2009. október 29., csütörtök

Okt. 14- 25. 3. rész, Koppenhága

Orsi-napon, okt. 21-én indultunk Koppenhágába. Az utunk teljesen sima volt, kb még 1,5 óra sem volt a repülés.


A szállás megtalálása már kisebb problémát okozott, mert persze semmiféle Koppenhága térképen nem volt rajta az a városrész, ami nekünk kellett volna. De azért kisebb körözés után megtaláltuk. Itt is B&B-ben laktunk, teljesen jó volt ez a szállás is.
Megbeszéltük, hogy veszünk majd 72 órás Copenhagen Card-ot, mert kiszámoltuk, hogy megéri az ingyenes múzeumok meg tömegközlekedés miatt, viszont csak csütörtökön akartuk megvenni. Így szerdán úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Malmö-be, mert Sion onnan ment haza és szerette volna kicsit feltérképezni az állomást stb. Szóval vonatra pattantunk és fél óra alatt már Svédországban is voltunk (nagyon interskandinávra sikerült a dolog, egy nap alatt megjártuk Norvégiát, Dániát és Svédországot :))
Átmentünk az Øresund-hídon, ami összeköti Svédországot és Dániát:


illetve a feltérképezés után kicsit sétáltunk Malmöben. Nem sokat, mert már sötét volt, meg késő is, összesen kb 2 órát töltöttünk Svédországban. De jó volt :):)



Hazafelé szerencsére útba esett egy sokáig nyitva tartó bolt is, így tudtunk venni reggelire valót:


Csütörtökön aztán megszereztük a Koppenhága kártyát és belevetettük magunkat a városnézésbe.


Felmásztunk egy csillagvizsgálóként is használt toronyba


megnéztük a régi királyi kastélyt


és a királyi kincstárak a koronákkal


Aztán elmentünk a nemzeti múzeumba és megnéztük a Dánia történetéről szóló részt, pl a rúnaköveket



viking pajzsokat



és a gallehusi ivótülkök másolatait


Aztán az idő kezdett hidegre fordulni, de még elmentünk és megnéztük a Kis hableány szobrot




Nem volt egyszerű megtalálni, viszont az addigra kialakult szélviharnak köszönhetően senki nem volt ott rajtunk kívül (egyébként sosem lehet odaférni, annyian fényképezik)

Pénteken egyórás hajókirándulásra mentünk.


A hajó körbevitt minket a koppenhágai csatornákon meg a kikötőkön és pláne jó volt, hogy fedett volt és fűtött.

Sajnos minden amit mi meg szerettünk volna nézni, délután 4-kor vagy 5-kor bezárt, így ebéd után arra jutottunk, hogy gyakorlatilag semmi sem fér már bele. Végül megnéztük az Andersen múzeumot,


ami jó, hogy ingyen volt a Koppenhága kártyával, mert nagyon nem érte volna meg kifizetni a belépődíjat.
Aztán utána még sétálgattunk kicsit,



volt pár dolog, amit nagyon meg szerettem volna nézni legalább kívülről. Pl a Királyi Könyvtár épülete:

Szombatra a királyi kastélyt és az állatkertet tartalékoltuk. Persze szakadó esőre ébredtünk... de azért nekivágtunk és pont őrségváltásra értünk a palotához.


Aztán megnéztük a múzeumot és mire kijöttünk, az eső is elállt, úgyhogy mégis sikerült megnéznünk az állatkertet :)
Láttunk ebédmaradékkal játszó jegesmacit,


kis tigrist,


kis oroszlánokat,


evés közben ablakon kibámuló zsiráfot,




és elefántot, aminek agyara van



Ezzel el is telt a szombat, este még összepakoltunk, átcsoportosítottuk a dolgokat, mert volt egy csomó cuccom amit Sion hazavitt.
Vasárnap reggel aztán együtt indultunk el, de Sion Malmöbe ment vonattal, onnan utazott haza Pestre, én pedig a koppenhágai reptérre mentem és jöttem vissza Stavangerbe.... :(

2009. október 28., szerda

Okt. 14-25. 2. rész

Tegnap nem volt már energiám írni, meg az idő is elment, na de majd most :)
Először is, Anne kapott maga mellé egy segéderő fiúkát, akivel rögtön csináltatott az idegennyelvű könyvekhez is blindebok-lapokat (az enyém alapján) és még le is fényképezte őket, amikor kész lettek, szóval, hogy el tudjátok képzelni mivel szenvedtem eddig:


















Sion 14.-én, szerdán este ért ide :):) Nagyon jó volt, mert nem nálunk, hanem egy B&B-ben laktunk, ami egyrészt közelebb volt a könyvtárhoz, másrészt nagyon nagyon finom reggelit kaptunk (majdnem minden nap lazacot reggeliztem, nagyon finom volt:) ), harmadrészt meg legalább kettesben voltunk. Ja és a főnénitől majdnem minden nap kaptunk sütit :):):):) Az egyetlen ami furcsa volt, hogy házon belül nem lehetett bezárni a szobákat.. de arra jutottunk, hogy mivel a néni már 10 éve bizniszel, ha ebből valami probléma lett volna valaha, akkor már biztos lenne zár az ajtókon. Mindenesetre fura volt úgy otthagyni a dolgainkat, hogy nem zártuk be és közben mások is laktak azon a folyosón... De végülis minden rendben ment, szóval nem panaszkodom.
Csütörtökön eljöttünk hozzánk és ezzel gyakorlatilag el is ment a délután. Pénteken felmentünk egy közeli erdőbe, ahonnan nagyon szép volt a kilátás:





















