November 24-27.

Megint csak eltelt egy hét, 3 hét múlva ilyenkor ha minden igaz már a Pestre tartó vonaton fogok csücsülni...

A munkában nem történt túl sok érdekes, CD-ket katalogizáltam több-kevesebb sikerrel. Most már egészen jól belejöttem, leginkább már csak olyan hülye pici hibáim vannak, hogy elírok valamit, vagy nem figyelek a kisbetű/nagybetű dologra.

Azért izgalmakból kijutott a hétre...

Tegnap teljesen kiakadtam, amikor kaptam Kristóftól (öcsikém) egy smst, hogy ne ijedjek meg, lövöldözés volt a pécsi egyetem orvosi karán, de Apa jól van, a közelben sem volt... Szerencsére előbb jött az sms, mint hogy olvastam volna a híreket, de így is olyan sokkot kaptam utólag, hogy teljesen kiborultam. (ugyanis Apa az orvosin dolgozik, egy épülettel arrébb, mint ahol a lövöldözés volt...) Ráadásul Apa csak este mondta, hogy ma ugyanannak a csoportnak náluk lett volna órája... Na de szerencsére Apa nem is volt bent az egyetemen amikor ez történt.

A másik (nem ekkora) izgalom az volt, hogy kedden kellett volna annak a középiskolai könyvtárnak a vezetőjével találkoznom, ahova Kari leszervezte, hogy elmenjek egyik nap. Ámde a néni nem jött kedden, Kari pedig elhúzott szabira San Fransisco-ba, szóval kicsit tanácstalan lettem az ügyben. Aztán szerdán egyszer csak jött Egil, hogy most telefonált a néni, és az én számomat akarta megkapni, de senki sem tudta, ezért meghagyta a számát azzal, hogy majd hívjam fel... ezen valószínűleg fent akadtak kicsit a szemeim, meg már végképp nem értettem a helyzetet, mert Egil azt mondta, hogy ő pedig találkozott kedden a nénivel, de lényeg, hogy végülis Egil felhívta nekem, hogy akkor most mi van. Kiderült, hogy szabin volt ő is és előbb jött a könyvtárba és csak utána olvasta el Kari emailjét, hogy velem is kellett volna találkoznia. Végül megállapodtak abban, hogy én majd másnap felhívom. Nem örültem nagyon a dolognak, magyarul sem szeretek idegen embernek telefonálni, nem hogy norvégul.... Szóval csütörtökön szemeztem csak a telefonnal... aztán egyszer csak elkapott kint a könyvtárban Egil, hogy megint a néni van vonalban és beszéljek vele... hát a beszéd elég nyögvenyelősen ment, de végülis megbeszéltük, hogy jövő pénteken megyek.
Már csak azt kell kitalálnom, hogyan jutok egész pontosan oda... de majd feltérképezem a helyet előtte.

Most megint itt a hétvége, vár a remek szakdolgozatom, illetve a dán irodalom, mert ahhoz is el kellene kezdeni olvasni...