2009. december 17., csütörtök

A legutolsó nap - december 17.

El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött. Vége van, holnap megyek haza. Egyszerre örülök és szomorú is vagyok. Olyan fura az egész. Annyira gyorsan eltelt ez a négy hónap... mintha csak tegnap jöttem volna...
Ma már leginkább nem dolgoztam. Reggel körbeküldtem az előre megírt (és Hilde Lisével kijavíttatott:)) levélkémet arról, hogy ez az utolsó napom és nagyon köszönök mindent és ez volt életem legnagyobb élménye.
Nagyon aranyos válaszokat kaptam, le is mentettem őket.
Kicsit kaotikusra sikerült a dolog, mert Kari azt hitte, hogy holnap még jövök dolgozni... De azért gyorsan kitöltötte az értékelésemet, megbeszéltük, hogy majd küld referencialevelet és könnyes búcsút vettünk egymástól. Megkaptam tőle a Sigrid Undset kötetet - de persze egy olyat amiben a Fru Marta Oulie-n kívül még 2 másik mű is van + keménykötéses, úgyhogy csak fogtam a fejem, hogy mennyi lesz majd a túlsúlyom a repcsin... Aztán leadtam a kulcsaimat meg a belépőkártyámat és elbúcsúztam Marittól, az igazgatónőtől is. Tőle is kaptam egy könyvet (!!! :)), szakácskönyv tele mindenféle rákos, kagylós, halas kajákkal.
Közben Kari felajánlotta, hogy feladja a könyvtárból a könyveimet, ha nem lesz nekik elég helyem, úgyhogy megbeszéltük, hogy ha úgy gondolom, visszamegyek a könyvtárba.
Ezután még elbúcsúztam néhány embertől, akikkel jobban voltam (nem akartam körbemenni és mindenkinek a nyakába borulni, az nem az én műfajom), aztán olyan 1 óra felé eljöttem.

Itthon meg kellett küzdenem a pakolással. Az elég gyorsan világos lett, hogy a könyvek marha nehezek, így éltem is a Kari ajánlotta lehetőséggel. De előbb még megpróbáltam bepakolni. Csak arról van képem, amikor Pesten pakoltam be, de a helyzet most is hasonló volt, csak nem volt ennyi helyem szétpakolni:


De aztán végülis egész hamar elpakoltam, nagyjából mindent elraktam, csak azokat a cuccokat nem, amik még kellenek ma meg holnap.
Utána felkerekedtem és elmentem a könyvtárba - mégegyszer, utoljára. Na az nagyon rossz volt. Nagyon rossz volt úgy kijönni onnan, ahova minden nap jártam, hogy ki tudja, hogy megyek-e oda még valaha... persze soha nem mondd, hogy soha és Kari is mondta, hogy figyeljem a honlapot, hogy mikor van üresedés és ha gondolom pályázzak, mert lenne rá esélyem...
Aztán hazajöttem, mégegyszer utoljára, befejeztem a pakolást, visszaadtam Juliának a kulcsot és tőlük is elbúcsúztam.
Hát ennyi volt, holnap hajnalban kelés és indul a borzalmasan hosszú utazás...

2009. december 16., szerda

Utolsó napok

Egil tegnap közölte, hogy ma fényképezni fogunk. Én azt hittem, hogy a könyvtárat, kiderült, hogy engem. Ha ezt tudtam volna, akkor normálisabban felöltözök... és mondjuk megmosom a hajam...
Na de itt van pár kép, hogy "dokumentálja a munkákat, amiket végeztem". (és kicsit sem feltűnő, hogy ugyanaz a ruha van rajtam mindegyiken... :))

Registreringsrom - az asztalom az utolsó egy hónapban

Kultur - karácsonyi hangulat


Reservering - próbáld meg megtalálni az előjegyzett könyvet, ami nincs a helyén

Trallevakt - a kedvencem

Lær norsk! - Tanulj norvégul!

Kultur, skranken - olvasószolgálat (1.)

Barnevern (gyerekvédelem) és blindebok (témajelölő izé)

Skolebiblioteksentralen - "nagy megbeszélésben" Ann Helennel

Fakta, skranken - olvasószolgálat (2.)

Babar - olvasószolgálat (3.)

Gyerekkönyvtár - felnőttekkel, a gyerkőcök nem látszanak ki a polcok közül

Fjernlån - Könyvtárközi kölcsönzés ElivelSzerencsére többre nem jutott idő, ez is éppen elég volt...

Egyébként mindenki nagyon aranyos kérdezgetik, hogy mikor is utazok és amikor mondom hogy pénteken, nagyon sajnálják, hogy elmegyek... És persze mindenki megkérdezi, hogy örülök-e, hogy hazamegyek, mert ez egy hülye kérdés, amire nem lehet normálisan válaszolni. Mert ha azt mondom, hogy igen, akkor az olyan, mintha nem érezném itt jól magam, ha meg azt mondom, hogy nem, az meg milyen már...

Tegnap volt az utolsó magyarórám Hilde Lisével. Nagyon aranyos, mert kivisz pénteken a reptérre autóval. Pedig hajnali fél ötre kell értemjönnie... És kaptam tőle könyvutalványt, amitől először kicsit kiakadtam, hogy te jó ég, újabb könyv, hova fogom pakolni.. de aztán végül szépen kijött belőle az új Erlend Loe könyv, meg még egy másik, szóval kit érdekel a súlykorlát... :D:D:D

Nem is tudom mi írjak még, kicsit össze-visszák a gondolataim, van még pár dolog amit el kell intéznem. Bár nagyjából már minden ajándékot megvettem, még köszönőleveleket kell írnom holnapra, meg el kellene kezdeni átnézni a cuccomat, hogy mi az ami kell és mi az amit ki lehet dobni. Arról pedig nem beszélve, hogy be kéne fejezni egy könyvet, ami még nálam van...
Szóval azt hiszem most megyek is :)

2009. december 14., hétfő

2009. december 12., szombat

Képek

Szobám (meg a kupim)


Téli kilátás 1.


Téli kilátás 2.