Visszafelé kicsit nehezen találtuk meg hol vagyunk, mert pont nem voltunk rajta a térképen, de szerencsére volt kéznél egy okos férfi aki tudja melyik a jobb és a bal oldal és be tudta tájolni merre menjünk :):)

Szombaton úgy döntöttünk sétálunk kicsit a városban és aztán megnézzük a Sverd i fjell (Kard a hegyen) kardokat, amit én már régóta meg szerettem volna közelről nézni. Már régebben kiolvastam a tourist info honlapjáról, hogy a 29-es busszal kell odamenni és reggelinél még mondtam is a másik szobában lakó brazil párnak, hogy azzal menjek.
A városban nagy sapivadászatba kezdtünk, akartam venni egyet, mert az idő kezd hűvösre fordulni. Kisebb válogatás után végülis a 2. képen lévőt sikerült megvennem :)


Utána nekivágtunk a kardos dolognak, sikerült elkapnunk az óránként 1x járó buszt. Viszont a honlap nem írta hol kell leszállni, én meg a térképen úgy láttam, hogy a végállomásnál. Hát kiderült, hogy nem, mert a busz egyszer csak elkanyarodott és elvitt minket a francba, egyre távolabb attól a helytől, ahol a kardoknak lenniük kellett volna... (kb tudtam merre van, mert amikor Anny-val a börtönben voltunk, arrafelé jöttünk vissza). Végül leszálltunk a végállomáson és mivel lehetett látni a Harfsfjord nevű vizet, mondtam Sionnak, hogy menjünk le a partra egy kicsit sétálni.



A kicsi sétából végül elég nagy séta kerekedett, mert nem messze volt egy híd, amin a reptérre menő busz is átment és mondtam Sionnak, hogy sétáljunk el addig és úgy menjünk vissza a városba. Csakhogy közben kiderült, hogy a híd csak úgy tűnt, mintha nem lenne messze, de félúton egy hatalmas öbölbe botlottunk.... Tanakodtunk, hogy forduljunk-e vissza, vagy kerüljük meg az öblöt is, de mivel kb ugyanannyi lett volna időben, végülis megkerültük és úgy értük el a hidat. De nagyon szép napos idő volt, gyönyörű volt a táj, alig bírtunk beltelni vele :)



Persze utána egész este azon paráztam, hogy szegény brazilokat eltérítettem, de aztán másnap reggelinél kiderült, hogy ők is a 29-es busszal mentek, csak ő tudták hol kell leszállni és megtalálták a kardokat :):):):)
Végülis mi is megtaláltuk vasárnnap, erről fényképes bizonyíték az "Amint az ábra mutatja még megvagyunk" bejegyzésnél található.

Hétfőn úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk délután semmit, én amúgy is teljesen elfáradtam, mert eléggé hajtottam, hogy be tudjam fejezni a blindebok-ok kicserélését.
Kedden szabadnapom volt, akkor eljöttünk megint hozzánk, én megejtettem a szokásos keddi takarítást, összepakoltuk azokat a cuccokat amiket Koppenhágába akartam vinni, meg azokat is, amiket haza akartam küldeni Sionnal. Este aztán bepakoltunk és másnap a reptéren kiderült, hogy nagyon ügyesen csináltuk, mert a bőrönd csak 17,3 kiló lett... :)

Ezek voltak a stavangeri kalandjaink, kezdek álmos lenni, úgyhogy a koppenhágai dolgokba most nem kezdek bele, inkább megyek aludni :)


2009. október 26., hétfő

Okt. 14-25. 1. rész

Megpróbálom összefoglalni, hogy mi történt amíg Sion itt volt, remélem, hogy előbb-utóbb utol fogom magam érni...

Okt. 14.-15. (szerda-csütörtök) az oppsøkende bibliotek-ben dolgoztam, aminek az a feladata, hogy olyan emberekhez juttasson el könyveket, akik saját hibájukon kívül nem tudnak bejönni a könyvtárba. Tehát elsődlegesen idős és beteg embereknek.
Ezt a szolgáltatást igénybe vehetik magánszemélyek, de a könyvtárnak szerződése van intézményekkel (szociális otthonokkal, illetve nappali foglalkoztatókkal) is. Minden helyre havonta egyszer mennek ki és cserélik ki a könyveket. Szám szerint 8 körük van, körönként olyan 5-6 megállóval, tehát összesen kb 45 helyre szállítanak könyveket. Ami miatt nehéz ez a dolog az az, hogy mind a szociális otthonok, mind az idős nénik-bácsik (bár nagyrészt inkább nénik) csak a témakört illetve a könyvek /filmek jellegét adják meg és a két ezzel foglalkozó könyvtárosnak kell kitalálni, hogy konkrétan melyik könyvet vigye el. A választás aztán vagy bejön, vagy nem, az egyik néni például volt, hogy azt mondta egy könyvre már az elején, hogy túl vastag, illetve volt olyan, aki utólag mondta a kivitt könyvre, hogy nem tudta elolvasni. Illetve azért is nehéz a dolog, mert így valamennyire ismernie kell a könyvtárosnak a könyveket, ami egy ekkora könyvtár esetén, mint a Sølvberget elég lehetetlennek tűnik. Régebben volt külön könyvgyűjteménye a részlegnek, de aztán valamikor valaki úgy döntött, hogy egyszerűbb ha nincs. Az igények teljesen különbözőek, van olyan néni, aki csak szerelmes regényeket hajlandó olvasni, van olyan, aki nagyon érdeklődik az új könyvek iránt (például a homoszexualitás társadalom általi elfogadása illetve nem elfogadása mint téma nagyon érdekli a nénit :)), illetve van aki nem lát már jól, ezért csak hangos könyveket kér. Neki is nehéz például mindig újat találni, mert a hagyományos könyvekhez képest nagyon kevés hangoskönyvvel rendelkezik a könyvtár és ráadásul a meglévők harmada krimi, amit pedig a néni kifejezetten utál.
Az intézmények kicsit tágabb kategóriákat adnak meg, pl. norvég filmek, mesék (de nem gyerekeknek szólók), Stavangerrel, Stvanager történetével kapcsolatos könyvek. A szociális otthonok általában olyan 20-30 könyvet kapnak egy alkalommal, a nénik pedig 6-8-t, attól függően, hányat sikerül találni.
Természetesen megadhatnak pontos címet, vagy írót is, nem csak témát.
Szerdán összeraktunk Kjersti-vel néhány ilyen csomagot, de különösebben nem volt izgalmas a nap. Csütörtökön pedig May Britt-tel dolgoztam, vele mentünk ki egy 5 megállós körre, 4 néni és egy szociális otthon volt a program. Mint mindenhol, az idős nénik itt is igénylik, hogy beszélgessen velük az ember, úgyhogy gyakorlatilag el is ment a délelőttünk ezzel az egésszel. Ja és az egyik néni közölte, hogy ahhoz képest, hogy külföldi vagyok, teljesen normálisan nézek ki, úgy mint egy norvég :):):)

Csütörtök délután nem volt már semmi tennivaló, így folytattam a blindbok-okkal.
Pénteken (okt. 16.) megtartottam a bokprat-ot, szerintem borzalmas voltam, bár mindenki azt mondta, hogy teljesen érthető volt és hogy nagyon ügyes voltam... A lényeg, hogy túl vagyok rajta.
Aztán folytattam a blinde-bok-okat és végre körbeértem, megcsináltam minden hiányzót, nagyon szép lett :)
Kari azt mondta, hogy majd megbeszéljük, mi lesz velem hétfőn és kedden (szerdán utaztunk Koppenhágába), de aztán nem volt ideje velem foglalkozni meg ezen gondolkodni, úgyhogy azt mondta ír majd emailt. De én nem nagyon voltam netközelben, szóval szombaton beugrottunk a könyvtárba, mert tudtam, hogy dolgozik, hogy beszéljek vele. Persze addigra sem talált ki semmit, így végül azt mondta, hogy ha gondolom, akkor legyen a hétfő is meg a kedd is még szabadnap. Mondtam, hogy naná, hogy gondolom, viszont, hogy hétfőre be vagyok osztva trallevakt-ra. Úgyhogy végülis megbeszéltük, hogy akkor hétfőn végülis dolgozok és ha a trallevakt mellett lesz időm, kicserélem a régi blindebok-okat is újra. -- Ez a feladat nagyon kapóra jött, mert amikor elkezdtem velük dolgozni, nem voltam teljesen képben és félig legyártottam a meglévők helyett is újakat, nem csak a hiányzókat... Szóval ezeket simán fel tudtam használni és hétfőn ki is cseréltem minden régit. Így most gyönyörűséges, egyforma, általam gyártott blindebok-ok vannak az egész Fakta-ban :):)
Ja igen, persze minden idők leglazább trallevakt-ja volt ez a múlt hétfői... pedig félóránként lementem megnézni, hogy jött-e újabb adag, de alig akadt könyv, amit vissza kellett tenni a helyére... na de legalább a blindebok-ok gyönyörűek :):)

Mára ennyit, holnap ha lesz energiám, elmesélem merre jártunk és hogy tévedtünk el Sionnal :)

2009. október 13., kedd

Okt. 12-13. hétfő-kedd

Tegnap önállóan dolgoztam (persze megbeszéltük azért Kari-val, hogy mit fogok csinálni), ami jó volt, mert végre 2 hét után nem kellett másra várnom és csak ácsorognom, hanem haladhattam a dolgokkal. Egyrészt haladtam a blindbok-okkal, másrészt pedig trallevakt-om volt, vagyis visszapakoltam egy csomó visszahozott könyvet. A blindbok-okkal már egészen jól állok, már az egész részlegen körbeértem és megvan a listám a hiányzóakról, már csak meg kell őket gyártani, kinyomtatni, kivágni és a helyükre tenni. Polcilag kb már csak az emelet negyede van vissza, de mivel itt gyakorlatilag egy sincs kirakva, sokkal többet kell gyártani, mint az elején. Szóval el leszek én még ezzel egy darabig. Pláne, hogy még mindig nincs gépem és állandóan azon kell sakkozni, hogy hol dolgozhatok... És ráadásul hétfőn is úgy volt, hogy May Britt nem jön és dolgozhatok a közös gépünkön, erre egy idő után megjelent... de aztán szerencsére kiderült, hogy csak beugrott valamiért.
A trallevakt nem volt túl izgi. Szerencsére nem volt olyan iszonyúan sok, pedig hétfőn mindig rengeteg könyv van. De így is sikerült kifognom egy rakás képregényt, sci-fit és fantasyt - ezeket ugyanis mindenki utálja, mert annyira sok van belőlük, hogy sosincs hely és nem lehet őket rendesen elpakolni. Ráadásul az értük felelős bácsi állandóan pampog mindenért... De szerencsére nem találkoztam vele össze. Pénteken is azon ment a vita, hogy a bácsi közölte, hogy a vámpíros könyvek ne legyenek a sci-fi/fantasy között, mert az nem tartozik oda. De aztán szerencsére leszavazták, hogy akkor is oda fog kerülni, mégsem állhat a szépirodalom között...
Sikerült könyvpakolás közben egy alvó bácsiba is belebotlanom... kicsit vicces volt, mert teljesen nekivetkőzött, úgy értem levette a cipőjét és betakarta magát a kabátjával, szóval nem hiszem, hogy véletlenül aludt el... nem tudtam mit csináljak vele, meg nem is nagyon mertem volna, de szerencsémre egy vehemensebb nénin ült éppen az olvasószolgálatban, úgyhogy szóltam neki, ő meg simán felébresztette és kitessékelte.

Ma a börtönkönyvtárba mentünk. Kicsit parás voltam, ráadásul úgy volt, hogy Anny, a könyvtáros eljön értem autóval, de késett vagy 10 percet én meg már hirtelen azt sem tudtam mit beszéltünk meg, hogy hol találkozunk... De aztán ideért és kiderült, hogy küldött smst hogy késik... amit én azóta sem kaptam meg...
A börtönben titoktartási nyilatkozatot irattak velem alá és a biztonságis bácsi háromszor megkérdezte, hogy tudok-e annyira norvégul, hogy megértsem mit írok alá... de jelentem igen, egy oldalon keresztül taglalták, hogy mit nem szabad (---> gyakorlatilag senkinek semmit sem mondhatok el abból amit bent láttam) és utána még egy oldalon taglalták, hogy mi lesz, ha mégis elmondom... szóval erről most nem szeretnék itt írni, legyen elég annyi, hogy kicsit ijesztő volt, de mégis érdekes - igaz a börtön része és nem a könyvtár része miatt.
Anny nagyon kedves volt, 2-kor befejezettnek tekintette a napot és mondta, hogy ha van kedvem, menjünk el kicsit várost nézni, mert van egy nagyon szép tengerparti rész, ahova busszal macerás eljutni, de autóval nagyon közel van. Naná, hogy volt kedvem, csak azt az egyet sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép. De talán majd mégis eljutunk oda busszal...

Nagyjából ennyi volt a két nap, illetve még az történt, hogy írt iwiwen egy magyar srác, hogy ő most Koppenhágában lakik, de a barátnője norvég és stavangeri és szeretne kicsit megtanulni magyarul és nem tanítanám-e egy kicsit... Ugyan mondtam, hogy attól, hogy beszélek magyarul még fogalmam sincsen, hogy hogyan kéne azt tanítani, de az lett a vége, hogy ha majd hazajöttem Koppenhágából, találkozok a lánnyal. Elvileg van tankönyve meg CD-je is és a kötetlen beszélgetés meg egy kis bátorítás lenne fontos... Mondtam, hogy oké, próbáljuk meg, aztán majd meglátjuk. Végülis ha mellette beszélünk norvégul is, nekem csak jó lehet :)

Holnap és holnapután a "felkereső" könyvtárral fogok dolgozni (majd egy kevésbbé fáradt pillanatomban keresek valami értelmesebb magyar fordítást), aminek az a feladata, hogy azokat az idő/beteg/illetve egyéb módon korlátozott embereket ellássák könyvvel, akik önhibájukon kívül nem tudnak bemenni a könyvtárba. Izgi lesz, bár remélem a ha városban kocsikázás is lesz, nem fog tovább tartani mint a rendes munkaidőm, mert ki kell érnem a reptérre :)

Holnap végre ideér Sion, már alig várom :)
Valószínűleg az ittléte alatt szünetelni fog a blog, de szerintem ezt mindenki megérti :) (de azért majd a szülőknek adunk életjelet magunkról, nehogy azt higyjék, elvesztünk :))

2009. október 11., vasárnap

Okt. 10-11. hétvége

A hétvégére szakdolgozatírást terveztem, de ez megint nem nagyon jött össze... tegnap mondjuk bent voltam 11-16-ig a könyvtárban és egy csomó mindent kijegyzeteltem, meg írtam is egy kicsit, de ma teljesen elakadt a dolog, alig írtam valamit. Egyszerűen nem megy... Pedig nagyjából tudom mit akarok írni, de mégsem megy, nem jönnek a szavak, pláne nem norvégul. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha lehetne magyarul írni...
Pedig ez az utolsó alkalom, hogy szemidogát/szakdogát kell írnom norvégul, ha ez megvan, soha többet nem kell majd :) Csak lennék már túl az egészen... Nagyon nem szeretem ez a szakdolgozatírás dolgot.

2009. október 9., péntek

Okt. 8-9. csütörtök-péntek

A tegnapi meg a mai napom is az előzőekhez hasonlóan telt. Tegnap Astri-val könyvtárközi kölcsönzés meg pult, ma Egil-lel ugyanez.
Nem túl izgi, főleg ha nincs rendelés, illetve nem téved be senki a könyvtárba. Tegnap szerintem Egil látta rajtam az utolsó egy órában, hogy lassan meghalok az unalomtól, mert odahozott két Budapest-útikönyvet, hogy akkor mutassam meg hol lakok, meg hova járok egyetemre, meg hogy mit érdemes megnézni a városban, mert már többször gondolt rá, hogy el kellene utazni Pestre.
Ma meg szakdogáról meg irodalomról beszélgettünk, és csendben megjegyezte, hogy ő ismerte Jens Bjørneboe-t, többször is találkozott vele, és van tőle egy levele, majd megmutatja nekem... Mint már írtam, Egil-lel életre kelne a norvég irodalom órák :)
Közben Linn-nel tárgyaltam, végre felkerült a blogra a könyvajánlóm, és biztatott, hogy írjak még többet, bár nem tudom mennyire van hozzá türelme állandóan kijavítgatni, amiket írok.. És mivel megalkottam a remek levelet az skandis könyvtárnak, elvileg ma feladta a könyveket is Pestre. Remélem oda is érnek.

Julia közben teljesen szociális lett velem, az a mániája, hogy nekem biztos rossz itt egyedül, ezért próbál valahogy közeledni, pl megbeszéltük, hogy majd elmegyünk együtt biciklizni (amikor éppen kisgyerkőc mentes hét lesz), meg azt is mondta, hogy valamikor csinálhatnánk együtt vmi magyar kaját, mert őt érdeklik a mindenféle külföldi konyhák. Hát nem tudom mit csinálhatnánk, gulyásnak aztán tuti nem állok neki, esetleg hortobágyi palacsintát... bár nem vagyok benne biztos, hogy lehet itt a nálunk ismert tejfölt kapni... na de majd meginterjúvolom Anyát, hogy szerinte mit kéne.
Ja és ma ittam szamovárban készült igazi orosz teát, finom volt :):)
Elisabeth ma is kitett magáért, miután megkérdezte, hogy hogy mennek a halak WC-re (mert Julia halakat telepített a nappaliba és most azok körül forog a világ), megérdeklődte azt is, hogy hogyhogy nekem van anyukám, mikor én már felnőtt vagyok és csak a gyerekeknek van anyukájuk... Azért nagy nehezen sikerült neki megmagyaráznunk, hogy ez nem így működik :)

Holnapra nagy szakdolgozatírást tervezek, bár egy csomó könyv, ami nekem kellene, még mindig nincs bent a könyvtárban, de majd valahonnan a közepéről kezdem, aztán majd lesz valami. Kicsit félek, hogy kifutok az időből, mert ha szerdán jön Sion akkor majd a következő 2 hétvégén tuti nem fogok az egésszel foglalkozni... Szóval ezen a hétvégén kéne alkotni egy kicsit. Legalább érezzem, hogy haladok valamit.

És végezetül itt egy cikk: http://www.rogalandsavis.no/puls/article4633350.ece
arról szól, hogy az 50ezer ingyen Kjelland-könyvből már 48ezret kiosztottak; a fenti képen a csajszi Linn, alul pedig Egil bácsi látható (csak hogy lássátok kikről irogatok) :):)

2009. október 7., szerda

Okt. 6-7.

Olvastam, hogy az ENSZ vizsgálatának megint az lett az eredménye, hogy Norvégiában a legjobb élni. Nekem az jutott erről eszembe (függetlenül minden olajtól meg fizetésektől, meg gazdasági helyzettől), hogy igen, mert itt nyugalom van. Legalábbis én itt nem érzem azt az idegbajt, amit otthon, nincs dugó (pedig a fél belváros le van zárva útfejújítás miatt), nincsenek anyázó autósok, a busz gyakran jár (igaz hogy nem teljesen időben, de az már mellékes) ezért nincs rajta tömeg, szinte mindig van ülőhely, nem kell nyomorogni -- vagyis nem húzzák már fel az embert reggel és nem egy kész tortúra amíg bejut a munkahelyre/egyetemre, az emberek a munkában is nyugodtak, teljesen normális, nyugodt tempóban dolgoznak és nem stresszelnek... Ez nekem nagyon fog hiányozni. Ja meg az is, hogy az autók megállnak a zebránál, és teljes biztonsággal le lehet lépni a járdáról, még akkor is ha látod, hogy közelít valami, mert megállnak és nem kell azon gondolkodni, hogy át fogsz-e érni az út másik oldalára...
De mindenesetre valami hatalmas dolognak kell történnie ahhoz, hogy én úgy döntsek, hogy végleg ide költözök, mer tattól függetlenül, hogy teljesen jól érzem magam, azért ez így mégsem az igazi, hogy én egyedül vagyok itt. És még ha Sion velem is lenne, biztosan sokkal jobb lenne a helyzet, de a család, barátok, Pest, Pécs - ezeket nem tudnám csak úgy ott hagyni...

Na ennyit erről, most jöjjön a tegnapi meg a mai remek nap.
Tegnap Eli-vel dolgoztam egész nap, igazából nem volt túl izgi, mert nem volt túl sok könyvtárközi kölcsönzés megrendelésünk. És ami volt, annak is a nagy része tőlem származott, mert kell egy csomó cikk a szakdogához, úgyhogy ezek legalább most már sínen és úton vannak a könyvtár felé. Lassan úgy érzem, hogy ellep a szakirodalom, én meg csak egy helyben topogok, mert nincs időm/energiám/ihletem szakdogát írni...
Délután 12-15-ig a pultnál ültem Eli-vel és Gunnar-ral. Ez a bácsi eddig nem volt túl szimpatikus, mert egy csomószor vissza sem köszönt, meg egyébként is, nem szimpi, de tegnap (meg ma is, mert ma délelőtt is volt hozzá szerencsém 10-12 között) valami késztetést érezhetett, hogy engem szórakoztasson, mert folyamatosan szövegelt, onnantól kezdve, hogy ő már olyan öreg, hogy nyugdíjba mehetne, de nem megy mert szeret itt dolgozni, addig, hogy ugye jól tudja, hogy Magyarország köztársaság és nincs királya... szóval remek beszélgetéseket folytattunk...
De legalább tegnap sikeres voltam, mert mindenkinek, aki odajött, tudtam segíteni :):)
Mondjuk voltak érdekes emberek, bejött 2 csávó, odajöttek és közölték, hogy világtérkép. Se egy szeretnék vagy egy kérek, vagy egy keresek, se semmi. Csak világtérkép. De legalább megköszönték amikor kaptak, az is valami...

Ma Egil-lel voltam beosztva, mert Eli szabira ment, Astri meg szabadnapos volt. Azt hittem ez a nap nem fog eltelni, mert egyrészt ugyan a pultnál ültem, de mivel 10 és 12 között összesen ha 3 ember jött, így marha unalmas volt, és még Gunnar eszmefuttatásait hallgathattam...
Közben begyűjtöttünk pár könyvet, amiket mi könyvtárközi kölcsönözünk ki másik könyvtárakanak, de ez is kicsit vontatottan ment, mert Egil szó szerint vette azt, hogy együtt, és mindenhova együtt mentünk, mindent együtt kerestünk meg --- sokkal gyorsabban ment volna ha kettéválunk és úgy próbálkozunk. Na mindegy, végülis közben eltelt a nap, és közben Linn-nel is beszéltem, kiderült, hogy még nem küldte el a könyveket Pestre, de holnap kezembe veszem az ügyet és el lesznek küldve :) Meg kijavítottuk a könyvajánlómat is, teljesen oda volt, hogy milyen jól írok, csak volt benne egy-két nagyon hosszú mondat, azt kellett lerövidíteni.

Erről jut eszembe, hogy milyen jól írok, megkaptam az első kritikámat a nyelvtudásommal kapcsolatban, Julia 5 éves kislánya kijelentette, hogy nem beszél velem, mert én nagyon furcsán beszélek és nem is tudok norvégul :D:D:D

2009. október 5., hétfő

Okt. 5.

A mai napom kifejezetten unalmas volt.
Összeszedtem a könyvtárközi kölcsönzésre rendelt könyveket, visszapakoltam egy csomó visszahozott könyvet és próbáltam választ találni arra a remek kérdésre, hogy létezik-e olyan méreg, ami öl, vagy elkábít bőrrel való érintkezéskor. Mert hogy a kérdés feltevője vmi könyvet ír, ahol úgy akarja kinyírni az egyik szereplőt, hogy egy mérgezett cérnaszálat tesz vki az illető kalapjába és ettől az illető felfordul... Hát mit mondjak, nem jutottam túl nagy eredményre... Talán ha egy kémiai szakkönyvtárat kérdezett volna meg az illető, többre ment volna...
Hát kb ennyi volt a napom, illetve összesen vagy 1,5 óra biztosan eltelt azzal h vártam... ma egész nap Astri-val dolgoztam és csak vártam és vártam hogy kinyögje mit csináljak... Na de nem baj, holnap Eli-vel leszek.
Itthon végre sikerült mosnom, ami nagy szó, mert már egy hete nem fértem be a mosógépbe... Egyrészt elég lassan száradnak a cuccok, mert nagyon párás a levegő, de Julia ezt még azzal is fokozza, hogy kimos egy adag ruhát, amit aztán 1-2 napig bent felejt a mosógépben... Amikor meg végre szabad lett volna a pálya, hát persze, hogy beelőzött. De ma végre sikerült :D Az élet apró örömei :)
Hát ennyi a mai nap, most azt hiszem olvasok egy kicsit, olvasom a Gyertyák csonkig égteket norvégul, elég vicces így olvasni... viszont a könyv egész jó. De ha majd lesz otthon egy kis szabad kapacitásom, elolvasom magyarul is, mert kíváncsi vagyok rá :)

2009. október 4., vasárnap

Okt. 2-3-4.

Pénteken gyakorlatilag ugyanazt csináltam, mint csütörtökön, könyvtárközi kölcsönzés oda-vissza.
A délelőtti rész, amikor a mi könyvtárunk kölcsönöz másik könyvtárnak, gyakorlatilag csak annyiból áll, hogy meg kell nézni a beérkezett rendeléseket, kell írni egy statisztikát (nagyon professzionális módon huzogálja a néni a strigulákat) és be kell gyűjteni a dokumentumokat a különböző részlegekről. Néha ez 3 perc alatt megvan, néha kicsit nehezebben megy - főleg, amikor a film és zene részlegről kell valami, mert ott érdekes módon mindig eltűnik minden a rendszerben, hiába vannak bent a dvd-k a katalógus szerint, pénteken pl 3-an kerestünk valamit és egyszerűen nem találtuk meg... És hát ez megy egész végig, rendelés kinyomtatás, statisztika, begyűjtés. És amikor kész, kezdődik elölről. Mondjuk ez is jó kis fogyasztó edzés, rohangál az ember egész nap fel-le.
Délután Eli-vel pedig mi rendelünk meg mindenfélét másik könyvtáraktól. Ez kicsit izgibb - már ha van beérkezett kérés. Pénteken nem igen volt...
És gyakorlatilag egész jövő héten ezt fogom csinálni, izgi lesz :)

Tegnapra könyvtárazást és szakdolgozat írást terveztem, de az időjárás keresztbehúzta a számításaimat. Olyan borzalmasan esett az eső, hogy nem bírtam magam rávenni, hogy felöltözzek és kimenjek. Gyakorlatilag vízszintesen esett és iszonyatos szél volt egész nap... Úgyhogy próbáltam itthon kezdeni valamit magammal. Persze a norvégos szakdogához nem tudtam hozzákezdeni, de elkezdtem legalább a könyvtárost, írtam pár oldalt. Kár, hogy arra nincs olyan kötött határidőm, mint Hildánál..
Közben persze azért filmeztem is, hogy valami érdekes is történjen :)

