Szept. 25. péntek

Tegnap nagy lelkesedéssel keltem, mert úgy nézett ki, hogy sikerült dec. 20-ra repjegyet találnom haza. Ez előtte teljesen lehetetlennek tűnt, de végülis találtam jegyet a Stavanger-Koppanhága-Malmö-Budapest vonalon. Szülői jóváhagyás után (ugyanis így picikét drágább lett volna, viszont egy nappal előbb hazaértem volna) el is kezdtem délután intézni a dolgot, de elég hamar elakadtam, mert kiderült, hogy a Stavanger-Koppenhága vonalon a SAS csak 20 kiló csomagot engedélyez, ezen felül fizetni kell. Mivel nekem alapból 2x20 kilóm van, ez 20 kg x 50 kr-t, vagyis 1000 koronát (kb 32000 Ft) jelentett volna pluszba az amúgy sem annyira olcsó repjegy mellé. Szóval ez a dolog mégsem jött össze, én meg kissé kiborultam, mert így az egyetlen hazajutási lehetőségnek a dec 21. tűnt Oslo-n keresztül, azzal viszont meg az volt a bajom, hogy az átszállásra kb 1,5 órám lett volna, és ha a stavangeri gép egy kicsit is késik (eddigi összes tapasztalatom szerint a norwegian air gépe 1x nem késett, és nagyon sokszor igen), akkor jó eséllyel ott ragadhatok Oslo-ban, minimum másnapig, ami meg már dec. 22. Szóval nem szívesen választottam volna ezt a lehetőséget.
De szerencsére végülis Anyával találtunk egy olyan megoldást, hogy dec. 18-án pénteken van gép Bécsbe. Ez szintén Oslo-n keresztül megy de kb 3 óra van az átszállásra, úgyhogy ez picit megnyugtatóbb (bár volt már olyan utazásom, amikor 5 órát késett a norwegian gépe, de igyekszem ezzel nem törődni). Délután 1-re ér Bécsbe, onnan pedig már simán át lehet vonatozni vagy buszozni Pestre. Igaz, hogy hullafáradtan fogok megérkezni (bár ugyanennyi idő lenne a Koppenhágás verzió is), de legalább már péntek este :):) Szóval gyorsan meg is vettem a jegyet (igaz, addig csevegtünk közben Anyával, hogy Vienna helyett majdnem Vilnius-ba vettem:D) és már csak Kari-val kell megbeszélnem, de nem hiszem, hogy különösebb problémát okozna.

Tegnap elvégeztük az utolsó előtti simításokat a könyvtáron :)
Nem volt már túl sok teendő, kicsit sokat is voltunk, úgyhogy a végén már mondta Kari, hogy nyugodtan jöjjek haza.
De kipakoltam még egy csomó hangoskönyvet, folyóiratokat, illetve kitettem egy csomó rajzot. Ezek nagyon viccesek voltak, mert az volt a rajzpályázat címe, hogy az álom könyvtár, ehhez képest elég sok olyan volt, aminek semmi köze nem volt a könyvtárhoz... De azt mondták, hogy tegyem ki mindet, mert azoknak a gyerekeknek, akiknek nem kerül ki a rajza, nagy csalódás lesz, ha mondjuk a padtársáé kint van, de az övé nincs. Így kitettem mindet, még a "Michael Jackson is so dead, I miss him so much" feliratút is, amin ugyan szétröhögtük az agyunkat előtte :):)
Közben az ebédünket a könyvtár állta egy jó kis kajáldában (köszönetképpen, hogy egész héten pakoltunk), úgyhogy rögtön ki is használtam a helyzetet és enyhítettem a sült krumpli elvonási tüneteimen. Persze mindenki más salátát evett, de engem nem érdekelt a dolog, a sült krumpli az sült krumpli. Pláne ha ajándékba adják ;)

Mára terveztem egy kis kirándulást, de egyrészt 10:30-kor ébredtem, másrészt 16:30-kor találkozok Gøril-lel és Anne-val és kajálunk, harmadrészt pedig nincs is olyan nagyon jó idő (bár esni éppen nem esik), úgyhogy a dolog elnapolódott. Maradt a pakolás meg az olvasás és a vasalásra is rá kellene szánnom magam...

Szept. 24.

Tegnap este Sion távsegítségével sikerült Skype-kreditet vennem, így végre telefonálgathatok haza :) Nagy örömömben Siont is rögtön smssel zaklattam, meg a Papáékat is felhívtam, jelentem működik a dolog :)
Ma folytatódott a könyvtárpakolás, de már hátkímélős módon, semmi emelés és semmi cipelés.
A nap nagy része megint a szépirodalmi könyvek költöztetésével telt... amin már kínunkban már csak röhögtünk.. hiszen először azért kellett költöztetni, mert túl kevés volt a hely, utána túl sok volt a hely, ezért kicsit szellősebbre kellett csinálni, viszont ma kiderült, hogy kellene még szabad polc, úgyhogy mégis szorosabbra kellett csinálni... De azt is úgy, hogy azért viszonylag szellős legyen... Ez az elején sikerült is, de a végén (miután az S-től Å-ig 3x átszerveztük Egil-lel) már az egyes betűk nem is kezdődnek új polcon... De Jesper így az 53. variáció és átpakolás után végre elégedett volt, szóval éljen :D
Bízzunk benne, hogy holnap nem kell még 3x átpakolni az egészet :)
Egyébként már szinte majdnem készen van, bent vannak már a számítógépek is, meg minden :) Szóval holnap már csak az utolsó simítások vannak vissza, este pedig buli az elkészült könyvtár örömére :D:D

Szivárvány & mintha dézsából öntenék

Szept. 23 - nem így gondoltam...

Hát a nem szeretnék egy ideig könyveket látni kijelentés olyan jól sikerült, hogy ma itthon is maradtam, ugyanis marhára fáj a hátam. Remélem holnapra jobb lesz, bár emelgetni nem hiszem, hogy fogok tudni.
Itt egy cikk a berendezés alatt lévő könyvtárral, mondjuk ez még a hétfői állapotot tükrözi, de legalább látszik, hogy mekkora volt a káosz és honnan indultunk:
http://www.rogalandsavis.no/incoming/article4600764.ece
Szerencsére nekem sikerült elbújnom a fényképezőgép elől, úgyhogy csak a többiek látszanak :)
Most pedig megyek és visszafekszek az ágyba, egyetlen pozitív dolog a hátfájásban, hogy végre lesz időm olvasni :)

Szept. 22. - nem szeretnék több könyvet látni egy ideig

Reggel arra ébredtem, hogy borzalmasan fáj a hátam. Valószínűleg nem tett neki jót a tegnapi emelgetés, cipelgetés, és azt hiszem a mai ugyanez méginkább rontott a helyzeten, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy holnap reggel fel tudok kelni az ágyból. Majd megnézem az illegálisan behozott házipatikámat, hogy mi tudna rajtam segíteni, sajnos a tutibiztos Flector tapasz kilőve, mert az egész hátam fáj és mégsem ragaszthatom magamra az egész dobozt... bár ha nincs más, akkor mégis azt teszek a legfájóbb részre.
Ma elkezdtük a tegnap szabotált szépirodalom kipakolását. Persze a tetőfedő bácsik még nem lettek készen, így folyamatosan rossz helyen voltunk... + én személy szerint rosszul voltam az állandó fúrástól és porszívózástól (ugyanis minden törmeléket meg port meg koszt, amit termeltek, azt rögtön felporszívózták, sőt volt amikor egyszerre fúrtak és porszívóztak - hát azt senki fejfájósnak nem kívánom).
Délelőtt gyakorlatilag állandó helyhiánnyal kűzdöttünk, sosem volt elég a polc a könyveknek, illetve sosem annyi polc kellett az adott betűhöz, mint amennyit elterveztek, így a könyvek ide-oda költöztesével telt a legtöbb idő. Viszont, hogy ne csak egy ember dolgozzon, több helyen kezdtük el az abc-t, az elejéről is meg a végéről is pakoltuk a könyveket. Aztán elég vicces volt, hogy miután egy csomót szenvedtünk azon, hogy a b-nek kétszer annyi hely kéne, mint amennyit szántak neki és most akkor mi legyen és pakoltunk meg szerveztünk jobbra-balra, amikor összeért az eleje meg a vége, gyakorlatilag volt egy egész szekrénnyi üres hely :)
Ebéd után ugyanezt játszottuk az ifjúsági irodalommal, mert kb. kétszer annyi volt a könyv mint a hely, és amikor végre azt hittük, hogy a-tól å-ig végre bepasszíroztunk mindent, felbukkant egy addig rejtőzködő teli D betűs és egy H betűs doboz ... Végül a lányok nagy selejtezésbe kezdtek (ez is annyira lazán megy itt: régi, nem szép, nem tetszik, leselejtezzük, majd legfeljebb veszünk helyette valami újabbat -- nálunk meg benne van minden szigorlati tételben, hogy senki se feledkezzen meg az állományapasztásról ... valahogy ez nem illik bele a magyar mentalitásba azt hiszem, nehezen dobja ki az ember azt, ami egyszer már megvan ...) és így sikerült helyet szorítanunk ezeknek a könyveknek.
Viszont nap közben valakik a szépirodalmat is átnézték és a nem szimpiket kiselejtezték, ugyanis a délután közepén a fent említett üres szekrénnyi helyen kívül volt még vagy 2-3 üres szekrénnyi hely, így újabb költöztetésbe kezdtünk...
Szóval röviden, pakoltam egész nap és most hulla vagyok.
Pedig a többiek hívtak, hogy üljünk be valahova, de nekem olyan szinten fáj mindenem, hogy most megyek is és lefekszem, hátha az segít....
És igyekszem nem arra gondolni, hogy még csak kedd van és péntekig könyvpakolás a program...

Szept. 21. - a könyvtárköltöztetés kezdete

Ezen a héten a Madla fiókkönyvtárat rendezzük be, mert hogy jövő hétfőn végre kinyit majdnem egy év után. A fő probléma az volt, hogy azt a helyet, ahol eddig a fiókkönyvtár volt, nem tudták tovább bérelni. Így végülis egy bevásárlóközpontban béreltek helyet, ami elég érdekes párosítás. Pláne vicces, hogy a könyvtár egy konditeremmel szemben van :):) És a könyvtár számára is érdekes, hogy hogyan fog működni egy könyvtár egy ilyen környezetben. Bár a várakozások szerint a régi olvasóközönség biztosan megmarad, és talán még új olvasók is bejönnek, ha már ott vannak.... :)
Kicsit izgalmas volt megtalálni, hogy hol is van pontosan ez a hely, de végülis sikerült :) Amikor odaértem a helyzet kissé kaotikus volt, mert kiderült, hogy nekünk kell beszerelni a szekrényekbe a polcokat. Hát igen, látszott, hogy ezt sem tanítják a könyvtár szakon (Skanidináviában sem), elég nehezen sikerült kitalálni, hogy hogy is kell :) Utána elkezdtük a tervrajz alapján berendezni, de persze amikor megjöttek a "felnőttek" (a csapat ugyanis két részre oszlott: a fiatalabbak: Anne, Jesper, Anita, Gøril, és én, és az idősebbek: Kari, Marit, Eli és Carolyn) közölték, hogy ez így nem az igazi és szépen centire kimérték, hogy teljesen párhuzamosan és gyönyörűségesen álljanak a polcok. Amikor ezzel meglettek, elkezdte a csapat egyik fele nagy raklapokon felhozni a raktárból a könyveket. Mivel a dobozok teljesen össze-vissza sorrendben jöttek, ezért először csak letettük kb azok elé a polcok elég, ahol majd állni fognak. Ez egy teljesen végeláthatatlan dolog volt, ráadásul elég megerőltető a dobozokat ide-oda cipelni. Közben pedig jöttek mindenféle munkásbácsik, akik közölték h ők ma akarják kicserélni a csúnya álmennyezeti lapokat - szóval még jó, hogy nem kezdtük el kipakolni a könyveket + a gyönyörűen beállított polcoknak is lőttek, mert széttúrták az egészet. Úgyhogy holnap kezdhetik a nénik elölről...
De a fal melletti polcokra elkezdhettünk pakolni, úgyhogy az ebéd utáni idő gyakorlatilag ezzel telt el. A helyzet persze nem volt annyira egyszerű, mert ez már a dobozok és a polcok számának arányából látszott, hogy nem lesz igazán elég a hely... Persze most még csak kb a könyvek 1/4-e van a helyén, de azt hiszem a hét további része sem lesz egyszerű...
Persze teljesen elfáradtam, tényleg kemény fizikai munka ez a könyvtárosság...
Holnap azt hiszem ugyanaz lesz a program, úgyhogy az est további része pihenéssel fog telni :)

Szeptember 18-19. - amikor találkoztam Erlend Loe-val :)

Tegnap hajnalban arra ébredtem, hogy sms-t kaptam: átutalták a maradék ösztöndíjamat :):) Így szerencsére nem én leszek idén az, akinek elfelejtették, nem utalják, csak novemberben utalják, vagy problémáznak. Éljen! És remélhetőleg így éhenhalni sem fogok, bár az kisebb aggodalomra ad okot, hogy azt olvastam a neten, hogy pénzt váltani leginkább csak a reptéren lehet, nekem meg itt van a dugi euróm, amit még nem váltottam át. De majd megkérdezem a tourist info-ban még mielőtt Sion megjön.

Reggel 9-kor randim volt Linn-nel a könyvtár előtt, mert mentünk egy Folken nevű leginkább szórakozóhelynek nevezhető helyre, ahol a Kapittel-en belül szerveztek középiskolás osztályoknak egy irodalmi előadást. 5 író beszélt a legújabb könyvéről, illetve részleteket olvastak fel belőlük. Itt igazából nekem leginkább semmi dolgom nem volt, mert minden le volt szervezve, annyi volt, hogy figyeltem hogy Linn mit csinál (leginkább össze-vissza rohangált és telefonált :):):)) illetve segítettem neki, amikor kellett. Két előadás volt egymás után különböző közönségnek és úgy volt, hogy csak az elsőn maradok ott, de végülis a másodikon is ott maradtam.
Az elsőt végignéztem, amúgy meg hátul voltam a backstage-ben, ami külön nagyon jó volt, ugyanis az egyik meghívott Erlend Loe volt :):):) (norvég író, elég sok könyvét lefordították magyarra, pl.: Naiv.Super, Doppler, Doppler 2. én nagyon szeretem, mert olvasmányos, vicces, néha kicsit elborult is, viszont a sorok között ott az elég kemény társadalomkritika, ami elég elgondolkodtató).
Ez nekem hatalmas élmény volt, kezet fogtunk, bemutatkoztam, ott voltam vele egy légtérben, beszélgettünk kicsit... tök jó volt :) Egyébként hatalmas egy ember, én, aki amúgy nem vagyok annyira kicsi, kb a válláig értem :) És nem az a csevegős fajta, de azért nagyon kedves és közvetlen volt mindenkivel. És azt vettem észre, hogy azt sem szereti, ha sztárolják. Szóval nagyon jó volt. Ahhoz persze nem volt bátorságom, hogy megkérjem egy közös fotóra, meg alkalom sem nagyon volt rá, mert én az első előadást néztem végig, ő meg a másodikat, utána meg elrohant :)
Azért a teljesség kedvéért leírom a másik 4 írót is, mert ők is nagyon aranyosak, kedvesek és közvetlenek voltak velünk és ott ültünk együtt hátul és beszélgettünk: Pedro Carmona-Alvarez, Åse Linderborg, Arnfinn Nordbo, Shabana Rehman Gaarder.
A kedves vendégek mellett pedig volt szendvics és üdítő, szóval finomakat ettem és feltöltöttem a kólatartalékaimat :):) Egyébként a Kapittel alatt a könyvtárban is mindenféle kaják voltak, csütörtökön le is támadtak a nénik ebédkor, hogy muszáj megkóstolnom... hát mit mondjak, nagyon csúnyán nézett ki minden, röhögtek is rajtam, hogy kicsit szkeptikus vagyok a norvég kajával... de végülis annyira győzködtek, meg oda voltak, hogy mennyire finom, hogy megkóstoltam egy rákos trutyit... Nagyon csúnya volt, vmi nagyon ronda zöld trutyiban a nagyon ronda garnélarákok... de megkóstoltam és borzalmasan finom volt :):):)
Szóval, tegnap még miután minden lezajlott, visszamentünk Linn-nel a könyvtárba, én még ügyködtem kicsit (ja igen, kaptam Kapittel-es pólót így abban rohangáltam - persze így az összes olvasó engem talált meg:)) aztán kb fél4-kor szabadultam el.
Estére volt ingyenjegyem egy előadásra egy most megjelent, eléggé kritizált Jens Bjorneboe bibliográfia írója beszélt a könyvről, de annyira szarul éreztem magam, hogy végülis nem mentem el.

