Szept. 26. - Okt. 1. Tudom, régen írtam...

... de napokig nem történt semmi érdekes, amikor meg igen, akkor meg olyan fáradt voltam, hogy sem energiám sem kedvem nem volt írni.
Azt hiszem valahol ott fejeztem be, hogy indultam szombaton ebédelni a lányokkal. Nagyon jól sikerült a dolog, kínaiban ettünk, utána meg beültünk meginni egy pohár bort. Azt inkább nem részletezném, hogy a 2 deci bor nagyjából ugyanannyiba került, mint előtte az ebéd... De azért jó volt :) Beszélgettünk (bár zene mellett és zajban iszonyúan nehéz koncentrálni) és játszottunk scrable-t (olyan társasjáték, ahol a húzott betűkből kell szavakat kirakni), elég vicces volt norvégul. De így is 2. lettem, Gøril mondta is, hogy ez milyen ciki már, hogy én több pontot értem el, mint ő, úgyhogy hazamegy és a szótárat fog olvasgatni :):)
Vasárnap nem igazán csináltam semmit, csak filmeztem, meg olvastam. Megtaláltam Szabó Magdát a neten, ami remek, mert így a bokprat-ra nem kell norvégul elolvasnom a könyveit... Ki is végeztem az Őz címűt, egész jó volt. A következő Az ajtó lesz + még vár rám Márai norvégul... :)
Hétfőn volt a fiókkönyvtár megnyitója, így csak délre kellett mennem. Hatalmas felhajtás volt, gyerekkórus, polgármester bácsi, ilyen bácsi, olyan bácsi, könyvtárigazgató, plázaigazgató, szalagátvágás, torta, kávé, tömeg. Meg is fájdult az egésztől a fejem, szerencsére mondta Kari, hogy nyugodtan jöjjek haza, szóval egész jól megúsztam egy 1,5 órás munkanappal a dolgot :) És legalább a süti is finom volt.
A gyakorlati programomban erre a hétre meg a következőre könyvtárközi kölcsönzés volt írva, ám nagy valószínűséggel ezt mindenki elfelejtette, mert kedden abszolút nem ezzel foglalkoztam. Kari rendelt még blindbok-ot (aminek változatlanul nem tudom magyarul a nevét, műanyag izé a könyvek között, ami mutatja a témát/betűt, stb. Ha valakinek beugrik, hogy mi ennek a neve magyarul, legyen szíves és írja meg, mert engem nagyon idegesít h nem jut eszembe :) ) és azt mondta, hogy meg kellene csinálni a feliratokat először is az egész Fakta (szakirodalom) részlegen. Szóval ezt csináltam kedd és szerda délelőtt, megnéztem mi az ami hiányzik, vagy nem egyértelmű, vagy a régi eltörött és gyártottam a feliratokat. Ja igen, kedden volt még egy értekezlet a részlegen dolgozóknak, rendkívül izgalmas volt...
Kedd este a lányokkal kvízest volt megbeszélve, ahova végülis Gøril és Anita nem jött, de ott volt Anne, Jenny (egy másik lány a könyvtárból) és Kenneth (Anne testvérének a pasija). 2x25 kérdésre kellett válaszolni, teljesen különböző kérdésekre, onnantól kezdve, hogy melyik orosz hokijátékos halt meg 2008-ban, azon keresztül, hogy melyik norvég város címerében van egy vizet spriccelő bálna, addig, hogy milyen bőrbetegsége volt Michael Jackson-nak (ezt én tudtam egyedül a csapatunkból :D). Végülis helyezést nem értünk el, de nagyon vicces volt, meg jót is beszélgettünk.
Kedden arra is rájöttem, hogy remek módon tudok olyan képet vágni, mintha érteném, hogy mit beszélnek hozzám és érdekelne is, pedig közben se nem értem, se nem érdekel... Ugyanis mikor éppen a polcok között mászkáltam, és nézegettem, hogy milyen feliratok hiányoznak, megszólított egy néger pasi angolul, hogy mit tanulok és milyen könyvet keresek, mert látja rajtam, hogy nagyon keresek, meg írok valamit és különben is ő szociológiai könyvet ír és én is szociológiát tanulok-e (az nem zavarta annyira, hogy éppen valahol a törvények és a jog témakör között álltunk). Sikerült neki elmagyaráznom, hogy én a könyvtárban dolgozok, stb, stb, mire vagy 20 percig beszélt hozzám, hogy itt Norvégiában minden fiatal teljesen depis és mindegyik azt mondja, hogy jó van de közben mindegyik öngyilkos akar lenni, és mennyire fontos, hogy az ember ki tudja nyitni a szívét és a lelkét és elmondani ha baj van, blablabla blablabla... Aztán valamit mesélt vmi kínai masszázsról is, ami a lelket is megtisztítja de akkor már nagyon nem figyeltem, hanem azt próbáltam kitalálni, hogy milyen indokkal hagyhatnám ott.. Utána meg elkezdett arról kérdezni h én hogy érzem magam, de nem mondjam azt hogy jól, mert mindenki azt mondja, hogy jól... én meg jobb híján elmondtam neki, hogy én tényleg jól vagyok, éppen álommegvalósítok ezzel az ösztöndíjjal, 2 hét múlva jön a pasim, otthon van a családom, akikkel minden nap beszélek, szóval I'm fine, kössz a kérdést. Hát erre nem nagyon tudott mit mondani, csak hogy de jó nekem, mert ő annyi fiatallal találkozott és beszélgetett már, mert neki ez a munkája és mindegyik depis... Szerencsére aztán észbekapott, hogy én éppen dolgozom és ő feltart és nagyon megköszönte, hogy beszélgettem vele és reméli, hogy még találkozik velem a könyvtárban... ... ... no comment, én már semmin sem lepődök meg, valamelyik nap is egy leginkább orosz pópai hacukára emlékeztető ruhában rohangáló napszemüveges néger jött velem szembe a könyvtárban...
A szerda kicsit kaotikusan tűnőnek indult. Kedden azzal hagyott ott Kari, hogy ő másnap csak fél12-re jön, én folytassam a munkát a blindbok-okkal és majd ha bejött, akkor megejtjük a költözést is. Ehhez képest szerda reggel levél várt az asztalomon, hogy a néni, akinek a gépét ideiglenesen használom, fél 12-re mégis bejön dolgozni, egyébként kell a rendszergazda néni (igen, itt egy kb 60-as néni aki az egész rendszergazda részleg vezetője és főokosa) a költözéshez (mert a könyvtáras emailjeimet csak egy adott számítógépen tudom megnézni, és az vmi bonyolult dolog ezt átköltöztetni egy másik gépre) és egyébként is, a programomon könyvtárközi kölcsönzés van erre a hétre, úgyhogy ha bejön, akkor majd ebéd után együtt átmegyünk a könyvtárközi kölcsönzős nénikhez.
Na ez már kaotikusan hangzott, de a káosz csak utána jött, mert Kari egyrészt nem ért rá velem foglalkozni, másrészt nem emlékezett rá, hogy mit írt nekem és kicsit furán nézett rám, amikor megjelentem, harmadrészt Sissel, a rendszergazda néni felszívódott, negyedrészt pedig, amikor Eli-t, a könyvtárközi kölcsönzéses nénit akartuk megkeresni, 3x körbejártuk az egész könyvtárat mire meglett, mert folyamatosan elkerültük egymást. De végülis sikerült, így a délutánt Eli-vel töltöttem, aki megmutatta, hogy hogyan működik a más könyvtárból való kölcsönzés a mi olvasóink számára.
A költözés viszont végül nem oldódott meg, miután Eli mondta, hogy végezünk mára, én kerestem Kari-t is meg Sissel-t is, de egyiküket sem találtam. Kicsit féltem tőle, hogy ebből esetleg lesz ma egy kis probléma, de úgy voltam vele, hogy mivel a héten úgysem kell már saját gép, és igazából egyikük sem mondta, hogy ezt mikor akarják konkrétan lebonyolítani, úgy döntöttem, hogy nem érdekel.
Ma 9-kor a másik könyvtárközi kölcsönzéses nénivel volt randim, Astri-val, akivel a tegnapi dolog fordítottját csináltuk, vagyis a másik könyvtáraktól beérkezett könyvtárközi kölcsönzés kéréseket intéztük. Azt hittem, hogy ez a délelőtt sosem fog eltelni, mert egyrészt Astri olyan mint egy lassított felvétel, úgy is beszél + halkan is és még motyog is, szóval nem egyszerű megérteni, másrészt meg ma kb 3 beérkezett kérés volt, úgyhogy ezzel gyakorlatilag egy fél óra alatt készen voltunk. De aztán nagy kreatívan kitalálta, hogy mit csináljak, a kiselejtezett könyveket kellett ellenőriznem, hogy megvan-e nemzeti könyvtár letéti könyvtárának vagy nincs és hogy hány példányban, vagyis, hogy el lehet-e nekik küldeni. Ezzel el is voltam ebédig, ebéd után pedig megint Eli-vel dolgoztam, nagyjából ugyanazt csináltuk, mint tegnap.
Összefutottam Kari-val is, aki teljesen kedves volt, mondta, hogy beszél mégegyszer majd Sissel-lel és majd megejtjük valamikor a költözést, mert jobb az ha van saját helyem. De nem volt semmi probléma abból, hogy ez nem történt meg tegnap, Kari szóvá sem tette, úgyhogy nem volt ez gond.
Hát azt hiszem ennyi, erősen számolom vissza a napokat, emberke kevesebb, mint 2 hét múlva jön (ja, egyébként tegnap voltunk 2,5 évesek bár ezt majdnem elfelejtettük :) ), nekem meg már letelt a 4 hónap negyede...