Ma az időjárás változatlan, minden vízszintes, eső is, fák is, szóval a könyvtár megint törlődött. Ráadásul megnéztem, és azok a könyvek, amik nekem kellettek volna a héten okt. 27-ig ki vannak kölcsönözve, úgyhogy muszáj lesz valami mást kitalálnom. Mondjuk nem az első fejezetet kezdem el írni... :s Hilda örülni fog neki...
Remélem azért holnapra változik az idő, mert ez elég ijesztő. Egyébként is hideg van, a hőmérséklet olyan 10 fok körül mozog, nekem meg csak 10 nap múlva érkeznek a vastag pulcsijaim - de nem hiányzik ehhez még az extra elázás, vagy az hogy elfújjon a szél... Mondjuk amúgy is vannak érdekes dolgok, pl ha borul az idő, általában melegebb mint, mint amikor süt a nap, illetve amihez nem tudok hozzászokni, hogy sokszor esik az eső, miközben verőfényesen süt a nap...igaz, ilyenkor nagyon szép utána, mert egyszerre több szivárványt is látni, na de akkor is, elázni a napsütésben... :(

2009. október 1., csütörtök

Szept. 26. - Okt. 1. Tudom, régen írtam...

... de napokig nem történt semmi érdekes, amikor meg igen, akkor meg olyan fáradt voltam, hogy sem energiám sem kedvem nem volt írni.
Azt hiszem valahol ott fejeztem be, hogy indultam szombaton ebédelni a lányokkal. Nagyon jól sikerült a dolog, kínaiban ettünk, utána meg beültünk meginni egy pohár bort. Azt inkább nem részletezném, hogy a 2 deci bor nagyjából ugyanannyiba került, mint előtte az ebéd... De azért jó volt :) Beszélgettünk (bár zene mellett és zajban iszonyúan nehéz koncentrálni) és játszottunk scrable-t (olyan társasjáték, ahol a húzott betűkből kell szavakat kirakni), elég vicces volt norvégul. De így is 2. lettem, Gøril mondta is, hogy ez milyen ciki már, hogy én több pontot értem el, mint ő, úgyhogy hazamegy és a szótárat fog olvasgatni :):)
Vasárnap nem igazán csináltam semmit, csak filmeztem, meg olvastam. Megtaláltam Szabó Magdát a neten, ami remek, mert így a bokprat-ra nem kell norvégul elolvasnom a könyveit... Ki is végeztem az Őz címűt, egész jó volt. A következő Az ajtó lesz + még vár rám Márai norvégul... :)
Hétfőn volt a fiókkönyvtár megnyitója, így csak délre kellett mennem. Hatalmas felhajtás volt, gyerekkórus, polgármester bácsi, ilyen bácsi, olyan bácsi, könyvtárigazgató, plázaigazgató, szalagátvágás, torta, kávé, tömeg. Meg is fájdult az egésztől a fejem, szerencsére mondta Kari, hogy nyugodtan jöjjek haza, szóval egész jól megúsztam egy 1,5 órás munkanappal a dolgot :) És legalább a süti is finom volt.
A gyakorlati programomban erre a hétre meg a következőre könyvtárközi kölcsönzés volt írva, ám nagy valószínűséggel ezt mindenki elfelejtette, mert kedden abszolút nem ezzel foglalkoztam. Kari rendelt még blindbok-ot (aminek változatlanul nem tudom magyarul a nevét, műanyag izé a könyvek között, ami mutatja a témát/betűt, stb. Ha valakinek beugrik, hogy mi ennek a neve magyarul, legyen szíves és írja meg, mert engem nagyon idegesít h nem jut eszembe :) ) és azt mondta, hogy meg kellene csinálni a feliratokat először is az egész Fakta (szakirodalom) részlegen. Szóval ezt csináltam kedd és szerda délelőtt, megnéztem mi az ami hiányzik, vagy nem egyértelmű, vagy a régi eltörött és gyártottam a feliratokat. Ja igen, kedden volt még egy értekezlet a részlegen dolgozóknak, rendkívül izgalmas volt...
Kedd este a lányokkal kvízest volt megbeszélve, ahova végülis Gøril és Anita nem jött, de ott volt Anne, Jenny (egy másik lány a könyvtárból) és Kenneth (Anne testvérének a pasija). 2x25 kérdésre kellett válaszolni, teljesen különböző kérdésekre, onnantól kezdve, hogy melyik orosz hokijátékos halt meg 2008-ban, azon keresztül, hogy melyik norvég város címerében van egy vizet spriccelő bálna, addig, hogy milyen bőrbetegsége volt Michael Jackson-nak (ezt én tudtam egyedül a csapatunkból :D). Végülis helyezést nem értünk el, de nagyon vicces volt, meg jót is beszélgettünk.
Kedden arra is rájöttem, hogy remek módon tudok olyan képet vágni, mintha érteném, hogy mit beszélnek hozzám és érdekelne is, pedig közben se nem értem, se nem érdekel... Ugyanis mikor éppen a polcok között mászkáltam, és nézegettem, hogy milyen feliratok hiányoznak, megszólított egy néger pasi angolul, hogy mit tanulok és milyen könyvet keresek, mert látja rajtam, hogy nagyon keresek, meg írok valamit és különben is ő szociológiai könyvet ír és én is szociológiát tanulok-e (az nem zavarta annyira, hogy éppen valahol a törvények és a jog témakör között álltunk). Sikerült neki elmagyaráznom, hogy én a könyvtárban dolgozok, stb, stb, mire vagy 20 percig beszélt hozzám, hogy itt Norvégiában minden fiatal teljesen depis és mindegyik azt mondja, hogy jó van de közben mindegyik öngyilkos akar lenni, és mennyire fontos, hogy az ember ki tudja nyitni a szívét és a lelkét és elmondani ha baj van, blablabla blablabla... Aztán valamit mesélt vmi kínai masszázsról is, ami a lelket is megtisztítja de akkor már nagyon nem figyeltem, hanem azt próbáltam kitalálni, hogy milyen indokkal hagyhatnám ott.. Utána meg elkezdett arról kérdezni h én hogy érzem magam, de nem mondjam azt hogy jól, mert mindenki azt mondja, hogy jól... én meg jobb híján elmondtam neki, hogy én tényleg jól vagyok, éppen álommegvalósítok ezzel az ösztöndíjjal, 2 hét múlva jön a pasim, otthon van a családom, akikkel minden nap beszélek, szóval I'm fine, kössz a kérdést. Hát erre nem nagyon tudott mit mondani, csak hogy de jó nekem, mert ő annyi fiatallal találkozott és beszélgetett már, mert neki ez a munkája és mindegyik depis... Szerencsére aztán észbekapott, hogy én éppen dolgozom és ő feltart és nagyon megköszönte, hogy beszélgettem vele és reméli, hogy még találkozik velem a könyvtárban... ... ... no comment, én már semmin sem lepődök meg, valamelyik nap is egy leginkább orosz pópai hacukára emlékeztető ruhában rohangáló napszemüveges néger jött velem szembe a könyvtárban...
A szerda kicsit kaotikusan tűnőnek indult. Kedden azzal hagyott ott Kari, hogy ő másnap csak fél12-re jön, én folytassam a munkát a blindbok-okkal és majd ha bejött, akkor megejtjük a költözést is. Ehhez képest szerda reggel levél várt az asztalomon, hogy a néni, akinek a gépét ideiglenesen használom, fél 12-re mégis bejön dolgozni, egyébként kell a rendszergazda néni (igen, itt egy kb 60-as néni aki az egész rendszergazda részleg vezetője és főokosa) a költözéshez (mert a könyvtáras emailjeimet csak egy adott számítógépen tudom megnézni, és az vmi bonyolult dolog ezt átköltöztetni egy másik gépre) és egyébként is, a programomon könyvtárközi kölcsönzés van erre a hétre, úgyhogy ha bejön, akkor majd ebéd után együtt átmegyünk a könyvtárközi kölcsönzős nénikhez.
Na ez már kaotikusan hangzott, de a káosz csak utána jött, mert Kari egyrészt nem ért rá velem foglalkozni, másrészt nem emlékezett rá, hogy mit írt nekem és kicsit furán nézett rám, amikor megjelentem, harmadrészt Sissel, a rendszergazda néni felszívódott, negyedrészt pedig, amikor Eli-t, a könyvtárközi kölcsönzéses nénit akartuk megkeresni, 3x körbejártuk az egész könyvtárat mire meglett, mert folyamatosan elkerültük egymást. De végülis sikerült, így a délutánt Eli-vel töltöttem, aki megmutatta, hogy hogyan működik a más könyvtárból való kölcsönzés a mi olvasóink számára.
A költözés viszont végül nem oldódott meg, miután Eli mondta, hogy végezünk mára, én kerestem Kari-t is meg Sissel-t is, de egyiküket sem találtam. Kicsit féltem tőle, hogy ebből esetleg lesz ma egy kis probléma, de úgy voltam vele, hogy mivel a héten úgysem kell már saját gép, és igazából egyikük sem mondta, hogy ezt mikor akarják konkrétan lebonyolítani, úgy döntöttem, hogy nem érdekel.
Ma 9-kor a másik könyvtárközi kölcsönzéses nénivel volt randim, Astri-val, akivel a tegnapi dolog fordítottját csináltuk, vagyis a másik könyvtáraktól beérkezett könyvtárközi kölcsönzés kéréseket intéztük. Azt hittem, hogy ez a délelőtt sosem fog eltelni, mert egyrészt Astri olyan mint egy lassított felvétel, úgy is beszél + halkan is és még motyog is, szóval nem egyszerű megérteni, másrészt meg ma kb 3 beérkezett kérés volt, úgyhogy ezzel gyakorlatilag egy fél óra alatt készen voltunk. De aztán nagy kreatívan kitalálta, hogy mit csináljak, a kiselejtezett könyveket kellett ellenőriznem, hogy megvan-e nemzeti könyvtár letéti könyvtárának vagy nincs és hogy hány példányban, vagyis, hogy el lehet-e nekik küldeni. Ezzel el is voltam ebédig, ebéd után pedig megint Eli-vel dolgoztam, nagyjából ugyanazt csináltuk, mint tegnap.
Összefutottam Kari-val is, aki teljesen kedves volt, mondta, hogy beszél mégegyszer majd Sissel-lel és majd megejtjük valamikor a költözést, mert jobb az ha van saját helyem. De nem volt semmi probléma abból, hogy ez nem történt meg tegnap, Kari szóvá sem tette, úgyhogy nem volt ez gond.
Hát azt hiszem ennyi, erősen számolom vissza a napokat, emberke kevesebb, mint 2 hét múlva jön (ja, egyébként tegnap voltunk 2,5 évesek bár ezt majdnem elfelejtettük :) ), nekem meg már letelt a 4 hónap negyede...