2009. szeptember 3., csütörtök

Szept. 3.

A mai napom megint kisebb stresszel indult, mert már ki úton voltam, amikor rájöttem, hogy nincs meg a belépőkártyám. Kipakoltam a pénztárcámat, meg az egész táskámat, és teljesen kétségbeestem, mert nem volt sehol. Az egy dolog, hogy enélkül nem tudtam volna bemenni, de a másik, hogy kb. hatszor elmondták, hogy nehogy elveszítsem... Végül, amikor már teljesen kétségbeestem, eszembe jutott, hogy nem vettem ki a nadrágzsebemből tegnap --- de persze ma nem az a gatya volt rajtam, szóval vissza kellett rohannom érte. De szerencsére még időben voltam, és így éppen beestem 9-re (persze a busz ma is késett, úgy látszik ilyen szempontból Norvégia sem jobb, mint Magyarország).
A nap leginkább figyeléssel telt: meeting, előadás, újabb meeting.
Az első meetingem ("Driftslagsmøte") a négy nagy részleg vezetői ültek össze és itt lényegében a napi, gyakorlati dolgokról volt szó. Például arról, hogy felvegyenek-e még újabb gyakornokokat/kisegítőket, illetve hogy kifizessenek-e egy rakás pénzt azért hogy minden gépen 2007-es Office legyen, vagy elég lesz a sokkal olcsóbb, de hasonló Open Office is.
Ezzel gyakorlatilag el is telt 1,5 óra, utána Kari segített a tartózkodási engedélyes 6 oldalas űrlapot kitölteni, és írt nekem igazolást arról, hogy tényleg ott dolgozok, aztán elmentünk enni. Az ebéd változatlanul szendvics, mindenki azt evett. Ebéd közben Carolyn-nal beszélgettem, aki osloi és olyan gyönyörűen beszél norvégul, hogy minden koncentrálás és nehézség nélkül megértettem. Egyébként változatlanul mindenki aranyos, mindenki beszélget velem --- igaz, nagyon viccesek, mert mindenki ugyanazt kérdezi: nem értik, hogy ha könyvtár szak, akkor hogyhogy norvég, azt hiszik, hogy Oslo-ban tanulok/tanultam eddig, érdeklődnek, hogy miért pont norvég (ezt a kérdést magyarul is kedvelem :)) és hogy könyvtárban fogok-e dolgozni, ha végeztem. :):):)
Ebéd után lementünk a Bokprat ("Könyvcsevej" szabadfordításban :)) című dologra, ami egy egyórás beszélgetés minden csütörtökön egy-egy íróval. Ma Gerd Brantenberg volt a vendég, nagy megnyugvásomra, egyik könyvtáros sem hallott még róla azok közül, akikkel beszéltem. Mondjuk a könyveiről nem is beszélt sokat, illetve leginkább csak az egyikről, a Augusta og Bjørnstjerne címűről, ami azért érdekes, mert Augusta Mjøen az író dédmamája volt, Bjørnstjerne pedig nem más, mint Bjørnstjerne Bjørnson. Ők ketten pedig szerelmesek voltak, csak a lány szülei nem tartották Bjørnson-t jó partinak, így nem adták hozzá, de életük végéig nagyon jó barátok maradtak. Szóval leginkább erről mesélt a néni, meg azért a végén a többi regényéről is. Persze ahogy ez ilyenkor lenni szokott, nagyon nem akart vége lenni a dolognak, mikor a néni befejezte, jöttek a kérdések, aztán újabb kérdések...
Nekem meg rohannom kellett a következő meetingre, ami vezetőségi értekezlet volt, szóval elég ciki volt, hogy elkéstem, dehát mindegy. Ez viszont tök érdekes volt, sokkal jobb, mint a reggeli, bár eszméletlen, hogy milyen témákról képesek eszmecserét futtatni... Például: terv arra az esetre, ha kitör a könyvtárban a H1N1, ki helyettesít kit, hogyan informáljuk az olvasókat, mi lesz ha a szept 16-19 között tartott Kapittel (irodalmi fesztivál, erről majd később) főszervezője betegedik meg (mindenképpen biztosítanak neki otthonra laptopot), stb. Ja és akkor még az egyik néni megkérdezte, hogy az egy dolog, hogy plakátokkal értesítjük az olvasókat arról, hogy a betegség megjelent a könyvtárban, de mi lesz ha a plakátkészítő designer betegszik meg? De megnyugtatták, hogy akkor majd kitesznek sima A4es papírt.... :) A másik vicces dolog, amin vagy fél órát diskutáltak az az volt, hogy most lesz kész a könyvtárosok ebédlője és hogy ki kellene alakítani egy rendszert, hogy mikor ki a felelős azért, hogy ott rend legyen, és ezt hogyan lehetne megszervezni/megoldani. A nagyon vicces az volt benne, hogy ezt az egészet kjøkkenpoliti-nek, vagyis konyharendőrségnek nevezték :):):)
De azért voltak komolyabb témák is: hogyan lehetne még több szponzort keresni, illetve hogy be akarják vezetni, hogy ne lehessen bent a könyvtárban enni, illetve mobilozni. Ez utóbbi egy kicsit furcsa volt nekem, hiszen nálunk ez minden könyvtárban alap, hogy nem eszünk, nem mobilozunk. Igaz, hogy így elég kripta hangulat uralkodik néha, de azért valljuk be egy könyvtár nem arra való, hogy ott ebédeljen, vagy órák hosszat magántelefoncsevejt az ember. Viszont az, hogy itt nincs megtiltva, szerintem hozzájárul a hely lazaságához és ahhoz is, hogy tele van fiatallal. Igaz, Marit pont ezért azt mondta, hogy egy kristiansandi könyvtár példája alapján nem úgy fogja megfogalmazni a szabályokat, hogy minden tilos és semmit sem lehet, hanem valahogy teljesen más hangvételben, hogy ne érezzék magukat az emberek lekorlátozva. Azt mondta, hogy okt. 1-től vezetik be, kiváncsi leszek, hogy hogyan sikerül majd megfogalmaznia.
A könyvtárban gyakorlatilag ezzel be is fejeződött a napom, Kari picit előbb el is engedett, hogy el tudjam intézni a tartózkodási engedélyt.
El is battyogtam a rendőrségre, az információs pultnál el is irányítottak az Immigration office-hoz, ahol ránézésre rengetegen tolongtak - én voltam az egyetlen fehér ember... Volt mindez negyed 4-kor, az ajtóra pedig az volt kiírva, hogy 08.00-14.00-ig van ügyintézés... nem teljesen értettem dolgot, úgyhogy megkérdeztem az első ott álló bácsit, de azt mondta, hogy csak húzzak sorszámot, és várjak. Úgyhogy húztam, rajta is volt, hogy 28-an várnak előttem, leültem és bíztam benne, hogy nem az én orrom előtt fogják becsukni a hivatalt. De szerencsére a sok ember hamar eltűnt, egyrészt mert volt, hogy egy hatalmas család 1 sorszámnak számított, másrészt voltak egy csomóan akik feladták és otthagyták. Viszont ezek az emberek voltak annyira jófejek, hogy odaadták a várakozóknak a sorszámaikat, úgyhogy én is kaptam egy néger csajtól egyet, ami 10-zel előrébbre szólt, mint az enyém. Szóval összességében kb. fél óra várakozással meg is úsztam a dolgot. Bent simán ment minden, akkor kicsit leizzadtam, amikor albérleti szerződést kértek tőlem - egyrészt mert az nem volt rajta a papíron, hogy kellene, másrészt, mert nincs -, de aztán szerencsére kitalálta a csaj, hogy Erasmusosként mégsem kell.
Szóval elintéztem és majd küldik, már csak annyit kell tennem, hogy szólok a Julia-nak, hogy tegyük ki a nevemet a postaládára, hogy biztosan megkapjam.
Ennyi volt a mai nap, most megyek és olvasok, hogy haladjak végre már egy kicsit :)
Ja, és még valami: ma nem esett az eső :):):)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése