Okt. 12-13. hétfő-kedd

Tegnap önállóan dolgoztam (persze megbeszéltük azért Kari-val, hogy mit fogok csinálni), ami jó volt, mert végre 2 hét után nem kellett másra várnom és csak ácsorognom, hanem haladhattam a dolgokkal. Egyrészt haladtam a blindbok-okkal, másrészt pedig trallevakt-om volt, vagyis visszapakoltam egy csomó visszahozott könyvet. A blindbok-okkal már egészen jól állok, már az egész részlegen körbeértem és megvan a listám a hiányzóakról, már csak meg kell őket gyártani, kinyomtatni, kivágni és a helyükre tenni. Polcilag kb már csak az emelet negyede van vissza, de mivel itt gyakorlatilag egy sincs kirakva, sokkal többet kell gyártani, mint az elején. Szóval el leszek én még ezzel egy darabig. Pláne, hogy még mindig nincs gépem és állandóan azon kell sakkozni, hogy hol dolgozhatok... És ráadásul hétfőn is úgy volt, hogy May Britt nem jön és dolgozhatok a közös gépünkön, erre egy idő után megjelent... de aztán szerencsére kiderült, hogy csak beugrott valamiért.
A trallevakt nem volt túl izgi. Szerencsére nem volt olyan iszonyúan sok, pedig hétfőn mindig rengeteg könyv van. De így is sikerült kifognom egy rakás képregényt, sci-fit és fantasyt - ezeket ugyanis mindenki utálja, mert annyira sok van belőlük, hogy sosincs hely és nem lehet őket rendesen elpakolni. Ráadásul az értük felelős bácsi állandóan pampog mindenért... De szerencsére nem találkoztam vele össze. Pénteken is azon ment a vita, hogy a bácsi közölte, hogy a vámpíros könyvek ne legyenek a sci-fi/fantasy között, mert az nem tartozik oda. De aztán szerencsére leszavazták, hogy akkor is oda fog kerülni, mégsem állhat a szépirodalom között...
Sikerült könyvpakolás közben egy alvó bácsiba is belebotlanom... kicsit vicces volt, mert teljesen nekivetkőzött, úgy értem levette a cipőjét és betakarta magát a kabátjával, szóval nem hiszem, hogy véletlenül aludt el... nem tudtam mit csináljak vele, meg nem is nagyon mertem volna, de szerencsémre egy vehemensebb nénin ült éppen az olvasószolgálatban, úgyhogy szóltam neki, ő meg simán felébresztette és kitessékelte.

Ma a börtönkönyvtárba mentünk. Kicsit parás voltam, ráadásul úgy volt, hogy Anny, a könyvtáros eljön értem autóval, de késett vagy 10 percet én meg már hirtelen azt sem tudtam mit beszéltünk meg, hogy hol találkozunk... De aztán ideért és kiderült, hogy küldött smst hogy késik... amit én azóta sem kaptam meg...
A börtönben titoktartási nyilatkozatot irattak velem alá és a biztonságis bácsi háromszor megkérdezte, hogy tudok-e annyira norvégul, hogy megértsem mit írok alá... de jelentem igen, egy oldalon keresztül taglalták, hogy mit nem szabad (---> gyakorlatilag senkinek semmit sem mondhatok el abból amit bent láttam) és utána még egy oldalon taglalták, hogy mi lesz, ha mégis elmondom... szóval erről most nem szeretnék itt írni, legyen elég annyi, hogy kicsit ijesztő volt, de mégis érdekes - igaz a börtön része és nem a könyvtár része miatt.
Anny nagyon kedves volt, 2-kor befejezettnek tekintette a napot és mondta, hogy ha van kedvem, menjünk el kicsit várost nézni, mert van egy nagyon szép tengerparti rész, ahova busszal macerás eljutni, de autóval nagyon közel van. Naná, hogy volt kedvem, csak azt az egyet sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép. De talán majd mégis eljutunk oda busszal...

Nagyjából ennyi volt a két nap, illetve még az történt, hogy írt iwiwen egy magyar srác, hogy ő most Koppenhágában lakik, de a barátnője norvég és stavangeri és szeretne kicsit megtanulni magyarul és nem tanítanám-e egy kicsit... Ugyan mondtam, hogy attól, hogy beszélek magyarul még fogalmam sincsen, hogy hogyan kéne azt tanítani, de az lett a vége, hogy ha majd hazajöttem Koppenhágából, találkozok a lánnyal. Elvileg van tankönyve meg CD-je is és a kötetlen beszélgetés meg egy kis bátorítás lenne fontos... Mondtam, hogy oké, próbáljuk meg, aztán majd meglátjuk. Végülis ha mellette beszélünk norvégul is, nekem csak jó lehet :)

Holnap és holnapután a "felkereső" könyvtárral fogok dolgozni (majd egy kevésbbé fáradt pillanatomban keresek valami értelmesebb magyar fordítást), aminek az a feladata, hogy azokat az idő/beteg/illetve egyéb módon korlátozott embereket ellássák könyvvel, akik önhibájukon kívül nem tudnak bemenni a könyvtárba. Izgi lesz, bár remélem a ha városban kocsikázás is lesz, nem fog tovább tartani mint a rendes munkaidőm, mert ki kell érnem a reptérre :)

Holnap végre ideér Sion, már alig várom :)
Valószínűleg az ittléte alatt szünetelni fog a blog, de szerintem ezt mindenki megérti :) (de azért majd a szülőknek adunk életjelet magunkról, nehogy azt higyjék, elvesztünk :))