állapotot tükrözi, de legalább látszik, hogy mekkora volt a káosz és honnan indultunk:
http://www.rogalandsavis.no/incoming/article4600764.ece
Szerencsére nekem sikerült elbújnom a fényképezőgép elől, úgyhogy csak a többiek látszanak :)
Most pedig megyek és visszafekszek az ágyba, egyetlen pozitív dolog a hátfájásban, hogy végre lesz időm olvasni :)

2009. szeptember 22., kedd

Szept. 22. - nem szeretnék több könyvet látni egy ideig

Reggel arra ébredtem, hogy borzalmasan fáj a hátam. Valószínűleg nem tett neki jót a tegnapi emelgetés, cipelgetés, és azt hiszem a mai ugyanez méginkább rontott a helyzeten, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy holnap reggel fel tudok kelni az ágyból. Majd megnézem az illegálisan behozott házipatikámat, hogy mi tudna rajtam segíteni, sajnos a tutibiztos Flector tapasz kilőve, mert az egész hátam fáj és mégsem ragaszthatom magamra az egész dobozt... bár ha nincs más, akkor mégis azt teszek a legfájóbb részre.
Ma elkezdtük a tegnap szabotált szépirodalom kipakolását. Persze a tetőfedő bácsik még nem lettek készen, így folyamatosan rossz helyen voltunk... + én személy szerint rosszul voltam az állandó fúrástól és porszívózástól (ugyanis minden törmeléket meg port meg koszt, amit termeltek, azt rögtön felporszívózták, sőt volt amikor egyszerre fúrtak és porszívóztak - hát azt senki fejfájósnak nem kívánom).
Délelőtt gyakorlatilag állandó helyhiánnyal kűzdöttünk, sosem volt elég a polc a könyveknek, illetve sosem annyi polc kellett az adott betűhöz, mint amennyit elterveztek, így a könyvek ide-oda költöztesével telt a legtöbb idő. Viszont, hogy ne csak egy ember dolgozzon, több helyen kezdtük el az abc-t, az elejéről is meg a végéről is pakoltuk a könyveket. Aztán elég vicces volt, hogy miután egy csomót szenvedtünk azon, hogy a b-nek kétszer annyi hely kéne, mint amennyit szántak neki és most akkor mi legyen és pakoltunk meg szerveztünk jobbra-balra, amikor összeért az eleje meg a vége, gyakorlatilag volt egy egész szekrénnyi üres hely :)
Ebéd után ugyanezt játszottuk az ifjúsági irodalommal, mert kb. kétszer annyi volt a könyv mint a hely, és amikor végre azt hittük, hogy a-tól å-ig végre bepasszíroztunk mindent, felbukkant egy addig rejtőzködő teli D betűs és egy H betűs doboz ... Végül a lányok nagy selejtezésbe kezdtek (ez is annyira lazán megy itt: régi, nem szép, nem tetszik, leselejtezzük, majd legfeljebb veszünk helyette valami újabbat -- nálunk meg benne van minden szigorlati tételben, hogy senki se feledkezzen meg az állományapasztásról ... valahogy ez nem illik bele a magyar mentalitásba azt hiszem, nehezen dobja ki az ember azt, ami egyszer már megvan ...) és így sikerült helyet szorítanunk ezeknek a könyveknek.
Viszont nap közben valakik a szépirodalmat is átnézték és a nem szimpiket kiselejtezték, ugyanis a délután közepén a fent említett üres szekrénnyi helyen kívül volt még vagy 2-3 üres szekrénnyi hely, így újabb költöztetésbe kezdtünk...
Szóval röviden, pakoltam egész nap és most hulla vagyok.
Pedig a többiek hívtak, hogy üljünk be valahova, de nekem olyan szinten fáj mindenem, hogy most megyek is és lefekszem, hátha az segít....
És igyekszem nem arra gondolni, hogy még csak kedd van és péntekig könyvpakolás a program...

2009. szeptember 21., hétfő

Szept. 21. - a könyvtárköltöztetés kezdete

Ezen a héten a Madla fiókkönyvtárat rendezzük be, mert hogy jövő hétfőn végre kinyit majdnem egy év után. A fő probléma az volt, hogy azt a helyet, ahol eddig a fiókkönyvtár volt, nem tudták tovább bérelni. Így végülis egy bevásárlóközpontban béreltek helyet, ami elég érdekes párosítás. Pláne vicces, hogy a könyvtár egy konditeremmel szemben van :):) És a könyvtár számára is érdekes, hogy hogyan fog működni egy könyvtár egy ilyen környezetben. Bár a várakozások szerint a régi olvasóközönség biztosan megmarad, és talán még új olvasók is bejönnek, ha már ott vannak.... :)
Kicsit izgalmas volt megtalálni, hogy hol is van pontosan ez a hely, de végülis sikerült :) Amikor odaértem a helyzet kissé kaotikus volt, mert kiderült, hogy nekünk kell beszerelni a szekrényekbe a polcokat. Hát igen, látszott, hogy ezt sem tanítják a könyvtár szakon (Skanidináviában sem), elég nehezen sikerült kitalálni, hogy hogy is kell :) Utána elkezdtük a tervrajz alapján berendezni, de persze amikor megjöttek a "felnőttek" (a csapat ugyanis két részre oszlott: a fiatalabbak: Anne, Jesper, Anita, Gøril, és én, és az idősebbek: Kari, Marit, Eli és Carolyn) közölték, hogy ez így nem az igazi és szépen centire kimérték, hogy teljesen párhuzamosan és gyönyörűségesen álljanak a polcok. Amikor ezzel meglettek, elkezdte a csapat egyik fele nagy raklapokon felhozni a raktárból a könyveket. Mivel a dobozok teljesen össze-vissza sorrendben jöttek, ezért először csak letettük kb azok elé a polcok elég, ahol majd állni fognak. Ez egy teljesen végeláthatatlan dolog volt, ráadásul elég megerőltető a dobozokat ide-oda cipelni. Közben pedig jöttek mindenféle munkásbácsik, akik közölték h ők ma akarják kicserélni a csúnya álmennyezeti lapokat - szóval még jó, hogy nem kezdtük el kipakolni a könyveket + a gyönyörűen beállított polcoknak is lőttek, mert széttúrták az egészet. Úgyhogy holnap kezdhetik a nénik elölről...
De a fal melletti polcokra elkezdhettünk pakolni, úgyhogy az ebéd utáni idő gyakorlatilag ezzel telt el. A helyzet persze nem volt annyira egyszerű, mert ez már a dobozok és a polcok számának arányából látszott, hogy nem lesz igazán elég a hely... Persze most még csak kb a könyvek 1/4-e van a helyén, de azt hiszem a hét további része sem lesz egyszerű...
Persze teljesen elfáradtam, tényleg kemény fizikai munka ez a könyvtárosság...
Holnap azt hiszem ugyanaz lesz a program, úgyhogy az est további része pihenéssel fog telni :)

2009. szeptember 19., szombat

Szeptember 18-19. - amikor találkoztam Erlend Loe-val :)

Tegnap hajnalban arra ébredtem, hogy sms-t kaptam: átutalták a maradék ösztöndíjamat :):) Így szerencsére nem én leszek idén az, akinek elfelejtették, nem utalják, csak novemberben utalják, vagy problémáznak. Éljen! És remélhetőleg így éhenhalni sem fogok, bár az kisebb aggodalomra ad okot, hogy azt olvastam a neten, hogy pénzt váltani leginkább csak a reptéren lehet, nekem meg itt van a dugi euróm, amit még nem váltottam át. De majd megkérdezem a tourist info-ban még mielőtt Sion megjön.

Reggel 9-kor randim volt Linn-nel a könyvtár előtt, mert mentünk egy Folken nevű leginkább szórakozóhelynek nevezhető helyre, ahol a Kapittel-en belül szerveztek középiskolás osztályoknak egy irodalmi előadást. 5 író beszélt a legújabb könyvéről, illetve részleteket olvastak fel belőlük. Itt igazából nekem leginkább semmi dolgom nem volt, mert minden le volt szervezve, annyi volt, hogy figyeltem hogy Linn mit csinál (leginkább össze-vissza rohangált és telefonált :):):)) illetve segítettem neki, amikor kellett. Két előadás volt egymás után különböző közönségnek és úgy volt, hogy csak az elsőn maradok ott, de végülis a másodikon is ott maradtam.
Az elsőt végignéztem, amúgy meg hátul voltam a backstage-ben, ami külön nagyon jó volt, ugyanis az egyik meghívott Erlend Loe volt :):):) (norvég író, elég sok könyvét lefordították magyarra, pl.: Naiv.Super, Doppler, Doppler 2. én nagyon szeretem, mert olvasmányos, vicces, néha kicsit elborult is, viszont a sorok között ott az elég kemény társadalomkritika, ami elég elgondolkodtató).
Ez nekem hatalmas élmény volt, kezet fogtunk, bemutatkoztam, ott voltam vele egy légtérben, beszélgettünk kicsit... tök jó volt :) Egyébként hatalmas egy ember, én, aki amúgy nem vagyok annyira kicsi, kb a válláig értem :) És nem az a csevegős fajta, de azért nagyon kedves és közvetlen volt mindenkivel. És azt vettem észre, hogy azt sem szereti, ha sztárolják. Szóval nagyon jó volt. Ahhoz persze nem volt bátorságom, hogy megkérjem egy közös fotóra, meg alkalom sem nagyon volt rá, mert én az első előadást néztem végig, ő meg a másodikat, utána meg elrohant :)
Azért a teljesség kedvéért leírom a másik 4 írót is, mert ők is nagyon aranyosak, kedvesek és közvetlenek voltak velünk és ott ültünk együtt hátul és beszélgettünk: Pedro Carmona-Alvarez, Åse Linderborg, Arnfinn Nordbo, Shabana Rehman Gaarder.
A kedves vendégek mellett pedig volt szendvics és üdítő, szóval finomakat ettem és feltöltöttem a kólatartalékaimat :):) Egyébként a Kapittel alatt a könyvtárban is mindenféle kaják voltak, csütörtökön le is támadtak a nénik ebédkor, hogy muszáj megkóstolnom... hát mit mondjak, nagyon csúnyán nézett ki minden, röhögtek is rajtam, hogy kicsit szkeptikus vagyok a norvég kajával... de végülis annyira győzködtek, meg oda voltak, hogy mennyire finom, hogy megkóstoltam egy rákos trutyit... Nagyon csúnya volt, vmi nagyon ronda zöld trutyiban a nagyon ronda garnélarákok... de megkóstoltam és borzalmasan finom volt :):):)
Szóval, tegnap még miután minden lezajlott, visszamentünk Linn-nel a könyvtárba, én még ügyködtem kicsit (ja igen, kaptam Kapittel-es pólót így abban rohangáltam - persze így az összes olvasó engem talált meg:)) aztán kb fél4-kor szabadultam el.
Estére volt ingyenjegyem egy előadásra egy most megjelent, eléggé kritizált Jens Bjorneboe bibliográfia írója beszélt a könyvről, de annyira szarul éreztem magam, hogy végülis nem mentem el.

Ma délre mentem, ugyanis akkor kezdődött egy beszélgetés Erlend Loe-val (ismét) :) A legújabb könyvéről beszélt: Stille dager i Mixing Part. Ami nagyon vicces ugyanis a cím onnan jön, hogy a főszereplő egy mindent ami német imádó feleség és egy mindent ami német utáló férj, aki nem tud németül, így amikor a feleség nyomására Garmisch-Partenkirchen-be mennek nyaralni, egy számítógépes fordítóprogrammal próbál a szállások között eligazodni és ez a program fordítja le neki a Garmisch-Partenkirchen-t Mixing Part Churches-re. :D:D Mesélt a könyvről és olvasott is fel belőle, nagyon jónak ígérkezik, de mivel több mint 300 koronába kerül, gondoltam majd inkább a könyvtári példányt veszem igénybe..
Akartam paparazzi fotókat csinálni, de persze Murphy bácsi megint beleköpött a levesembe és pont úgy ültem, hogy Erlend Loe- még véletlenül se lássam... úgyhogy ez nem sikerült.
Viszont miután vége lett a beszélgetésnek, kifelé menet láttam, hogy az egyik könyvesbolt felállított egy Erlend Loe sarkot, és megtaláltam az első könyvét (Tatt av kvinnen), amit még nem olvastam, viszont csak 99 kr-ba került, szóval ez volt az a pillanat, amikor könyvet vettem és mivel szerencsére Erlend Loe még ott beszélgetett, alá tudtam iratni vele :):):):):)
Szóval itt a büszkeségem:

Ma egész nap könyvvásárt tartottak a könyvtár előtt, egyrészt praktikussági szempontból, mert így a könyvtárnak nem kellett kidobnia a kiselejtezett könyveit, másrészt pedig jótékonykodásból is, mert a befolyt összeg két malawi könyvtáros oktatására fordítódik majd.
Megígértem Linn-nek, hogy segítek az eladásban, úgyhogy egytől fél3-ig lent voltam. Először 10 kr/könyv alapon folyt a dolog, úgyhogy nagyon remek módon megtanultam a tízesével a számokat :) Aztán egy idő után átváltottunk 20kr/szatyor árra, ami azt jelentette, hogy mindenki kapott egy szatyrot és azt teletölthette annyi könyvvel, amennyi tetszett neki és egy teli szatyor került 20 kr-ba. Később ez lecsökkent 10kr-ra, majd másfél órával zárás előtt még annyi könyv volt (nem mintha nem lett volna forgalom, csak sokat selejteztünk ki), hogy ingyenesen elvihetőek lettek. Én már a 10kr/szatyor árfekvésnél elkezdtem válogatni magamnak, és a végére sikerült 17 könyvet összegyűjtenem... Azt még nem tudom pontosan, hogy hogyan fogom hazaszállítani, de Egil azt mondta, hogy adjam fel postán a könyvtárból... lehet, hogy ez lesz a végén, ha tényleg van rá lehetőség, mert amúgy egy vagyonba kerülne.
3-kor kezdődött egy másik előadás, amire volt jegyem, itt 4 írónő (Brit Bildoen, Olaug Nilssen, Agnes Ravatn, Marit Eikemo) volt a vendég és a női irodalomról, női írókról beszélgettek. Lényegében az az egész kiindulópontja, hogy elkezdték megkülönböztetni az írónőket azzal, hogy nem azt mondják, hogy író, hanem hogy női író és ezt többen kikérik maguknak, mert ők írók és nők és íróként nincs különbség köztük és a férfi írók között. Viszont van aki szerint meg van, na és erről beszélgettek, hogy ki mit gondol, stb.

Hát nagyjából így telt el ez a két napom, holnap szerintem egy nagy pihenés következik, főleg mert jövő héten az új fiókkönyvtárat fogjuk költöztetni, berendezni, pakolászni, szóval kemény fizikai munka következik :):):)

2009. szeptember 17., csütörtök

Szept. 17.

A mai napom azzal kezdődött, hogy Kari megkérdezte, nem lenne-e kedvem egyszer pénteki Bokprat-ot tartani és kicsit a magyar irodalomról beszélni, illetve ha van a könyvtárban norvégra fordított, de magyar író által írt könyv, esetleg azokat a többieknek ajánlani. Hát semmit sem utálok jobban, mint sok ember előtt norvégul beszélni úgy, hogy közben mindenki rám/engem figyel, de azért hízelgett, hogy Kari ilyen szempontból is gondolt rám, úgyhogy persze nem mondtam nemet. A nagy esemény okt. 16-án lesz, úgyhogy lesz még időm készülni rá.
A helyzet mondjuk nem egyszerű, mert nem túl sok könyv van norvégra lefordítva és ami le van az leginkább nem klasszikus, illetve a másik probléma, hogy amit lefordítottak és a könyvtárban is megvan és még hallottam is róla, azt ciki, nem ciki, én nem olvastam. Szóval vagy kénytelen leszek magyar irodalmat norvégul olvasni, vagy minden könyvről elmondom, hogy hát ez tök jó és híres, de én nem olvastam...
A következőkből tudok gazdálkodni:
  • Örkény István: Rózsakiállítás (ezt speciel olvastam még gimiben, de nem tehetett rám nagyon mély benyomást, mert a címén kívül semmire sem emlékszem belőle)
  • Örkény: Tóték (ezt is olvastam, de szerintem elég beteg a dobozolással, úgyhogy lehet, hogy nem pont ezt kellene ajánlgatni)
  • Szabó Magda: Az ajtó (nem olvastam)
  • Kertész Imre: Sorstalanság (ezt elkezdtem, de nem bírtam végigolvasni, viszont láttam a filmet, az is megvan a könyvtárban... viszont mivel Nobel-díjas, ezt nem lehet majd kihagyni)
  • Esterházy Péter: Harmonia caelestis (nem olvastam)
  • Esterházy Péter: Egy nő (nem olvastam)
  • József Attila: Tiszta szívvel (nem néztem meg, mert lent van a raktárban, de fura lehet József Attila norvégul...)
  • Kosztolányi: Édes Anna (olvastam, dehát izé...)
  • Madách: Az ember tragédiája (olvastam, bíztam benne, hogy ebből érettségizek, de Erna kihúzta előttem, amúgy meg hát biztos ezt is beleveszem, mert klasszikus, de nem a szívem csücske...)
És ennyi. Persze az egyik kedvencem, Gárdonyitól a Láthatatlan ember magyarul van meg nekik... :S:S:S
Szóval nem lesz egyszerű dolgom, de majd kikreatívkodok valamit... végülis találtam még egy irodalomtörténetet is, Litteratur i Ungarn (Irodalom Mo.-n) címmel, igaz, 1966-os, szóval nem a legfrissebb, majd megnézem, hátha találok benne okos dolgokat.
De vicces lesz azért...

Ezzel, hogy könyveket keresgettem el is ment egy óra, utána pedig még egy azzal, hogy a tegnap-tegnapelőtt kigyűjtött, kitörölt krimiket lepecséltem és mágnestelenítettem, vagy hogy kell ezt mondani, szóval csipogástalalnítottam.

Fél12-kor találkozóm volt Linn-nel, aki a könyvtár fő litteraturformidler-e (irodalomközvetítő...). Végülis ő az, aki mindenféle irodalmi programot szervez, tartja a kapcsolatot az írókkal, olvasókört tart, ilyesmik. És most, hogy tart a Kapittel, kb 1000 felé áll a feje és éppen ezért féltem is kicsit attól, hogy a mai meg a holnapi napot vele töltöm, mert extra sebességgel beszél és féltem, hogy így, hogy teljes káosz van a fesztivál miatt, végképp nem fogom megérteni, mit mond. De azért egész jól ment :):)
Elmesélte, hogy mit is csinál tulajdonképpen meg hogy mit fogunk csinálni, hogy ma találkozónk lesz egy másik könyvtár (vagy 6x elmondta a város nevét, de fogalmam sincs mi volt az) litteraturformidler-jeivel, illetve, hogy holnap vmi könyvtáron kívüli helyre megyünk, ahol a Kapittel keretén belül iskolás osztályoknak tartanak előadást - és az egyik meghívott vendég Erlend Loe lesz :):):) Egyébként ő jön szombaton a könyvtárba is Bokprat-ot tartani, kár, hogy nem hoztam magammal semmi dedikálnivalót :) De majd legfeljebb csinálok róla paparazzifotókat ;)
Aztán elmentünk Kielland könyveket pakolászni, mármint az ingyen elvihető fajtát és közben egy csomót beszélgettünk. Visszafelé kérdezte Linn, hogy ugye én is kaptam a Fortuna-ból, meg a tavalyi Egész város ezt olvassa projekt könyvéből is. Mondtam, hogy igen, de zseniálisan eszembe jutott, hogy nem vihetnék-e belőlük Pestre a skandis könyvtárnak is - gondoltam sosem árt 1-2 ingyen norvég könyv. Erre felcsillant Linn szeme, hogy mi az irodalom közvetítés ha nem ez, lent a raktárban van egy csomó könyv, biztos találunk köztük még amit el lehet küldeni, menjünk le... szóval otthagytunk csapot papot és lementünk a raktárba, akol gondoltam én, hogy vagy a szombati könyvvásárra félretett könyvekből akar válogatni, vagy valami kiselejtezett, régi könyvekből, amik már nem kellenek. De nem, a teljesen új 1-2-3 éve megrendelt, de felhasználásra nem került könyvek közül (amiket nagyon sok példányszámban megrendeltek és igazából nem kellett) hirtelen leszedett vagy 20-25 könyvet a polcról, hogy ezek így elsőre jók lesznek, de majd még lejöhetünk később is és kereshetünk mást is... én csak ámultam bámultam, hogy ez most komoly, hogy ezeket mind odaadja, sőt hogy a könyvtár elküldi a mi könyvtárunknak, Linn meg teljesen oda volt a boldogságtól, hogy de jó, hogy ez nekem eszembejutott, mert milyen jó ötlet, hogy itt vannak ezek a könyvek és el lehet küldeni.
Stílusban teljesen különböző könyvek, a 800 oldalas gyönyörű kiadású Wergeland biográfiától a nem tudom milyen krimiig, igazából arra sem volt időm, hogy megnézzem, mert közben bekapcsolódott a dologba Egil is és ketten folyamatosan adták a kezembe a könyveket azzal, hogy ez is jó, meg ez is jó... szóval most próbálok Ildivel (skandis könyvtáros) kapcsolatba lépni, hogy ne csodálkozzon ha érkezik egy doboz könyv... remélem nem vágja őket majd a fejemhez....

Miután megcsináltuk ezt az Orsi-dobozt, eljött a 2 óra, és az x-városbeli könyvtárosokkal való találkozó. Mint kiderült a 2 néni kérte a találkozót, mert teljesen el vannak ájulva a könyvtárban folyó kulturális élettől és kíváncsiak voltak rá, hogy hogy működik nálunk a litteraturformidling.
Egyébként (ezt még előtte mondta nekem Linn), a stavangeri könyvtár teljesen különbözik a többi norvég könyvtártól abban, hogy mindenki elvégez mindenféle munkát. Illetve nem is ez a jó megfogalmazás, mert pl Linn nyilván nem csinálja az osztályozást, vagy a zene cd-k beszerzését, de mindenki ül az olvasószolgálatban (mindenki be van osztva egy hónapban egyszer extra esti illetve hétvégi szolgálatra), mindenki pakol helyére könyveket, mindenki rendet rak a könyvek között. És valahol mindenki részt vesz az irodalom közvetítésben is, egyrészt van egy "Könyvtárosok ajánlják" nevű blog, ahova bárki írthat könyvajánlót (Linn mondta, hogy ha van kedvem nyugodtan írjak, mert az a hír járja rólam, hogy nagyon jól írok norvégul... - ezt valószínűleg Kari terjeszti, mert vele kommunikáltam emailben, de azt nem tudja, hogy akkor ott volt vagy a szótár, vagy a Móni, mindkettő hatalmas segítség norvég levél írásánál... :) ). Illetve Linn tervezett egy L alakú könyvjelzőt, amire az van ráírva, hogy "Ezt kellene elolvasnod" és ezt is bárki, akinek kedve van a könyvtárosok közül beteheti a polcon lévő könyvek közül a számára szimpire.

A beszélgetés után még ott maradtam kicsit Linn-nel, mert 3-tól a zene és film részlegen volt jelenése és szolgálata, kicsit segítettem neki, de aztán nem voltak túl sokan, így 4-kor eljöttem.
Mivel itt változatlanul süt a nap és jó idő van (lekopogom), elmentem kicsit sétálni a kikötőhöz (még mindig nem néztem utána, hogy fjord vagy tenger, szerintem tenger, de eddig az össze eddigi fjordra is azt hittem, szóval passz...), csináltam is pár képet:





2009. szeptember 16., szerda

Szept. 15-16. kedd-szerda

Tegnap nem voltam valami magas szellemi állapotban, miután beraktam a nyers makaróni tésztát a hűtőbe, és valószínűleg az üres csokis papír helyett a telit dobtam ki (legalábbis nem találom a csokimat, csak az üres papírt, és nem, nem ettem meg), így írni is ugyan elkezdtem, de nem volt kapacitásom befejezni.

A tegnap össznépi meetinggel kezdődött, mert hogy ma kezdődött a Kapittel '09, a vasárnapig tartó nagy irodalmi fesztivál és tegnap még volt egy utolsó elirányítás, ahol megtudhattunk olyan fontos dolgokat, hogy készült Kapittel-es póló és milyen jó lenne, ha azokon a könyvtárosokon feltétlenül lenne, akik a fesztivál alatt a pultnál ülnek, csakhogy csak XL és XXL méretűek vannak, így jó lenne ha a legnagyobb emberek dolgoznának.. valamint, hogy lehet majd az írókkal dedikáltatni, akinek nagyon nincs más ötlete, menjen le a raktárba és hozzon fel onnan 1-2 könyvet :)

Egyébként olyan jó, ha bármi ilyen össznépi gyűlés van, az mindig kávéval és péksütivel/sütivel kezdődik :) Tök tetszik ez a szokás, bár az kissé furcsa számomra, amikor pl. a Bokprat alatt mindenki felugrál, hogy töltsön még kávét magának, illetve, hogy kis cukorkákat is kitesznek és az előadás/beszélgetés/meeting alatt mindenki azzal zörög... De nyilván ez az előadókat/beszélgetőket/meetingelőket nem zavarja, különben gondolom nem tennék ki...

Ezután folytattam a régóta ki nem kölcsönzött krimik kigyűjtését. Ezzel kb 10-re meg is lettem, és Kari mondta, hogy őt valószínűleg egész nap nem fogom látni, mert mindenféle meetingre megy, de kérdezzem meg a Liv Marit nevű nénit, hogy mutassa meg, hogyan kell kitörölni a kigyűjtött könyveket az ALEPH-ből. Ugyan ezt csináltam múlt héten Carolyn-nal is, de azért azt mondták, hogy nem árt, ha mégegyszer megmutatják... Liv Marit viszont 10-12 között a pultnál ült, úgyhogy ott mutatta meg, és mondta, hogy üljek le ott és próbáljam meg ott csinálni, és ha valami kérdésem van, csak kérdezzem nyugodtan. Persze mivel ott ültem a pultnál, 10 és 12 között kb 3 darabot tudtam megcsinálni, mert hogy minden ember hozzám jött oda a mindenféle problémáikkal... de szerencsére most a jófej emberek találtak meg és nem a bunkók :):)
Egyébként annyira fura, figyeltem, hogy ha idősebb emberrel ülök párban, akkor mindig hozzám jönnek inkább oda, hogyha fiatalabbal, vagy fiatalosan kinézővel, akkor kb egyforma az arány :):)
De volt olyan is, hogy én valahol hátul pakolásztam a könyveket és volt aki eljött odáig, és engem kérdezett meg valamiről, és nem a pultnál ülőket... vicces :)
Délben aztán lejárt a szolgálat, úgyhogy felmentem az átmeneti irodahelyemre és ott törölgettem ki a rendszerből a könyveket. Emellett még azt is meg kellett csinálni, hogy amiket a listáról nem találtam meg, mert nem voltak a polcon, meg kellett keresni a katalógusban és át kellett állítani a státuszát elveszett példányra. Na most mivel a nem meglévő sokkal több volt, mint a megtalált, a törölgetéssel meg az átállítgatással el is ment a nap.
Még mielőtt eljöttem, mondta Kari, hogy ő ma csak 11:30-ra jön, így én is jöhetek később ha gondolom.

Gondoltam, így csak kb 3/4 10 felé értem be, jó volt... :)
Ma gyakorlatilag csak az útikönyves feliratokkal foglalkoztam, szépen összeraktam őket és kitettem a helyére, nagyon kis pöpec lett. Aztán nekiálltam ugyanilyen betűket is gyártani a krimikhez. De szabotáltam Kari "vágjam szét a géppel" akcióját, mert a gép sem vágja szebben, mint én ollóval, viszont sokkal bonyolultabb. Ráadásul az ujjaimat is féltem a géptől, 10-ből egy így is használhatatlan, mert tegnap sikerült úgy megvágni a kulcsommal (igen, azzal, nem értem, hogy hogyan, de tegnap kivettem a kulcsomat a zsebemből és ömlött a vér), hogy most leginkább se írni, se késsel vágni, se semmi mást nem tudok csinálni, amihez a nagyujjam belsejét kéne használni. Szóval a további 9 ujjam védelmében maradtam az ollónál. Ki is válogattam, el is kezdtem összerakni, de kiderült, hogy elfogyott hozzá a műanyag tok/doboz/izé, szóval amire ráteszi az ember a feliratot. Így fél3-tól csak ültem és vártam, hogy teljen az idő 3-ig. Sion valahogy mindig megérzi hogy unatkozom, mert megint felbukkant gmail chat-en, úgyhogy legalább szórakoztatott egy kicsit. Közben megjelent Kari, hogy ő 3-tól pultszolgálatban van és hogy haza is mehetek, vagy segíthetek neki könyveket visszapakolni, vagy csinálhatok mást ha van még más munkám. Mivel ez utóbbi alapból kiesett, mert olyan turbó voltam, hogy mindent megcsináltam amit kellett, a hazamenés és az ottmaradás között kellett döntenem... Végülis maradtam még egy kicsit, kb pont annyit amennyivel később értem be és segítettem a könyvelpakolásban.
Aztán haza, kaja, blogírás :)

A tegnapi napomhoz hozzátartozott még a takarítás is... Itt kicsit furcsa szokások uralkodnak, ugyanis Julia 3 naponta takarít. Ezek után már nem merem leírni, hogy mi Pesten mit és hogy szoktunk, mindenesetre nem lennék meglepve, ha azóta nem takarított volna senki, mióta én eljöttem... De vigyázzatok fiúk, mert a végén annyira megszokom itt 3 hónap alatt a csillogást villogást, hogy otthon is bevezetjük, hogy 3 naponta kitakarít valaki ;);)
Szóval úgy beszéltük meg, hogy heti egy alkalommal én takarítom ki a fürdőt meg a wc-t, meg persze a saját szobámat is én takarítom, a többit pedig megcsinálja Julia, mert hogy egyrészt ők többen vannak, másrészt pedig ők állandóan a nappaliban vannak én meg alig. Hogy lássam hogyan működnek a dolgok, kaptam gyors takarítási útmutatót... amit jobb lett volna ha nem kapok, ugyanis, kiderült, hogy Julia a mosogatókefével suvickolja a csap meg a zuhanyzó lefolyóját, azzal szedi ki az ott maradt hajszálakat, stb, mert hogy a kefével mennyire egyszerű és nagyszerű .... és persze takarítás után mindig jó alaposan elmossa és csak utána mosogat vele megint, de komolyan elgondolkodtam, hogy merjek-e ezek után enni azokból a tálakból, amiket ő mosogatott el... a kefével... még jó, hogy én beszereztem a kis mosogatószivacsomat, mert legalább abban biztos lehetek, hogy senki sem használja semmilyen másfajta célra, csak én mosogatok vele. Nem értem, hogy ha ennyire remek ilyen kefével takarítani, akkor miért nem vesz erre a célra egy másikat...
Na mindegy, ízlések és pofonok, de azt hiszem ezek után mielőtt eszek valamiből és nem én mosogattam el előtte, el fogom mosni a biztonság kedvéért...

Most megyek olvasni, meg a szakdogavázlatot is meg kellene alkotni... nem unatkozom :):)

2009. szeptember 15., kedd

Szept. 15.

Elkezdtem írni, de nincs ihletem meg energiám, mindjárt elalszok, szóval ma mégsem írom tovább a szappanoperát...
De cserébe majd holnap írok egy jó hosszú, dupla részt :)
Puszi mindenkinek!

2009. szeptember 14., hétfő

Szept. 14 - két hete dolgozok :):)

Remek, sikerült üresen közzétennem a mai bejegyzést :) Látszik, hogy fáradt vagyok...

Ma Kari-val dolgoztam egész nap. A délelőtt az útikönyvek közé szánt országneves bigyók (amiknek még mindig nem tudom a nevét magyarul) kinyomtatásával és kivágásával telt. Főleg kivágásával, mert a könyvtárnak vannak mindenféle erre a célra szolgáló gépei, de az egyik nem működött, a másiknak meg nem jöttünk rá a használatára, szóval végülis mindenféle telefonos és titkárnői segítség után kb délre lettem/lettünk készen vele. Szerintem egyszerűbb lett volna, ha fogok egy ollót és kivágom kézzel, de Kari szerint az úgy csúnya lett volna... :)

Közben hívott munka ügyben a csávó, hogy olvasta az önéletrajzomat és pont ilyen embert keresnek, de mondtam, hogy most ez januárig esélytelen és igazából én csak azért küldtem el az önéletrajzomat, hogy lássam, hogy lenne-e rá esélyem, meg hogy megmutassam, hogy vagyok. Mondta, hogy nagyon sajnálja és akkor most jegeljük, de amint Pesten leszek és még mindig állást keresek, mindenképpen keressem meg (megadta az összes elérhetőségét), mert szerinte angol és norvég nyelvtudással + közgazdász diplomával biztos, hogy talál valami állást nekem (mert hogy ez egy ilyen közvetítő cég). Hát majd meglátjuk, mindenesetre jót tett az egómnak :):)

Ebéd után visszahozott könyvek elpakolása következett, azt hittem, hogy leszakad a hátam, és persze ez egy ilyen reménytelen dolog, sosem fogy el, mert mire azt hiszi az ember, hogy végzett, hoznak még 3-4-5 tralle-val. A legszörnyűbb az idegennyelvű részleg, meg a képregény és sci-fi, ugyanis annyira tömve vannak a polcok, hogy teljesen esélytelen még újabb könyveket rájuk rakni. De a mai vicces dolog az volt, hogy a török könyvek között találtam egy magyar nyelvűt :):):)
Szerencsére még hátleszakadás és teljes kiborul előtt jött Kari, hogy ha gondolom cseréljünk, mert ő éppen nem visszarak, hanem leszed könyveket. Ugyanis a krimi részlegnél is meg akarja csinálni az információs bigyókat úgy, mint az útikönyveknél, de ezek a polcok is annyira tömöttek, hogy nem férne oda már semmi. Így kinyomtatta azoknak a krimi-könyveknek a listáját, amiket 2 éve nem kölcsönöztek ki, és ezeket kellett bevadászni a polcokról. Ezt 4-ig csináltam, de így is csak az L végéig értem el, de úgy döntöttünk Karival, hogy elég lesz ez mára, holnap is lesz nap.

Hát most ennyi, jó fáradt vagyok, úgyhogy szép idő ide vagy oda, ma már nem megyek sehova és nem csinálok semmit :)

2009. szeptember 13., vasárnap

Szept. 12-13. szombat-vasárnap

Ugyan nem túl sok minden történt velem a hétvégén, de gondoltam azért azt a keveset is leírom, nehogy Anyának blogolvasási elvonási tünetei legyenek :P :):):):):)

Végre sikerült egy kicsit kialudni magam a hétvégén, meg gyógyulgattam is, ugyan még nem tökéletes a helyzet, de azért már sokkal jobb, mint pénteken volt. Remélem ennyivel megúsztam a megfázást, de azért lekopogom.
Tegnap olyan 1 óra felé bementem a könyvtárba, hogy a bibliográfián ügyködjek egy kicsit. Egy csomó mindent kiírtam itthon a katalógusból, de mivel ott csak a címek vannak feltüntetve, egy rakás könyvet át kellett lapoznom, hogy tényleg jók lesznek-e. Így elsőre sikerült egy kb 3 oldalas listát kreálnom, nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, mindenesetre megnéztem, és a közgázos szakdogám bibliográfiája is kb ennyi. Mondjuk itthon még utána is találtam szimpi dolgokat a katalógusban, de nem volt már kedvem a hétvégén mégegyszer bemenni a városba, úgyhogy úgy döntöttem, hogy majd írás/menet közben begyűjtöm és megnézem őket. Persze nem jöttem el azért üres kézzel megint a könyvtárból, hoztam 5 könyvet, meg 2 DVD-t (naná, hogy azok a filmek nem voltak éppen bent egy példányban sem, amit eredetileg szerettem volna...).
A város egyébként szörnyű volt, a tömegnyomor egy light-os kifejezés erre, gyakorlatilag mindenki a centrumban nyomult. Egyrészt most lesznek a választások és mindenki meg van teljesen őrülve + a pártok standokat pakolnak ki és mindenfélét osztogatnak, másrészt pedig tegnap kezdték a könyvtár előtt osztogani a Kielland könyvet is, szóval azért is jöttek egy csomóan. De azért nagy nehezen sikerült beverekedni magam a könyvtárba. Teljesen jó egyébként így könyvtárazni, hogy szépen beteszem a cuccomat a személyzeti részen a kis szekrénykémbe és nem kell vele foglalkoznom... Sőt, mondták, hogy ha akarok, nyugodtan menjek be ügyködni az egyik irodába, de ahhoz nem volt kedvem, mert sokkal egyszerűbb volt úgy, hogy közel voltak a könyvek.
Visszafelé gyorsan berohantam még a boltba zsepit venni, mert ez a megfázás nem kímélte a készleteimet, persze mire kijöttem iszonyat nagy eső lett. Szerencsére a busz már bent állt, úgyhogy csak egy pár métert kellett az esőben szaladnom (Ja, Anya, megint eltört a kottás esernyőmben az egyik izé, fogalmam sincs mitől, mert kb 2x használtam.... :(:( ). Természetesen mire hazaértem az eső is elállt.
A nap maradék részében csak olvastam, gyönyörű, elküldésképes állapotba hoztam a bibliográfiát, és irigykedtem Sionra, aki finom koktélokat ivott, miközben én itt antialkoholista életre vagyok kényszerítve :):):) (merthogy egyrészt marha drága bárminemű alkohol, másrészt nem iszok egyedül:))

Ma verőfényes napsütésre ébredtem, de elég rendesen fújt a szél, úgyhogy úgy döntöttem, hogy csak belülről nézem a napsütést, és inkább gyógyulgatok még.
Leginkább ma is csak olvasgattam, Siont szórakoztattam, illetve fehér tojásból rántottát csináltam :)
Ugyanis itt ilyen nagyon viccesen néznek ki a tojások, kívülről totálisan fehérek:) :


Ja igen, egyet természetesen sikerült eltörnöm hazaszállítás közben :S. Szóval elgondolkodtam, hogy ha ez kívülről ilyen, akkor milyen lehet belülről, de legnagyobb megnyugvásomra sárga lett a rántotta... Igaz, hogy elég hernyadt sárga, de azért sárga és nem fehér. :)

A délutánom azzal telt, hogy poénból rákerestem a google-ban norvégos állásokra, és legnagyobb meglepetésemre találtam egy nagyon jó norvégos-pénzügyis hirdetést pályakezdőknek... Ez pont az az állás, ami teljesen jó lenne nekem, ha otthon lennék, de nem vagyok... mindenesetre azért elküldtem az önéletrajzomat, hiszen sosem lehet tudni, ha most nem, akkor talán máskor...

Most pedig már este van, még vacilálok azon, hogy az egyik kihozott filmet nézzem meg, vagy olvassak tovább... :)
Holnap indul egy újabb hét, kicsit félek tőle, mert pénteken annyira rosszak voltak a tapasztalataim a pultnál ülve, hogy nem tudom, akarom-e én ezt megint... De bízom benne, hogy a betegség elmúlásával jobb lesz a helyzet és menni fog a dolog :)

2009. szeptember 11., péntek

09/11 péntek - nem az én napom...

A napom azzal kezdődött, hogy arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, marhára fáj a torkom és a nyirokcsomóim 3x akkorák, mint normál állapotban. Gyorsan megmértem, de szerencsére lázam nem volt (így valószínűleg nem H1N1), remélem nem is lesz. A helyzet egyébként a nap folyamán bevett 2 aspirin c+-tól egy kicsit javult, de nem mondanám, hogy az igazi, még jó, hogy hétvége lesz és pihenhetek egy kicsit.
Reggel 9-kor bokprat lett volna, de mivel aki tartotta volna megbetegedett, így leginkább csak egy kötetlen beszélgetés volt, ami nem is tartott 10-ig. Carolyn már fél10-kor lelépett, mert fel keleltt mennie az egyetemre, és otthagyott engem fél 12-ig egy olyan munkával, amit kb 20 perc alatt meg lehetett csinálni. Igyekeztem nagyon töntyörögni, de így is 45 perc alatt meglett. Utána még rendberaktam a biográfiákat, illetve kiugrottam a boltba és próbáltam Strepsilst szerezni, ami egyébként itt Repsils néven fut. Persze a nyamvadt boltban nem volt, és még csak 11 óra volt, szóval visszamentem a géphez, és szerencsére Sion pont akkor bukkant fel gmail chat-en, így legalább boldogítottam egy kicsit :):)
Fél12-kor megebédeltem, aztán 12-15-ig a pultnál voltunk Carolyn-nal meg egy másik nénivel, akinek nem emlékszem a nevére. Szörnyű ez egyébként, az arcokra nagyjából emlékszem, de a nevekre egyáltalán nem, és sorra jönnek oda hozzám könyvtárosok h találkozunk-e már, mert hogy ő szabadságon volt én meg nem győzöm mondani, hogy bocsi, de fogalmam sincs, annyi embernek mutatott be Kari... Aztán kiderül, hogy a legtöbbel még nem találkoztam, de olyan is volt már, akivel igen, viszont ezekben az esetekben az illető sem tudta hirtelen, hogy én ki vagyok, szóval a neki is ciki :):)
Szóval ültünk a pultban, ami ma maga volt a borzalom, azt hittem az életben nem lesz vége... a megfázás miatt teljesen be voltam lassulva, alig értettem, amit az emberek kérdeztek, sőt volt, aki be is szólt, hogy miért nem egy norvégot ültetnek ide... De azért volt akinek tudtam segíteni, csak ma többen voltak azok, akiknek nem :(:(:(
Közben volt egy kis tűzriadó is, de nem ám sziréna vagy ilyesmi, nem egy kedves férfihang bemondta h this is fire alarm, please find the nearest emergency exit and leave the building...
Szóval kimentünk, vártunk, és elég hamar visszamehettünk, nem tudom, hogy csak próba volt-e vagy mi, mindenesetre nem úgy tűnt mintha tényleg tűz lett volna.
Szerencsére aztán eljött végre a 3 óra és jöhettem, bár azt hiszem holnap is bemegyek, mert muszáj lesz dolgoznom valamit a szakdogán.
Hazafelé bementem egy másik boltba és találtam Strepsils-Repsilst, úgyh remélem holnapra javul a helyzet.
Most ennyi telt tőlem, jó hétvégét mindenkinek! :)

2009. szeptember 10., csütörtök

Szept. 10 - csütörtök

Ma megállapítottam, hogy itt nem úgy mondják a norvégok a számokat, ahogy én azt tanultam.
Pl. 1884: én úgy mondanám, hogy atten åtti fire de ők úgy mondják, hogy atten fire (og) åtti. És az összes kétjegyű számot ilyen németesen mondják. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy velem van-e a probléma, de végülis 4 évig soha senki nem javította ki, hogy így mondtam, szóval valószínűleg nem...

A könyvtárban a napom a tegnapihoz hasonlóan telt, először egy kis könyvvisszapakolás, aztán újságkidobálás és katalógusból törlés. Aztán kivezettem a katalógusból még egy rakás kiselejtezett könyvet, illetve megnéztem, hogy el lehet-e küldeni a nemzeti könyvtárnak, vagy nekik is van annyi, hogy nem kell és ki lehet dobni.
Utána egy órát ültünk Carolyn-nal a pultnál és nagyon büszke vagyok magamra, mert egy csomó mindenkinek tudtam segíteni :):) Néha ugyan vissza kellett kérdeznem, mert nem értettem, néha meg az emberek nem értették, hogy én mit mondok, de azért ezt leszámítva teljesen jó volt a dolog, meg vagyok magammal elégedve :):)
Vicces volt, még tegnap vagy tegnap előtt kijavított Carolyn, mert jeg synes-t mondtam jeg tror helyett és azóta mindig tesztel, hogy figyelek-e és melyiket használom :):):) A nem norvégosok kedvéért: a jeg synes azt jelenti kb h szerintem, a jeg tror meg hogy azt hiszem, valahogy így lehetne lefordítani, de elég nehéz megmagyarázni a külöbséget a kettő között (Carolyn-nak nem is sikerült :):)) Mondtam is, hogy ez állandó problémája mindenkinek otthon :)
1-kor egy előadásra mentünk a Kjelland könyvvel kapcsolatban, először Marit beszélt kicsit a "Hele byen leser" (egész város olvas) projektről, aminek keretében (ahogy már írtam) megjelentették ezt a könyvet 50ezer példányban, amit ingyen szét fognak osztani; aztán Egil beszélt kicsit a könyvről meg Kjelland-ról. Meghívták a régió többi könyvtárának könyvtárosait is, ezért ezután egy kis megbeszélést tartottak arról, hogy a többi könyvtárba hogy juthatna el egy-egy adag az 50ezerből, hiszen nem csak a stavengerieknek szánták, hanem az egész régiónak. Csak mint elmondták, az "egész város olvas" sokkal jobb név volt a projektnek, mint az "egész régió olvas" :)
Ez után egy biztos amúgy nagyon érdekes, de számomra elég unalmas dologról volt szó, a Rogalyd-prjektről, ami Rogaland, vagyis a régió nagy zenei online lexikonja mindenféle feltöltött mp3-akkal, meg cikkekkel, Wikipedia szerűen megszerkesztve. Na mindegy, ez engem annyira nem kötött le, de ha valakit érdekel, annak szívesen mesélek róla.
Mire vége lett, már majdnem 3 óra volt, szóval még egy kicsit ültem a pultnál aztán vége is lett a napnak. :)
De mivel gyönyörűségesen sütött a nap, sétáltam egyet a városban. Persze a fényképezőm megint nem volt nálam, így megint csak egy két évvel ezelőtti képet tudok mellékelni:

Szóval feljöttem egy kicsit ide, a toronyhoz, útközben találtam ajándék-kütyü-boltot, ahol vettem képeslapot és azt megírtam a Papáéknak itt fent. Aztán még ücsörögtem meg nézelődtem kicsit, de mivel már elég éhes voltam, egy idő után elindultam haza.

Most meg megyek ismételten olvasni, illetve a kedves otthonmaradottakat online módon szórakoztatni :)

2009. szeptember 9., szerda

Szeptember 8-9. (kedd-szerda)

Tegnap nem igazán volt időm meg energiám írni, mert találtunk a norvég nemzeti könyvtár honlapján egy online, Sigrid Undset 1907-2007 bibliográfiát, és abból kutattam a szakdogámhoz passzoló cikkek meg könyvek után, aztán még a könyvtár adatbázisában is rákerestem, hogy mennyi hozzáférhető a cikkek közül. És amikor Kriszta átküldte a dán irodalom 1. irodalomlistáját, azt is végignéztem a Solvberget katalógusában és így szépen eltelt az este. Viszont oda jutottam, hogy egész szép kis lista jött össze az olvasnivalókról, nem fogok unatkozni. Sőt, csodák csodájára Hilda (a norvégos irodalom tanárom és szakdogakonzulensem) válaszolt az email-emre, azt írta, hogy 1-2 héten belül küldjem el neki a vázlatot meg az előzetes bibliográfiát és utána 2-3 hetente a fejezeteket. Szerintem ráhajtok arra, hogy a norvégos szakdogát itt úgy-ahogy megírjam, mert otthonról szinte semmi sem hozzáférhető, a könyvtárost meg majd megírom otthon, vagy legalábbis nagyrészt otthon. Ahhoz úgyis kaptam anyagot, meg a neten is nagyon sok minden fent van, meg úgyis rengeteg információt szívok itt most magamba :) Szóval ez most a nagy terv, majd meglátjuk hogy sikerül... (tudom Sion, te most vigyorogsz, mert tudod, hogy úgyis mindent az utolsó éjjel fogok megírni :P De hátha most kivételesen mégsem...)

De vissza a könyvtárhoz.
Tegnap meg ma elég hasonló dolgokat csináltam, és szerintem holnap, holnapután is ez lesz.
Carolyn tegnap először azzal bízott meg, hogy egy adott újság minden számából 2 van, ami viszont felesleges, ezért szedjem ki, töröljem ki a katalógusból és végül dobjam ki. Ezután a visszahozott könyveket pakolgattam vissza, majd ebéd után Carolyn-nal beültem a pulthoz. Az változatlanul vicces, amikor véletlenül ott maradok egyedül és persze akkor jön a legtöbb ember és kérdeznek valamit, én meg csak jobbik esetben értem meg...
Kettőtől Anne-nak segítettem, aki az idegennyelvű részleggel foglalkozik. Lehet hogy már írtam, itt mindenféle nyelvű könyv megtalálható a hinditől kezdve az arabon és a kínain keresztül az oroszig nagyon sok minden. Persze magyar nincs - megnéztük a stavangeri statisztikát, tavaly 18 magyar állampolgár lakott bejelentetten Stavangerben... :) Kérdeztem Anne-t, hogy honnan tudja, hogy milyen könyveket vegyen meg, hiszen egyrészt nem ismeri ezeket a nyelveket, másrészt nagyrészét el sem tudja olvasni :) Mondta, hogy ez a legnehezebb része a dolognak, de hogy leginkább olvasói igények alapján vesz, vagy lefordított bestsellereket, norvég írók lefordított műveit, illetve néha pórbál utánanézni, hogy az adott országban kik a nagyobb írók.
Elmondta, hogy mivel elég nagy idegennyelvű gyűjteményük van, sokszor szoktak más norvég könyvtáraknak kikölcsönözni nagyobb tételben. Ezzel összefüggésben, leküldött a raktárba, hogy hozzak 10 db panjabi gyerekkönyvet :):) Ez ilyen nagyon vicces dolog, mert némelyikben legalább benne volt emberi nyelven (na jó svédül...:)) hogy mi a címe, vagy miről szól, de a legtöbben abszolút nem, szóval szimpátia alapján válogattam... Ezután még Anne megmutatta, hogy mik a további teendők ezekkel a könyvekkel és végülis szerencsére a kivételes 4 helyett eljöhettem rendesen 3-kor.
Ma szintén könyvpakolással kezdtem, majd Anne-tól kaptam egy listát, hogy válogassak ki és kölcsönözzek ki 25+15 orosz, 25 szomáli, 25+15 orosz, 50 szerbhorvát és 25 vietnámi könyvet. Annyi volt a kikötés, hogy nagyrészt szépirodalom legyen, de legyen benne szakkönyv is (szerencsére ezek be vannak sorolva Dewey szerint is, szóval látszik rajtuk, hogy szakkönyvek :)) Ezzel elég jól elszórakoztam, és főleg a szomálit meg a vietnámit leginkább kinézet alapján pakoltam, meg persze ahol volt 2 példány, ott abból az egyiket. Utána ki kellett kölcsönöztetni és be kellett dobozolni őket. Itt szeretném megjegyezni, hogy igazán taníthatnák az egyetemen, vagy legalább az általános iskolában technika órán, hogy hogyan kell összehajtani egy papírdobozt, mert igencsak megkűzdöttem azokkal, amiket nekem kellett dobozzá varázsolni...
Mikor ezzel készen voltunk, megint visszahozott könyveket meg hangos könyveket pakoltam vissza. (Nem értem én ezt a hangos könyv dolgot, mindenki teljesen oda van érte, az emberek viszik mint a cukrot, miért jobb meghallgatni egy regényt, mint elolvasni??)
Teljesen jó edzés ez a könyvtáros munka, könyvekkel rohangászik az ember egész nap fel-le, guggol, feláll, lehajol, nyújtózkodik, ja és marha nehéz dobozokat emelget meg pakolgat... lassan nem is hiányzik az aerobic :)
Az egyetlen amit nem szeretek, a tralle, vagyis az a kis kocsi, amire könyveket szokás pakolni és amivel könyvtáron belül lehet a könyveket hurcolászni. Ez annyiból valóban praktikus, hogy nem kell a könyvkupacokkal olyan nagy távolságokat rohangálni, de nekem állandó problémáim vannak az ilyen kocsikkal, sosem arra megy amerre én szeretném és nem tudok vele kanyarodni... (nem véletlen, hogy a Tesco-ban mindig Sion tolja a kocsit... vagy Apa... vagy akire rá tudom sózni, hogy véletlenül se nekem kelljen...).
Hát ennyi, a mai napi hőstettem még az volt, hogy szereztem mosogatószivacsot (eddig 2 fajta boltban nem találtam), így nem kell végre az idegtépő mosogatókefével szenvednem... Egyébként teljesen jól elvagyok Juliáékkal, bár még szoknom kell azt, hogy néha 9-kor bealszik az egész család, Julia meg 6 előtt kel... de ilyenkor nagyon jól jön a koliban felszedett "minden mellett tudok aludni" képességem, szóval nem gond :):)
Most megyek olvasni, mert itt áll egy halom könyv az asztalon és jó lenne haladni a dolgokkal... :)
Puszi mindenkinek!

2009. szeptember 7., hétfő

Szeptember 7. Hétfő

Nagyon rohan az idő, már egy hete dolgozom... és 36 nap múlva Sion is ideér :):)
Tegnap nem igazán csináltam semmit, csak olvastam meg elvoltam.
Illetve eléggé felhúztam magam, mert mondtam Julia-nak, hogy mégiscsak írjuk ki a nevemet a postaládára, mert a rendőrségtől majd jön a válasz a tartózkodási engedélyről. Erre azt mondta, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert a posta csak akkor hozza ki a leveleimet, ha regisztrálva vagyok náluk az adott címen. Ami viszont csak albérleti szerződéssel lehetséges. Ami viszont nekem nincs, mert úgy beszéltük meg, hogy 4 hónapra az csak egy felesleges macera. Viszont Julia azt mondta, hogy amikor ő Stavanger-be jött és egy barátjánál lakott szerződés nélkül, fizetnie kellett havonta kb 100 koronát, hogy kihozzák a postáját... Szóval kissé kiakadtam, hogy milyen dolog már az, hogy az ember gyakorlatilag nem kapja meg a postáját... Végülis írtam emailt a postának, hogy mi a helyzet ilyenkor és hogyan kaphatnám meg a leveleimet és azt írták, hogy használjam ezt a címet meg az én nevemet c/o-val (ez azt jelenti, hogy rövid ideig tartózkodok az adott címen) és akkor meg fogom kapni... hát most kiírtuk így a nevemet és Julia szerint meg fogom kapni a választ attól függetlenül, hogy a tartózkodási engedélyes papírba nem így írtam bele (pedig szerintem így kellett volna, de honnan kellett volna nekem ezt tudni...)... Reméljük a legjobbakat, én várok, aztán majdcsak lesz valami. Gondolom ha nem kézbesítik ki, akkor visszamegy a rendőrségre, onnan meg csak értesítenek, meg kellett adni emailt, telefont, mindent... Ha meg nem, akkor pech.
A mai reggelem kicsi keveredéssel indult, mert nagy nehezen épphogy beestem 09:03-ra Karihoz, aki rámnézett és közölte, hogy nekem lent kellene lennem 9-11-ig a film és zene részlegen Anne Liss-szel... Amit én teljes mértékben elfelejtettem, mert nem kaptam meg a plan-omat erre a hétre. Lecaplattam a film és zenéhez és az első szembejövő nőt megkérdeztem, hogy hol találom Anne Liss-t, mert hogy egyáltalán nem emlékeztem, hogy ki is ő, annyi emberrel találkoztam már. Persze közölte, hogy ő az, úgyhogy nem győztem bocsánatot kérni, de csak nevetett, hogy teljesen megérti :)
Anne Liss végigmutogatta az ALEPH-ben az összes kölcsönzéssel, olvasókkal, foglalással, példányokkal kapcsolatos dolgot, vagyis szinte minden olyat, ami előjön ha az ember az olvasószolgálatban csücsül. - Változatlanul remélem, hogy nekem ebben minél később lesz részem...
A fejtágítás viszont véget ért kb 10-kor, hiába mondtam, hogy nekem 11-ig itt kéne ülnöm, azt mondta, hogy ennék többet ő nem tud mutatni.
Visszamentem Karihoz, akitől megkaptam a plant, de mivel ezen a héten nem ő lesz a kontaktperson-om, ezért a mai napra, meg a következő hetekre írta meg nagyvonalakban. Szóval a következő egy hónapi tervben szerepel egy hét az új fiókkönyvtárban nyitás előtt, ahol megtapasztalhatom milyen könyvtárt költöztetni, illetve berendezni (és Jesper, a dán fiúka lesz a konktaktperson-om, úgyhogy fel kell fejlődnöm addigra dánból, mert alig értem amit mond:)), 2 hét könyvtárközi kölcsönzés és egy nap börtönkönyvtár is (na ennek nem tudom, hogy örüljek, vagy ne...:))
Utána folytattam a pénteken elkezdett munkát, az útikönyvek voltak rámbízva, országonként, nagyobb területenként kellett információs címkét gyártanom hozzájuk (- valaki, aki könyvtáros: hogy hívják ezt a bigyót, ami a polcon könyvek között mutatja az adott témát, vagy ETO számot, vagy a legtöbb helyen csak az ABC adott betűjét és az olvasónak segít eligazodni????-), ezzel el is szórakoztam vagy 2-ig, tök jó volt.
2-kor becsatlakoztam Egill-hez a szakkönyvtár részen az olvasószolgálatba, de leginkább csak a nyelvtanulásról, a norvégról meg az irodalomról beszélgettünk :)
Holnaptól a héten Carolyn lesz a főnököm (aki oslói és nagyon szépen, érthetően beszél és eddig nagyon kedves volt, viszont fogalmam sincs melyik részlegen és mit dolgozik), kíváncsian várom :):)