Naplemente

Library is a funny institution avagy julebord a Sølvbergetben

A tegnap esti karácsonyi buli (julebord) megint bebizonyította, hogy mindig az a buli a legjobb, amire az embernek semmi kedve sincs elmenni. Már az is gondot okozott, hogy mit vegyek fel, bár nem volt túl sok variáció, mert ilyen jellegű ruhákat egyáltalán nem hoztam magammal. Aztán később kiderült, hogy egész jól eltaláltam a dolgot, bár ha az otthoni készleteimből tudtam volna válogatni, akkor azért jobb lett volna. Volt aki nagyestélyiben jött, volt aki farmerban, szóval vegyes volt a kép.
Még a buszon találkoztam Egillel és az egyik nénivel aki az adminisztráción dolgozik, így legalább nem nekem kellett kitalálni, hogy merre menjek az épületen belül - ugyanis a könyvtár már zárva volt, de a mozi még nem és így az épület sem, de a fele be volt riasztózva, nekünk meg fel kellett menni a 4.-re... de ők rutinos karácsonyi partizók, így simán feljutottunk.
Fent Olav volt az ajtónálló, ő köszöntött mindenkit és mindenkinek az orra alá dugott egy tálat, amiből húzni kellett. Mint kiderült, azt húztuk ki, hogy melyik asztalnál fogunk ülni. Ez tök jó meg oldás volt, mert így nem kellett előre ültetési rendet szerkeszteni és nem is volt vita belőle, hogy ki hova üljön. A húzás után pedig welcome drink-ként pezsgőt nyomott a kezünkbe Søren, az adminisztrációs részleg vezetője.
Közben gyűltek az emberek, és mindenki aki meglátott megkérdezte, hogy akkor nemsokára már megyek haza? És milyen jó hogy itt voltam és milyen kár, hogy elmegyek, és gondolkodok-e rajta, hogy visszajöjjek, stb, stb. De nagyon aranyosak voltak, May Britt például, akivel ugyanazt a számítógépet használtuk, mindenkinek elmesélte, hogy mi megosztottuk a számítógépet és az milyen jól működött és hogy egy napot dolgoztunk is együtt, és az milyen jó volt és én milyen értelmes vagyok, stb, stb... Azt hiszem egy idő után a folyamatosan újratöltött pezsgő beszélt az emberekből :) Na jó, egy idő után már belőlem is az beszélt, szerintem sokkal többet beszéltem tegnap este mint az elmúlt 4 hónap alatt :)
Egy idő után aztán Kari szót kért és leültette az embereket. Elmondta, hogy az est főbb pontjai a következők: nagyon jó kaja, egy kis séta, nagyon nagyon jó zene. Valamint azt is elmondta, hogy a zene és film részleg és a folyosók be vannak riasztózva, de a többi részlegen és a raktárban is nyugodtan lehet tartózkodni, és lehet használni a személyzeti liftet és a tűzlépcsőt is. Ezután pedig boldog karácsonyt kívánt - a jelenlévő nem norvégokra való tekintettel dánul, svédül, jugoszlávul és magyarul is :):):):):):)
Ezután következett a kaja. A nevéből adódóan (julebord = karácsonyi asztal) svéd(norvég)asztalosan. Kari külön utasítására és a tumultus elkerülésére az egyes asztalok egymás után vonulhattak a kajás asztalhoz. Volt ott minden, hal, gomba, húsgolyó, saláta, krumpli, hús, amiről nem tudták eldönteni, hogy birka vagy disznó (megjegyzem nem volt birka íze), ráksaláta, paradicsom, sajt, kenyér. Szóval olyan félúton a hideg és meleg kaja között. Közben pedig sorra hozták a különböző borokat az asztalhoz, amiből el is fogyasztottunk pár üveggel. Ja igen, az asztalhoz elég jó társaság került össze: Kerstin, akivel most dolgozok a regisztráción, Ingrid Marie, akinek a kottákkal segítettem, Egil, Markus, egy fiatal srác a zenei részlegről, illetve Jorunn, aki szintén a regisztráción dolgozik, de ő mindig csak csendben ül és ne beszél, úgyhogy ilyen szempontból kicsit mindegy volt, hogy ott van-e.
Kaja után Marit, az igazgatónő tartott egy kis beszédet, majd ismét Kari vette át a szót és elmondta, hogy a részlegvezetők egy kis versennyel készültek. Minden asztal kapott egy köteg térképet Sølvberget experience címmel (Sølvberget élmény) ami a könyvtár különböző emeleteinek az alaprajzát tartalmazta és mindegyiken volt egy nagy X, ezeket a termeket kellett megtalálni. A dolgot az nehezítette, hogy a térképekre nem volt ráírva, hogy melyik emelet így azt is nekünk kellett kitalálni. Szerencsére Egil becsukott szemmel is bármit megtalál a könyvtárban, így neki gyorsan ment a térképolvasás. Közben csatlakozott a társaságoz Jenny is, mert ő a 7. asztalnál ült, amit beolvasztottak a másik 6-ba a verseny idejére. Az első állomást a 2.-on találtuk, ahol Søren várt minket egy kis gyakorlati feladattal, puzzle darabokból 3 kockát kellett felépíteni. Nem ment túl könnyen, mert a 3-ból csak egyet sikerült összerakni. A következő állomást egyorsan emgtaláltuk, met szintén a 2.-on volt és egy másik csapat ott ült éppen :) Itt Marit olvasott fel egy karácsonyi szövegrészletet és nekünk ki kellett találni, hogy ki írta és mi ez. Ez gyorsan ment, mert Egil egyből rávágta. A 3. megálló lent volt a raktárban. Itt Anne Liv, a programszervezés vezetője ült a sötétben, a homlokán egy lámpával és angyalokkal kapcsolatos kérdéseket tett fel, pl. város, aminek benne van a nevében, hogy angyal (Los Angeles) vagy művész akinek benne van a nevében (Michelangelo), stb. Aztán a könyvespolcok közül, a sötétből előlibbent egyszer csak Olav ... fehér angyal jelmezben, mezítláb, arany szárnyakkal és glóriával a fején... Ezen a ponton már kezdtünk megszakadni a röhögéstől és mindenki nagyon sajnálta, hogy senkinél sem volt fényképezőgép... a kezünkbe nyomott egy cd-t és egy papírt, az volt a feladat, hogy menjünk vissza a 4.-re, a fax mellett találunk egy cd lejátszót, hallgassuk meg a cd-t és találjuk ki mi a számok címe és kik az előadók. Így visszamentünk a 4.-re, de a cd-lejátszót éppen egy másik csapat foglalta el, így bementünk a tárgyalóba, ahol Sissel az IT-részleg vezetője várt minket. A feladat egy kvíz kitöltése volt, Sølvberget-történeti kérdésekkel. Pl ki volt 2001-ben az igazgató, hány éves összesen Sissel, Helene, Haakon és Helge, vagyis az IT-részleg munkatársai, írj minimum 2 nevet, hogy kik hagyták abba a munkát 2009-ben a házban, stb.... Ebben nem tudtam nagyon részt venni, pláne, hogy a többieknek is gondot okozott :) De mire végeztünk, a CD lejátszó is felszabadult, úgyhogy jöhettek az angyalos zenék. Ebben sem jutottunk túl sokra, a 2 zenei könyvtárossal a csapatban sem... :)
A következő megállók (kizárásos alapon) a 3.-on voltak. Az elsőnél Kari várt minket, az volt a feladat, hogy norvég és angol kifejezéseket kellett összepárosítani. Ezek ilyen kényszerfordítások voltak, leginkább csak hangzásra, vagy írásmódra egyeztek meg, jelentésben semmiképpen sem :) Ezt egész gyorsan teljesítettük :) Aztán mentünk az utolsó állomásra, Gunnhildhez (gyerekrészleg vezetője). Itt az építészeti tehetségünket kellett (volna) megcsillogtatni, ugyanis az volt a feladat, hogy spagettiből és pehelycukorból kellett (volna) minél magasabb álló tornyot építeni 5 perc alatt. Nekünk úgy egy emeletnyit sikerült, az sem nagyon állt, de a csúcsdöntőké 67 centis lett...
Ezzel véget ért a verseny, visszamentünk a negyedikre, ahol már várt minket a sok süti :) Közben eredményt hirdettek - és mily meglepő, nem mi nyertük meg a versenyt :):)
De az este még mindig nem ért véget, még vissza volt a nagyon nagyon jó zene programpont. Markus, Ebbe és Jørgen részvételével megalakult a The Librarian Grown-ups nevű együttes és előadtak 3, Ebbe által írt remek dalt :D:D Köztük az est fénypontját, a Library is a funny institution címűt (~ a könyvtár az egy vicces intézmény) ami mindenkinek marhára tetszett :):)
Sajnos éjfélkor bezárt a bazár, nekünk pedig menni kellett, hogy elérjük az utolsó buszt, pedig néhányan még mentek tovább bulizni. De jobb is volt így, nem ártott már aludni egy kicsit. Szerencsére nem kellett teljesen egyedül hazajönnöm, mert Kerstin, Egil és Ranghild is azzal a busszal jött, amivel én.

A tegnap este után érzem csak, hogy mennyire fog ez az egész társaság nekem hiányozni... 6 nap és megyek haza... hihetetlen...

2009. december 10., csütörtök

Christmas is all around me

Ma megejtettük a karácsonyi reggelit a könyvtárban. Tegnap nagy nehezen sikerült megsütnöm a pogácsát, már azt jó hogy nem látta senki, ahogy egy a célnak egyáltalán nem megfelelő lábosban összegyúrtam a tésztát... De az orosz csajoknak nagyon ízlett, rögtön el is kérték a receptet. Viszont a norvégok tiszta furák voltak, magában nem tudtak vele mit kezdeni, és elkezdtek mindenfélét enni hozzá... felvágottat, sajtot, kiwit, volt aki megkente lekvárral meg vajjal... fura volt... de ízlett nekik :) Rengeteg kaját összehordtunk (lásd a képen) úgyhogy kb. csak a fele fogyott el, így a másik felét felvittem az ebédlőbe és hagytam egy papírt, hogy Orsi által gyártott magyar pogácsa. És mikor 3-kor visszamentem a dobozért, gyakorlatilag mind elfogyott! :) És egy pasi, aki jugoszláv, teljesen oda volt, hogy milyen jó :) Szóval úgy látszik ez ilyen keleti ízlés szerinti kaja :)

Mivel dupla adagot sütöttem, nekem is maradt belőle egy csomó, szóval egy ideig még pogizhatok :)

Ma engem is megtalált a Mikulásom, kaptam tőle egy nagy marcipán szeletet, meg egy mandarint. A mandarint gyors mozdulattal tovább is adtam az én alanyomnak és kapott rá egy papír angyalkát is :)

Holnap megjön a karácsonyfa is a könyvtárba (nem tudom írtam-e, de itt a lakásban már egy hete felállították és feldíszítették), és holnap este lesz karácsonyi buli is :)

2009. december 7., hétfő

December 7.


Kis Peggy kutyinkat ma súlyos betegsége miatt elaltatta az állatorvos.
Remélem most boldogan szaladgál az örök kutyamezőkön!!!!!!