Először is, Anne kapott maga mellé egy segéderő fiúkát, akivel rögtön csináltatott az idegennyelvű könyvekhez is blindebok-lapokat (az enyém alapján) és még le is fényképezte őket, amikor kész lettek, szóval, hogy el tudjátok képzelni mivel szenvedtem eddig:
Sion 14.-én, szerdán este ért ide :):) Nagyon jó volt, mert nem nálunk, hanem egy B&B-ben laktunk, ami egyrészt közelebb volt a könyvtárhoz, másrészt nagyon nagyon finom reggelit kaptunk (majdnem minden nap lazacot reggeliztem, nagyon finom volt:) ), harmadrészt meg legalább kettesben voltunk. Ja és a főnénitől majdnem minden nap kaptunk sütit :):):):) Az egyetlen ami furcsa volt, hogy házon belül nem lehetett bezárni a szobákat.. de arra jutottunk, hogy mivel a néni már 10 éve bizniszel, ha ebből valami probléma lett volna valaha, akkor már biztos lenne zár az ajtókon. Mindenesetre fura volt úgy otthagyni a dolgainkat, hogy nem zártuk be és közben mások is laktak azon a folyosón... De végülis minden rendben ment, szóval nem panaszkodom.
Csütörtökön eljöttünk hozzánk és ezzel gyakorlatilag el is ment a délután. Pénteken felmentünk egy közeli erdőbe, ahonnan nagyon szép volt a kilátás:
Visszafelé kicsit nehezen találtuk meg hol vagyunk, mert pont nem voltunk rajta a térképen, de szerencsére volt kéznél egy okos férfi aki tudja melyik a jobb és a bal oldal és be tudta tájolni merre menjünk :):)
Szombaton úgy döntöttünk sétálunk kicsit a városban és aztán megnézzük a Sverd i fjell (Kard a hegyen) kardokat, amit én már régóta meg szerettem volna közelről nézni. Már régebben kiolvastam a tourist info honlapjáról, hogy a 29-es busszal kell odamenni és reggelinél még mondtam is a másik szobában lakó brazil párnak, hogy azzal menjek.
A városban nagy sapivadászatba kezdtünk, akartam venni egyet, mert az idő kezd hűvösre fordulni. Kisebb válogatás után végülis a 2. képen lévőt sikerült megvennem :)
Utána nekivágtunk a kardos dolognak, sikerült elkapnunk az óránként 1x járó buszt. Viszont a honlap nem írta hol kell leszállni, én meg a térképen úgy láttam, hogy a végállomásnál. Hát kiderült, hogy nem, mert a busz egyszer csak elkanyarodott és elvitt minket a francba, egyre távolabb attól a helytől, ahol a kardoknak lenniük kellett volna... (kb tudtam merre van, mert amikor Anny-val a börtönben voltunk, arrafelé jöttünk vissza). Végül leszálltunk a végállomáson és mivel lehetett látni a Harfsfjord nevű vizet, mondtam Sionnak, hogy menjünk le a partra egy kicsit sétálni.
A kicsi sétából végül elég nagy séta kerekedett, mert nem messze volt egy híd, amin a reptérre menő busz is átment és mondtam Sionnak, hogy sétáljunk el addig és úgy menjünk vissza a városba. Csakhogy közben kiderült, hogy a híd csak úgy tűnt, mintha nem lenne messze, de félúton egy hatalmas öbölbe botlottunk.... Tanakodtunk, hogy forduljunk-e vissza, vagy kerüljük meg az öblöt is, de mivel kb ugyanannyi lett volna időben, végülis megkerültük és úgy értük el a hidat. De nagyon szép napos idő volt, gyönyörű volt a táj, alig bírtunk beltelni vele :)
Persze utána egész este azon paráztam, hogy szegény brazilokat eltérítettem, de aztán másnap reggelinél kiderült, hogy ők is a 29-es busszal mentek, csak ő tudták hol kell leszállni és megtalálták a kardokat :):):):)
Végülis mi is megtaláltuk vasárnnap, erről fényképes bizonyíték az "Amint az ábra mutatja még megvagyunk" bejegyzésnél található.
Hétfőn úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk délután semmit, én amúgy is teljesen elfáradtam, mert eléggé hajtottam, hogy be tudjam fejezni a blindebok-ok kicserélését.
Kedden szabadnapom volt, akkor eljöttünk megint hozzánk, én megejtettem a szokásos keddi takarítást, összepakoltuk azokat a cuccokat amiket Koppenhágába akartam vinni, meg azokat is, amiket haza akartam küldeni Sionnal. Este aztán bepakoltunk és másnap a reptéren kiderült, hogy nagyon ügyesen csináltuk, mert a bőrönd csak 17,3 kiló lett... :)
Ezek voltak a stavangeri kalandjaink, kezdek álmos lenni, úgyhogy a koppenhágai dolgokba most nem kezdek bele, inkább megyek aludni :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése