Ma már leginkább nem dolgoztam. Reggel körbeküldtem az előre megírt (és Hilde Lisével kijavíttatott:)) levélkémet arról, hogy ez az utolsó napom és nagyon köszönök mindent és ez volt életem legnagyobb élménye.
Nagyon aranyos válaszokat kaptam, le is mentettem őket.
Kicsit kaotikusra sikerült a dolog, mert Kari azt hitte, hogy holnap még jövök dolgozni... De azért gyorsan kitöltötte az értékelésemet, megbeszéltük, hogy majd küld referencialevelet és könnyes búcsút vettünk egymástól. Megkaptam tőle a Sigrid Undset kötetet - de persze egy olyat amiben a Fru Marta Oulie-n kívül még 2 másik mű is van + keménykötéses, úgyhogy csak fogtam a fejem, hogy mennyi lesz majd a túlsúlyom a repcsin... Aztán leadtam a kulcsaimat meg a belépőkártyámat és elbúcsúztam Marittól, az igazgatónőtől is. Tőle is kaptam egy könyvet (!!! :)), szakácskönyv tele mindenféle rákos, kagylós, halas kajákkal.
Közben Kari felajánlotta, hogy feladja a könyvtárból a könyveimet, ha nem lesz nekik elég helyem, úgyhogy megbeszéltük, hogy ha úgy gondolom, visszamegyek a könyvtárba.
Ezután még elbúcsúztam néhány embertől, akikkel jobban voltam (nem akartam körbemenni és mindenkinek a nyakába borulni, az nem az én műfajom), aztán olyan 1 óra felé eljöttem.
Itthon meg kellett küzdenem a pakolással. Az elég gyorsan világos lett, hogy a könyvek marha nehezek, így éltem is a Kari ajánlotta lehetőséggel. De előbb még megpróbáltam bepakolni. Csak arról van képem, amikor Pesten pakoltam be, de a helyzet most is hasonló volt, csak nem volt ennyi helyem szétpakolni:
De aztán végülis egész hamar elpakoltam, nagyjából mindent elraktam, csak azokat a cuccokat nem, amik még kellenek ma meg holnap.
Utána felkerekedtem és elmentem a könyvtárba - mégegyszer, utoljára. Na az nagyon rossz volt. Nagyon rossz volt úgy kijönni onnan, ahova minden nap jártam, hogy ki tudja, hogy megyek-e oda még valaha... persze soha nem mondd, hogy soha és Kari is mondta, hogy figyeljem a honlapot, hogy mikor van üresedés és ha gondolom pályázzak, mert lenne rá esélyem...
Aztán hazajöttem, mégegyszer utoljára, befejeztem a pakolást, visszaadtam Juliának a kulcsot és tőlük is elbúcsúztam.
Hát ennyi volt, holnap hajnalban kelés és indul a borzalmasan hosszú utazás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése