Okt. 6-7.

Olvastam, hogy az ENSZ vizsgálatának megint az lett az eredménye, hogy Norvégiában a legjobb élni. Nekem az jutott erről eszembe (függetlenül minden olajtól meg fizetésektől, meg gazdasági helyzettől), hogy igen, mert itt nyugalom van. Legalábbis én itt nem érzem azt az idegbajt, amit otthon, nincs dugó (pedig a fél belváros le van zárva útfejújítás miatt), nincsenek anyázó autósok, a busz gyakran jár (igaz hogy nem teljesen időben, de az már mellékes) ezért nincs rajta tömeg, szinte mindig van ülőhely, nem kell nyomorogni -- vagyis nem húzzák már fel az embert reggel és nem egy kész tortúra amíg bejut a munkahelyre/egyetemre, az emberek a munkában is nyugodtak, teljesen normális, nyugodt tempóban dolgoznak és nem stresszelnek... Ez nekem nagyon fog hiányozni. Ja meg az is, hogy az autók megállnak a zebránál, és teljes biztonsággal le lehet lépni a járdáról, még akkor is ha látod, hogy közelít valami, mert megállnak és nem kell azon gondolkodni, hogy át fogsz-e érni az út másik oldalára...
De mindenesetre valami hatalmas dolognak kell történnie ahhoz, hogy én úgy döntsek, hogy végleg ide költözök, mer tattól függetlenül, hogy teljesen jól érzem magam, azért ez így mégsem az igazi, hogy én egyedül vagyok itt. És még ha Sion velem is lenne, biztosan sokkal jobb lenne a helyzet, de a család, barátok, Pest, Pécs - ezeket nem tudnám csak úgy ott hagyni...

Na ennyit erről, most jöjjön a tegnapi meg a mai remek nap.
Tegnap Eli-vel dolgoztam egész nap, igazából nem volt túl izgi, mert nem volt túl sok könyvtárközi kölcsönzés megrendelésünk. És ami volt, annak is a nagy része tőlem származott, mert kell egy csomó cikk a szakdogához, úgyhogy ezek legalább most már sínen és úton vannak a könyvtár felé. Lassan úgy érzem, hogy ellep a szakirodalom, én meg csak egy helyben topogok, mert nincs időm/energiám/ihletem szakdogát írni...
Délután 12-15-ig a pultnál ültem Eli-vel és Gunnar-ral. Ez a bácsi eddig nem volt túl szimpatikus, mert egy csomószor vissza sem köszönt, meg egyébként is, nem szimpi, de tegnap (meg ma is, mert ma délelőtt is volt hozzá szerencsém 10-12 között) valami késztetést érezhetett, hogy engem szórakoztasson, mert folyamatosan szövegelt, onnantól kezdve, hogy ő már olyan öreg, hogy nyugdíjba mehetne, de nem megy mert szeret itt dolgozni, addig, hogy ugye jól tudja, hogy Magyarország köztársaság és nincs királya... szóval remek beszélgetéseket folytattunk...
De legalább tegnap sikeres voltam, mert mindenkinek, aki odajött, tudtam segíteni :):)
Mondjuk voltak érdekes emberek, bejött 2 csávó, odajöttek és közölték, hogy világtérkép. Se egy szeretnék vagy egy kérek, vagy egy keresek, se semmi. Csak világtérkép. De legalább megköszönték amikor kaptak, az is valami...

Ma Egil-lel voltam beosztva, mert Eli szabira ment, Astri meg szabadnapos volt. Azt hittem ez a nap nem fog eltelni, mert egyrészt ugyan a pultnál ültem, de mivel 10 és 12 között összesen ha 3 ember jött, így marha unalmas volt, és még Gunnar eszmefuttatásait hallgathattam...
Közben begyűjtöttünk pár könyvet, amiket mi könyvtárközi kölcsönözünk ki másik könyvtárakanak, de ez is kicsit vontatottan ment, mert Egil szó szerint vette azt, hogy együtt, és mindenhova együtt mentünk, mindent együtt kerestünk meg --- sokkal gyorsabban ment volna ha kettéválunk és úgy próbálkozunk. Na mindegy, végülis közben eltelt a nap, és közben Linn-nel is beszéltem, kiderült, hogy még nem küldte el a könyveket Pestre, de holnap kezembe veszem az ügyet és el lesznek küldve :) Meg kijavítottuk a könyvajánlómat is, teljesen oda volt, hogy milyen jól írok, csak volt benne egy-két nagyon hosszú mondat, azt kellett lerövidíteni.

Erről jut eszembe, hogy milyen jól írok, megkaptam az első kritikámat a nyelvtudásommal kapcsolatban, Julia 5 éves kislánya kijelentette, hogy nem beszél velem, mert én nagyon furcsán beszélek és nem is tudok norvégul :D:D:D