Ma délre mentem, ugyanis akkor kezdődött egy beszélgetés Erlend Loe-val (ismét) :) A legújabb könyvéről beszélt: Stille dager i Mixing Part. Ami nagyon vicces ugyanis a cím onnan jön, hogy a főszereplő egy mindent ami német imádó feleség és egy mindent ami német utáló férj, aki nem tud németül, így amikor a feleség nyomására Garmisch-Partenkirchen-be mennek nyaralni, egy számítógépes fordítóprogrammal próbál a szállások között eligazodni és ez a program fordítja le neki a Garmisch-Partenkirchen-t Mixing Part Churches-re. :D:D Mesélt a könyvről és olvasott is fel belőle, nagyon jónak ígérkezik, de mivel több mint 300 koronába kerül, gondoltam majd inkább a könyvtári példányt veszem igénybe..
Akartam paparazzi fotókat csinálni, de persze Murphy bácsi megint beleköpött a levesembe és pont úgy ültem, hogy Erlend Loe- még véletlenül se lássam... úgyhogy ez nem sikerült.
Viszont miután vége lett a beszélgetésnek, kifelé menet láttam, hogy az egyik könyvesbolt felállított egy Erlend Loe sarkot, és megtaláltam az első könyvét (Tatt av kvinnen), amit még nem olvastam, viszont csak 99 kr-ba került, szóval ez volt az a pillanat, amikor könyvet vettem és mivel szerencsére Erlend Loe még ott beszélgetett, alá tudtam iratni vele :):):):):)
Szóval itt a büszkeségem:

Ma egész nap könyvvásárt tartottak a könyvtár előtt, egyrészt praktikussági szempontból, mert így a könyvtárnak nem kellett kidobnia a kiselejtezett könyveit, másrészt pedig jótékonykodásból is, mert a befolyt összeg két malawi könyvtáros oktatására fordítódik majd.
Megígértem Linn-nek, hogy segítek az eladásban, úgyhogy egytől fél3-ig lent voltam. Először 10 kr/könyv alapon folyt a dolog, úgyhogy nagyon remek módon megtanultam a tízesével a számokat :) Aztán egy idő után átváltottunk 20kr/szatyor árra, ami azt jelentette, hogy mindenki kapott egy szatyrot és azt teletölthette annyi könyvvel, amennyi tetszett neki és egy teli szatyor került 20 kr-ba. Később ez lecsökkent 10kr-ra, majd másfél órával zárás előtt még annyi könyv volt (nem mintha nem lett volna forgalom, csak sokat selejteztünk ki), hogy ingyenesen elvihetőek lettek. Én már a 10kr/szatyor árfekvésnél elkezdtem válogatni magamnak, és a végére sikerült 17 könyvet összegyűjtenem... Azt még nem tudom pontosan, hogy hogyan fogom hazaszállítani, de Egil azt mondta, hogy adjam fel postán a könyvtárból... lehet, hogy ez lesz a végén, ha tényleg van rá lehetőség, mert amúgy egy vagyonba kerülne.
3-kor kezdődött egy másik előadás, amire volt jegyem, itt 4 írónő (Brit Bildoen, Olaug Nilssen, Agnes Ravatn, Marit Eikemo) volt a vendég és a női irodalomról, női írókról beszélgettek. Lényegében az az egész kiindulópontja, hogy elkezdték megkülönböztetni az írónőket azzal, hogy nem azt mondják, hogy író, hanem hogy női író és ezt többen kikérik maguknak, mert ők írók és nők és íróként nincs különbség köztük és a férfi írók között. Viszont van aki szerint meg van, na és erről beszélgettek, hogy ki mit gondol, stb.

Hát nagyjából így telt el ez a két napom, holnap szerintem egy nagy pihenés következik, főleg mert jövő héten az új fiókkönyvtárat fogjuk költöztetni, berendezni, pakolászni, szóval kemény fizikai munka következik :):):)