2009. szeptember 6., vasárnap

2009. szeptember 5., szombat

Péntek - szombat

A tegnapi nap teljesen zökkenőmentesen indult, kivételesen nem voltam késésben, minden nálam volt, nem esett az eső és a busz is jött, így szépen kényelmesen értem be a könyvtárba.
Az első programpont megint Bokprat volt, de ez most más jellegű, mint csütörtökön, mert ezt a könyvtárosoknak tartotta Linn, aki az irodalmi programokért felel. Egy kötetlen beszélgetéssel kezdődött az előző napi Bokprat-ról, aztán Linn könyvajánlójával folytatódott. Illetve közben még kaptunk egy könyvet, ugyanis a könyvtár támogatásával megjelent egy Kjelland regény (Fortuna a címe, egyébként Kjelland a nagy stavangeri nevezetesség) és "Ezt olvassa az egész város" című program keretében 50 ezer példányt kiosztanak ingyen a könyvtárban (ezt csinálták egyébként tavaly Arild Rein Kaninbyen című regényével is, és mivel ebből maradt, én is kaptam belőle első nap :))). Szóval mindenki kapott egy-egy példányt, illetve Egil mesélt róla egy kicsit, bár nem sokat, mert majd az irodalmi fesztiválon fog róla egy hosszabb előadást tartani,
Utána, 10-től segítettem Kari-nak, illetve leginkább csak csöndben ültem és megfigyeltem, mert Kari ült az olvasószolgálatban. Ez egyébként nagyon vicces, mert úgy mondják, hogy på vakt, ami azt jelenti, hogy szolgálatban, de azt is jelentheti, hogy őrségben és nekem mindig ez utóbbi jut eszembe, mikor ezt mondják :):)
Mivel a kikölcsönzés, illetve a visszavétel is automatával történik, csak azok az olvasók jönnek oda, akiknek valami problémája van, vagy keresnek valamit. Például volt tegnap egy nő, aki odajött, hogy nem tudja, hogy mi a könyv címe, csak annyit tud, hogy Egyiptomról szól és talán Elisabeth az író keresztneve... És Kari megtalálta 10 perc alatt, pedig nem is Elisabeth volt, hanem Margaret :) Persze ez a része a munkának állandó rohangálással telik, mert meg kell mutatni ezt azt amazt az olvasónak és olyankor én ott maradtam, szóval remekül tudom már mosolyogva azt a mondatot, hogy "tudnál várni egy kicsit, amíg a kolleganőm visszajön?" :)
Mikor lejárt a szolgálat, elmentünk enni, aztán Kari meetingelni ment, én meg a biográfiákhoz, ugyanis az az én polcom, Ez azt jelenti, hogy hetente egyszer rendbe kell tennem, megnézni, hogy jól vannak-e sorbarakva, kicsit elrendezni, szóval hogy normálisan nézzen ki.
Mire ezzel készen lettem, Kari is végzett a meetinggel és megmutatta, hogy hogyan lehet az intranetet használni. Kaptam felhasználónevet meg jelszót, meg egy gépet ahol majd dolgozhatok, sőt még emailcímet is, ahol persze elírták a nevemet a változatosság kedvéért és Orsoyla lettem, de mivel nem egyszerű kijavíttatni, úgy döntöttünk, maradjon így. Szóval megmutogatta, hogy hogy kell a levelezőrendszert használni, meg hogy mit hol találok a közös meghajtón.
Utána viszont tök jó dolgot csináltunk :) Kari belevágott, hogy átszervezi a részlegén az olvasókat informáló feliratokat a könyvek között. Ugyanis a szépirodalmat kivéve minden Dewey szerint van besorolva és az olvasók nagyon nehezen igazodnak el és ráadásul nagyon rosszul vannak kiírva a polcokon és a könyvek között a témák és a számok, ráadásul nagyon sok helyen hiányzik is. Úgyhogy ezt kezdtük el csinálni, de persze alig haladtunk 1 sort, szóval jó nagy munka lesz. Meg kell találni a középutat Dewey és az olvasók igénye között, ugyanis pl a 000-as osztály az "általános írások" ami hát ugye nem mond senkinek semmit.
Azt viszont megbeszéltük, hogy ha jövő héten lesz egy kis időm, megcsinálom az útikönyvket, ugyanis ott végképp nincsen kiírva semmi azon kívül, hogy útikönyv, de ott van belőlük van 2-3 sor... Azt is megálmodtuk, hogy hogyan nézzenek ki a feliratok és hogy hogyan lehet az elképzeléseink szerint megcsinálni őket. És tök jó volt, mert Kari végig partnerként kezelt, kikérte a véleményemet, megkérdezte, hogy szerinte mit írjunk, szóval nem az volt, hogy ő kitalálja mi legyen, én meg méretre vágom a feliratot.
Dewey amúgy szörnyű, az ETO sokkal de sokkal átláthatóbb, szóval ezentúl senki se szidja... :D Mondtam is Kari-nak, hogy én inkább az ETO-t tanultam és Dewey-t csak úgy nagyjából ismerem (mondjuk olyan nagyon sok mindenben nem különbözik, annyi, hogy nincs automatikusan pont a 3. szám után és ezért kicsit átláthatatlan, meg a főosztályok picit másképp vannak, de kb 90%-ban egyezik), szóval kaptam Dewey-táblát, hogy ismerkedjek vele :D Szerencsére Kari sem gondolta komolyan, hogy hazacipelem és majd hétvégén azt olvasgatom :)
Ezzel vége is volt a napnak, de mivel annyira szép idő volt, hétágra sütött a nap egész nap, gyorsan bevásároltam, hazajöttem, ettem és elmentem egyet sétálni a közeli tóhoz. Csináltam is néhány képet:



Egyébként kiderült, hogy ez a tó nem az a tó, amire az ablakból is rá lehet látni... Viszont emellett a tó mellett laktunk, mikor itt voltunk Reniékkel.

Mára azt terveztem, hogy lemegyek a könyvtárba, hogy irodalmat keressek a norvégos szakdogámhoz, meg hogy megpróbáljam a bibliográfiát legalább nagyjából összerakni. Ez nagyon nem jött össze, mert a kb fél 11-es felkelésem után leültünk Julia-val reggelizni olyan 11 felé és ott ültünk 2 utánig és beszélgettünk mindenféléről :):) Ráadásul angolul (illetve norvéggal kevert angolul :)) mert Julia is ugyanabban a cipőben jár, mint én, hogy megint tanul angolul, de a norvég nagyon elnyomja, nagyon keveri és nincs kivel gyakorolnia. És igazából ez nekem jó, mert az augusztusi sikeres nyelvvizsga után nem fogok decemberre mindent elfelejteni :)
Szóval kb. 3-ra értem volna le a könyvtárba, 4-kor meg bezár, úgyhogy nem láttam értelmét elindulni. Talán majd holnap, bár holnap meg csak délután van nyitva és nem tudom lesz-e kedvem a vasárnap délutánt könyvtárban, munkával töltetni. Szóval lehet, hogy hétfő estére marad :)
Így aztán pihentem / pihenek ma és számolom a napokat, hogy mennyi van még vissza Sion látogatásáig :) Jelentem, már csak 38 nap :):):)

2009. szeptember 3., csütörtök

Szept. 3.

A mai napom megint kisebb stresszel indult, mert már ki úton voltam, amikor rájöttem, hogy nincs meg a belépőkártyám. Kipakoltam a pénztárcámat, meg az egész táskámat, és teljesen kétségbeestem, mert nem volt sehol. Az egy dolog, hogy enélkül nem tudtam volna bemenni, de a másik, hogy kb. hatszor elmondták, hogy nehogy elveszítsem... Végül, amikor már teljesen kétségbeestem, eszembe jutott, hogy nem vettem ki a nadrágzsebemből tegnap --- de persze ma nem az a gatya volt rajtam, szóval vissza kellett rohannom érte. De szerencsére még időben voltam, és így éppen beestem 9-re (persze a busz ma is késett, úgy látszik ilyen szempontból Norvégia sem jobb, mint Magyarország).
A nap leginkább figyeléssel telt: meeting, előadás, újabb meeting.
Az első meetingem ("Driftslagsmøte") a négy nagy részleg vezetői ültek össze és itt lényegében a napi, gyakorlati dolgokról volt szó. Például arról, hogy felvegyenek-e még újabb gyakornokokat/kisegítőket, illetve hogy kifizessenek-e egy rakás pénzt azért hogy minden gépen 2007-es Office legyen, vagy elég lesz a sokkal olcsóbb, de hasonló Open Office is.
Ezzel gyakorlatilag el is telt 1,5 óra, utána Kari segített a tartózkodási engedélyes 6 oldalas űrlapot kitölteni, és írt nekem igazolást arról, hogy tényleg ott dolgozok, aztán elmentünk enni. Az ebéd változatlanul szendvics, mindenki azt evett. Ebéd közben Carolyn-nal beszélgettem, aki osloi és olyan gyönyörűen beszél norvégul, hogy minden koncentrálás és nehézség nélkül megértettem. Egyébként változatlanul mindenki aranyos, mindenki beszélget velem --- igaz, nagyon viccesek, mert mindenki ugyanazt kérdezi: nem értik, hogy ha könyvtár szak, akkor hogyhogy norvég, azt hiszik, hogy Oslo-ban tanulok/tanultam eddig, érdeklődnek, hogy miért pont norvég (ezt a kérdést magyarul is kedvelem :)) és hogy könyvtárban fogok-e dolgozni, ha végeztem. :):):)
Ebéd után lementünk a Bokprat ("Könyvcsevej" szabadfordításban :)) című dologra, ami egy egyórás beszélgetés minden csütörtökön egy-egy íróval. Ma Gerd Brantenberg volt a vendég, nagy megnyugvásomra, egyik könyvtáros sem hallott még róla azok közül, akikkel beszéltem. Mondjuk a könyveiről nem is beszélt sokat, illetve leginkább csak az egyikről, a Augusta og Bjørnstjerne címűről, ami azért érdekes, mert Augusta Mjøen az író dédmamája volt, Bjørnstjerne pedig nem más, mint Bjørnstjerne Bjørnson. Ők ketten pedig szerelmesek voltak, csak a lány szülei nem tartották Bjørnson-t jó partinak, így nem adták hozzá, de életük végéig nagyon jó barátok maradtak. Szóval leginkább erről mesélt a néni, meg azért a végén a többi regényéről is. Persze ahogy ez ilyenkor lenni szokott, nagyon nem akart vége lenni a dolognak, mikor a néni befejezte, jöttek a kérdések, aztán újabb kérdések...
Nekem meg rohannom kellett a következő meetingre, ami vezetőségi értekezlet volt, szóval elég ciki volt, hogy elkéstem, dehát mindegy. Ez viszont tök érdekes volt, sokkal jobb, mint a reggeli, bár eszméletlen, hogy milyen témákról képesek eszmecserét futtatni... Például: terv arra az esetre, ha kitör a könyvtárban a H1N1, ki helyettesít kit, hogyan informáljuk az olvasókat, mi lesz ha a szept 16-19 között tartott Kapittel (irodalmi fesztivál, erről majd később) főszervezője betegedik meg (mindenképpen biztosítanak neki otthonra laptopot), stb. Ja és akkor még az egyik néni megkérdezte, hogy az egy dolog, hogy plakátokkal értesítjük az olvasókat arról, hogy a betegség megjelent a könyvtárban, de mi lesz ha a plakátkészítő designer betegszik meg? De megnyugtatták, hogy akkor majd kitesznek sima A4es papírt.... :) A másik vicces dolog, amin vagy fél órát diskutáltak az az volt, hogy most lesz kész a könyvtárosok ebédlője és hogy ki kellene alakítani egy rendszert, hogy mikor ki a felelős azért, hogy ott rend legyen, és ezt hogyan lehetne megszervezni/megoldani. A nagyon vicces az volt benne, hogy ezt az egészet kjøkkenpoliti-nek, vagyis konyharendőrségnek nevezték :):):)
De azért voltak komolyabb témák is: hogyan lehetne még több szponzort keresni, illetve hogy be akarják vezetni, hogy ne lehessen bent a könyvtárban enni, illetve mobilozni. Ez utóbbi egy kicsit furcsa volt nekem, hiszen nálunk ez minden könyvtárban alap, hogy nem eszünk, nem mobilozunk. Igaz, hogy így elég kripta hangulat uralkodik néha, de azért valljuk be egy könyvtár nem arra való, hogy ott ebédeljen, vagy órák hosszat magántelefoncsevejt az ember. Viszont az, hogy itt nincs megtiltva, szerintem hozzájárul a hely lazaságához és ahhoz is, hogy tele van fiatallal. Igaz, Marit pont ezért azt mondta, hogy egy kristiansandi könyvtár példája alapján nem úgy fogja megfogalmazni a szabályokat, hogy minden tilos és semmit sem lehet, hanem valahogy teljesen más hangvételben, hogy ne érezzék magukat az emberek lekorlátozva. Azt mondta, hogy okt. 1-től vezetik be, kiváncsi leszek, hogy hogyan sikerül majd megfogalmaznia.
A könyvtárban gyakorlatilag ezzel be is fejeződött a napom, Kari picit előbb el is engedett, hogy el tudjam intézni a tartózkodási engedélyt.
El is battyogtam a rendőrségre, az információs pultnál el is irányítottak az Immigration office-hoz, ahol ránézésre rengetegen tolongtak - én voltam az egyetlen fehér ember... Volt mindez negyed 4-kor, az ajtóra pedig az volt kiírva, hogy 08.00-14.00-ig van ügyintézés... nem teljesen értettem dolgot, úgyhogy megkérdeztem az első ott álló bácsit, de azt mondta, hogy csak húzzak sorszámot, és várjak. Úgyhogy húztam, rajta is volt, hogy 28-an várnak előttem, leültem és bíztam benne, hogy nem az én orrom előtt fogják becsukni a hivatalt. De szerencsére a sok ember hamar eltűnt, egyrészt mert volt, hogy egy hatalmas család 1 sorszámnak számított, másrészt voltak egy csomóan akik feladták és otthagyták. Viszont ezek az emberek voltak annyira jófejek, hogy odaadták a várakozóknak a sorszámaikat, úgyhogy én is kaptam egy néger csajtól egyet, ami 10-zel előrébbre szólt, mint az enyém. Szóval összességében kb. fél óra várakozással meg is úsztam a dolgot. Bent simán ment minden, akkor kicsit leizzadtam, amikor albérleti szerződést kértek tőlem - egyrészt mert az nem volt rajta a papíron, hogy kellene, másrészt, mert nincs -, de aztán szerencsére kitalálta a csaj, hogy Erasmusosként mégsem kell.
Szóval elintéztem és majd küldik, már csak annyit kell tennem, hogy szólok a Julia-nak, hogy tegyük ki a nevemet a postaládára, hogy biztosan megkapjam.
Ennyi volt a mai nap, most megyek és olvasok, hogy haladjak végre már egy kicsit :)
Ja, és még valami: ma nem esett az eső :):):)

2009. szeptember 2., szerda

Második munkanap

A praksisplan-ban a következők voltak mára betervezve:
  • folyóirat és magazin Sigrun-nel
  • ebéd
  • Kari irodája
  • Kerstin, keresés
  • Kari
Kicsit félve indultam neki a mai napnak, mert Sigrun tegnap nem volt túl szimpatikus, sőt túl érhető sem és féltem, hogy 9-11-ig azzal fog telni az idő, hogy ő mond valamit, én visszakérdezek, hogy mit mondott, mire megint elmondja és én majd megint nem értem... Meg azt is végiggondoltam, hogy a folyóiratokkal az érkeztetésen kívül nem lehet túl sok mindent kezdeni, és kicsit féltem a norvég nyelvű ALEPH használatától is (nem tudom írtam-e tegnap, de itt ALEPH-et használnak, milyen jó, hogy megtanultam szigorlatra a "Hallgató által választott két vagy több integrált könyvtári rendszer komparatív bemutatása" című tételhez... :D).
Szóval ilyen gondolatokkal baktattam reggel a szakadó esőben a buszhoz, ami persze nem jött akkor, amikor kellett volna neki. 10 perc késéssel befutott, szerencsére még időben voltam, de persze egyre idegesebb lettem, hogy még el is kések. Ja, azt nem tudom írtam-e, de itt olyan a rendszer, hogy integetni kell a busznak, hogy megálljon... hiába van ott egy buszmegálló és hiába áll az ember a buszmegállóban, a busz simán elhúz mellette ha nem integet neki... :)
Végülis szerencsére beértem, beküzdöttem magam a személyzeti bejáraton , ami szintén nem egyszerű, mert 4 ajtón kell keresztülmenni, kettőhöz kulcsot kell használni, a másik kettőhöz meg a belépőkártyát. És még azzal is problémám van, hogy melyik emeletre menjek, ugyanis a norvégok máshogy számolják az emeleteket, itt nincsen földszint, hanem rögtön első emelet van. Tehát ha azt mondják, hogy a 3.-ra menjek, akkor nagyon oda kell figyelnem, hogy az én logikám szerinti másodikig menjek csak :):)
De a lényeg, hogy beértem időre, a megfelelő emeletre mentem és Sigrun-t is megtaláltam és rögtön lementünk a raktárba a régi folyóiratokhoz. Kiderült, hogy selejtezni fogunk, vagyis, megnézzük, hogy mi az amit érdemes megtartani és mi az ami nem kell és átkerülhet Mo i Rana-ba a nemzeti könyvtárba, vagy esetleg a Stavanger Museum-hoz, vagy valami másik helyre. Mondjuk azt nem teljesen értettem, hogy mi alapján döntötték el, hogy mi kell, és mi nem, de hát nem kell nekem minden érteni. Csatlakozott hozzánk Egil is (Egil Henriksen), egy nagyon szimpi és aranyos öreg bácsi, aki egyrészt a Stavanger-gyűjteményért felelős, másrészt pedig litteraturformiddler, amit értek, hogy mit jelent, de nem tudom lefordítani. Tegnap Kari mondta, hogy Egil iszonyatosan okos és hogy nagy irodalmi múltja van, hát ez ma be is bizonyosodott. Ő segített eldönteni, hogy milyen folyóiratok kellenek és közben egy csomó mindent el is magyarázott nekem. Beszélt Petőfiről is, de a legdurvább az volt, amikor meglebegtette A(!!!) Profil egyik számát és közölte, hogy ezt mind megtartjuk, ezt ő szerkesztette... Nem voltam benne biztos, hogy jól értettem, de utána néztem a neten, és tényleg, a '70-es években ő volt a Profil főszerkesztője. :):):):) Szóval ilyen az, amikor az irodalom kurzus megelevenedik :):)
Egyébként tök jól elbeszélgettünk irodalomról, Sigrid Undset-ről, sőt a kidobástól megmentett nekem 5db Norsk tidskrift for bibliotekforskning c. folyóiratot is :):) Ez egy norvég könyvtáros szaklap, jól lesz a szakdolgozatodhoz felkiáltással megkaptam őket :):) Igaz, hogy az ötből 3 '94-es, de a másik kettő 2000 körüli és egész érdekes dolgok vannak bennük. Szóval a végén még összejön a bibliográfiám :):):)
Fél 11 felé visszamentünk Sigrun irodájába és ott tényleg folyóiratot érkeztettem.. norvégul, a norvég nyelvű ALEPH-ben :):) Nem is volt végülis vészes, miután rájöttem, hogy mi mit jelent. A gondot inkább a magazinok címe jelentette, ugyanis a nagyszámú bevándorlóra tekintettel van egy internasjonal bibliotek részlegük, ahol a horváttól a kínain keresztül a pakisztániig nagyon nagyon sok idegennyelvű dokumentum található (magyar pont nem :P). És hát az arabul írt, fordítva lapozható magazinnal meggyűlt a bajom, de azért legyőztem és sikerült érkeztetni :):):)
Ezek után megettem gyorsan a kis szendvicskémet (Norvégiában az a szokás, hogy az ember visz magával matpakke-t /egy kis szendvics, ilyesmi/, és amikor hazaér, 4-5-6 óra tájban, akkor eszik meleget), aztán mentem is fel Kari-hoz. Kari beszélt a könyvtár szervezeti felépítéséről és működéséről, hogy mennyiben függ a régiótól és mennyiben önálló, stb. És persze kinyomtatott és adott egy újabb kupac hasznos papírt, egyrészt a szervezeti felépítésről, másrészt a 2008-as kommunikációs stratégiát (mert hogy mint nyilvános közkönyvtár és kultúrház, nekik ilyen is van). És ajánlotta, hogy lépjek fel a norvég Katalist-re, amit meg is tettem :) (Marcinak ajánlom figyelmébe, http://www.nb.no/cgi-bin/wa?A0=biblioteknorge teljesen jó norvég nyelvgyakorlási lehetőség ;))
A fejtágítás után lementem Kerstinhez, hogy megmutassa, hogyan kell az ALEPH-ben keresni. Ebben persze nem volt semmi ördöngösség, olyan szempontból viszont jó volt, hogy megvilágosodtam minden keresési mező jelentését illetően. Itt egyébként előkerült a norvég MARC amit BSMARC-nak hívnak, mert hogy a Bibliotek Senter dolgozta ki. Érdekes módon amíg a HUNMARC van vagy 100 oldal, ha nem több, a BSMARC csak 45 :)
Kerstin egyébként svéd és annak ellenére, hogy 11 éve él Norvégiában és különben is interskandináv kommunikáció, még mindig svéd-norvég szótárral nyomul :) De egyébként nagyon kedves volt és teljesen érthetően beszélt, igaz a dom-ot ő is betette a mondatba ha kellett, ha nem :):) És persze tőle is kaptam egy pár oldalt a MARC-ból :)
Utána még kicsit Karival beszélgettünk, meg pakolgattunk, és úgy elment az idő, hogy 3 helyett lett vagy 4, mire eljöttem. Gyorsan még kikölcsönöztem két Undset könyvet (nagyon el kéne már a Jennyt olvasni, de mióta tudjuk, hogy nem ugrott, hanem lőtt, már nem is olyan érdekes :)), meg bevásároltam, aztán mire körbenéztem olyan késő volt, hogy a rendőrségre már nem jutottam el a tartózkodási engedély miatt, majd holnap...
Viszont ma végre sütött a nap, amikor hazajöttem, ha nem lettem volna olyan borzalmasan fáradt, biztos elmentem volna sétálni. Így viszont, hogy végre tiszta volt az idő, le tudtam fényképezni a kilátást a nappaliból, szóval íme:
Mára ennyit, holnap egész nap meetingelni fogok Kari-val, ami azt jelenti, hogy ülök majd, értelmesen nézek ki a fejemből és próbálom megérteni, hogy miről is beszélnek éppen :):)

2009. szeptember 1., kedd

Első benyomások



Kedves Mindenki!

Egészen eddig nem tudtam magamról elképzelni, hogy blogot írjak (sőt, kifejezettem nem szeretem a blogokat), de annyi mindent szeretnék annyi mindenkinek elmesélni, és olyan sok élménybeszámolóval tartozom, hogy arra jutottam, így mégis talán egyszerűbb lesz.

Előre is bocsánat a félregépelésekért, meg a helyesírási hibáért! A másik pedig, hogy tegeződve fogok írni, szóval azoktól is bocsánat, akik olvassák, de nem vagyok velük tegező viszonyban :)

Szóval, mint tudjátok, az őszi félévet Norvégiában, Stavangerben töltöm a városi könyvtár (http://www.stavanger-kulturhus.no/stavanger_bibliotek) gyakornokaként, miután a hosszas Erasmus macera után sikerült ösztöndíjat nyernem. Erről most nem szeretnék részletesebben írni, de akit érdekel az szóljon és elmesélem neki.

Stavanger Norvégia 4. legnépesebb városa és az ország nyugati partján fekszik - ebből kifolyólag szinte folyamatosan esik az eső. Ennek ellenére nagyon barátságos és szép város, teszek is ide néhány fényképet, amit még 2 éve csináltam (akkor kivételesen sütött a nap:))

Szerencsére sikerült szállást is találnom, egy 90 m2-es lakás egyik szobájában lakom egy orosz csajjal (Julia) és a kislányával. Szóval a dolog elég családias, de nagyon kedvesek és nagyon jó a lakás is. És mivel már 5 éve itt élnek, tökéletesen beszélnek mindketten norvégul, szóval a kommunikáció sem probléma :)

Múlt pénteken érkeztem meg ide gyakorlatilag 12 óra utazás után (4 óra várakozás az átszállás miatt Oslo-ban, stb.) de szerencsére nem volt semmi probléma azt leszámítva, hogy a reptéri busz nem állt meg ott, ahol nekem le kellett volna szállni, pedig előtte megbeszéltem a sofőrrel, hogy majd megáll és szól, ha ott vagyunk. De egy gyors telefonos egyeztetés után átszerveztük a randit Julia-val a központba, és végülis onnan jöttünk haza.

A hétvége nem sok mindennel telt, leginkább kipakolással meg ismerkedéssel, illetve voltunk moziban is szombaton, ami azért volt jó, mert a mozi ugyanabban az épületben van ahol a könyvtár így legalább ma könnyen megtaláltam. Még a tegnapi napom is szabad volt, mert úgy beszéltük meg Kari-val (ő a kontaktperson-om és a gyakorlatvezetőm) hogy csak 1-én kezdek. Szóval tegnap megejtettem egy nagy bevásárlást meg az első főzést :) És a tegnapi nap jóhíre az volt, hogy az előre megbeszélt 3000+500 koronán kívül nem kell extrát fizetnem, mert mint kiderült a víz és a fűtés benne van alapból a 3000-ben :):)

Szóval ma volt a nagy nap, az első a könyvtárban. Természetesen borzalmasan paráztam, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy majd nem fogom megérteni amit mondanak, stb. Szerencsére Kari-t könnyen megtaláltam (pedig a könyvtár egy hatalmas labirintus), és az első kérdése az volt, hogy hogy állok a dialektussal, mondtam, hogy nem túl jól és onnantól kezdve figyelt rá, hogy érthetően beszéljen. Nem mondom hogy így mindent megértettem (elég vicces volt, amikor háromszor kérdeztem vissza és még negyedikre sem értettem mit mond, de ezen leginkább csak nevettünk, szóval nem volt ciki :)), de azért így sokkal jobb volt. A stavangeri dialektből ennyit nagyon csúnyán fonetikusan leírva: "vétccse kur er nyökkelen min" - és ez még azok közé tartozik, amit megértettem...
Először leültünk kicsit Karival beszélgetni az egyetemről, hogy miket tanultam, meg hogy ő hogyan képzelte ezt a 4 hónapot. Kaptam erre a hétre előre egy "tervet", praksisplan-t, napra és órára lebontva amit csinálni fogok (úgy látszik ez norvég mánia, tavaly Berit is ilyet csinált a sommerkurs-ön :)), és majd minden héten megkapom előre. A lényeg, hogy gyakorlatilag minden részlegen fogok dolgozni és minden munkafolyamatban részt fogok venni (bár nagyon remélem, hogy az olvasókkal csak a végefelé kerülök kapcsolatba, mikor már perfekt leszek az itteni dialektből ;)).
Aztán Kari nagyot nevetett mikor kifejtettem neki, hogy a norvég könyvtári rendszerből írok szakdogát, de nagyon kedves volt, mert rögtön azt mondta, hogy oké, akkor egyik nap majd elmegyünk megnézni az egyetemi könyvtárat, egyszer pedig egy gimnáziumit is, hogy mind a három fajtát lássam ha már ott vagyok. És mondta, hogy ha bármi kérdésem van, vagy segítségre van szükségem szakdogával kapcsolatban, csak szóljak és áll rendelkezésemre.
A mai napi program így szólt:
Bemutatkozás és körbevezetés Karival
Ebéd
Még körbevezetés Karival
Madla-meeting
Még több Kari :)
Szóval ahogy innen is látszik, ma bemutatkozásokkal és körbevezetéssel telt a nap. És mivel találkoztam és beszéltem vagy 25 emberrel, természetesen gyakorlatilag az összesnek elfelejtettem a nevét :):)
De mindenki nagyon aranyos volt, érdekes módon mindenki tudta hogy jövök és leszek, és nagyon kedvesen fogadtak. Kari mindenkinek elmondta, hogy Pestről jövök, hogy egyszerre csinálom az MA-t könyvtár és norvég szakon és veldig bra beszélek norvégul, csak a dialekttel van egy kis problémám, úgyhogy az elején mindenki legyen szíves szépen és érthetően beszélni velem :) És ettől a felvezetéstől gyakorlatilag mindenki egy zseni csodabogárnak tart, egyrészt mert egyszerre csinálok 2 szakot (ez itt nem annyira szokás), másrészt hogy minden norvég kötődés nélkül kezdtem el tanulni a nyelvet, harmadrészt, hogy milyen jól beszélek. Ez utóbbiban én nem vagyok ennyire biztos, de mindenki csak ámult-bámult... talán nincsenek hozzászokva, nem tudom.

A nevem mindenesetre mindenkinek gondot okozott, pedig az Orsolyával nem is nagyon próbálkoztam, de sokaknak az Orsi is bonyolult volt :) (bár a legdurvább az a néni volt, akinél a buszbérletet vettem, kellett hozzá csinálni egy igazolványszerű kártyát, amihez oda is adtam az útlevelemet, hogy mindent írjon ki onnan, de a végén csak Orolya szerepel a kártyán.. nem mentem vissza reklamálni, bízzunk benne, hogy ha jön egy ellenőr, nem kezd el problémázni rajta...)
Kaptam kulcsot, belépőkártyát, zárható kis szekrénykét, szóval mindent ami kell, sőt egy ügyes mozdulattal még olvasójegyet is csináltattam magamnak.
Voltunk fent Marit-nál is (ő a könyvtárigazgató, vele emaileztem először arról, hogy jöhetnék-e ide gyakornoknak), ő is nagyon kedves volt, kaptam tőle egy csomó szóróanyagot mind a könyvtárral, mind Stavangerrel kapcsolatban, de ami a legjobb, a kezembe nyomott egy 2008-as norvég könyvtári statisztikát és egy 2008-2009-es norvég könyvtárügyi jelentést, amik tök jók lesznek a szakdogámhoz.
Aztán beültem Kari-val egy meetingre, ugyanis 28-án fognak megnyitni egy fiókkönyvtárat (pont Madla-ban, abban a városrészben ahol én lakok) és még rengeteg tennivaló van vele. Na itt alig értettem valamit, szinte csak nagyvonalakban, hogy éppen miről van szó. Persze a dolgot még az is nehezítette, hogy jelen volt egy dán srác, aki végig ugyan norvégul, de iszonyat dán kiejtéssel nyomta - szóval éljen az interskandináv kommunikáció (bár mint tudjuk abba emberek halnak bele:)), holnap egy svéd nénivel fogok dolgozni :D.
Nagyjából ennyi volt a nap, illetve még annyi, hogy közben Kari meghívott kávézni és közben beszélgettünk és pont úgy alakult a beszélgetés, hogy megemlítettem, hogy kaphatnék-e 3 szabadnapot, mert a barátommal Koppenhágába mennénk, és mondta, hogy semmi probléma, csak nézzük meg a Királyi Könyvtárat is, mert az gyönyörű. :):):):) Beszélgettünk a norvégos szakdogáról is és mondta, hogy elég jó az irodalmi szakkönyvgyűjteményük és könyvtárközi kölcsönzéssel bárhonnan bármit kikérnek nekem, szóval ne aggódjak, lesz ahhoz is irodalmam :):):) (ami nagyon remek, mert meg kéne már Hildának alkotni a szakdogavázlatot meg a bibliográfiát...)
Ma egy kicsit rövidebb volt a napom, 10.00-től kb fél3-ig tartott, egyébként 9-től 3-ig fogok dolgozni. Ami azt hiszem iszonyatosan fárasztó lesz, mert folyamatosan koncentrálnom kell arra, hogy ki mit mond, mert ha egy percre nem figyelek oda, akkor vége és nem tudom hol tartunk.... Viszont olyan szempontból nagyon jó lesz, hogy ha végzek majd a munkával, simán lesz még időm maradni és anyagot gyűjteni a szakdogákhoz

A könyvtár maga egyébként egy hatalmas, 3 emeletes labirintus, ahol a folyóiratok régebbi számait kivéve minden szabadpolcon van. Gyakorlatilag minden automatizált még a kölcsönzés is automatánál megy, de azért ott ülnek a nénik, bácsik minden emeleten, hogy ha bármilyen kérdés vagy probléma van, lehet hozzájuk fordulni :)
Az első emeleten van a film- és zene részleg, a másodikon a "kulturbibliotek" - ez gyakorlatilag a szépirodalmat, idegennyelvű könyveket, mindenféle romantikus,krimi, sci-fi, fantasy, képregény, szóval nem szép, de irodalmat, helyi gyűjteményt és irodalmi és művészeti szakkönyveket takar, a harmadikon pedig egyrész a gyerekkönyvtár, másrészt pedig a "faktabibliotek" ami mindenféle szakkönyveket (társadalomtudományok, jog, közgazdaságtan, stb.) takar. Osztályozást illetően Dewey TO-t használnak, bár mondta Kari, hogy kicsit nagy a katyvasz, mert a mostani vezető ezt nem szereti és át kéne állni valami másra... de azért nagyjából Dewey szerint vannak besorolva. (ami nagyon remélem, hogy gyakorlatában nem tér el olyan nagyon nagyon az ETO-tól, az osztályozás könyvet nem jutott eszembe elhozni, pedig lehet, hogy hasznos lett volna :D)
Ami számomra furcsa volt először, az a könyvtár hangulata. Egyáltalán nem olyan mint nálunk, mindenki (mármint az olvasók) laza és kötetlen, simán lehet bent hangosan beszélgetni vagy telefonálni, ez csak a külön olvasótermekben tilos. Elsőre teljesen az a benyomásom támadt, hogy találkozóhelyként is szolgál, ahol le lehet ülni beszélgetni, lehet netezni, olvasgatni, stb. De elég sokan vették igénybe a hagyományos könyvtári szolgáltatásokat is, szinte mindenfajta korosztály, a pici ovisoktól kezdve az olvasókört alakító nagyon öreg nénikig. Szóval valahogy teljesen másmilyen az egész mint nálunk, itt nem ciki könyvtárba jönni, sőt reggel amikor 10 előtt pár perccel ott toporogtam az ajtó előtt, mert még nem volt nyitva az épület, ott toporgott vagy 20 másik fiatal is, hogy nyissák már ki a könyvtárat... Szóval egy átlagos délelőtt itt olyan forgalom volt, mint otthon az egyetemi könyvtárban, vizsgaidőszakban... nagyon furcsa, de nagyon pozitív élmény :)

Azt hiszem mára ennyi elég lesz, folyt. köv.!