Négy hónap Stavangerben

A legutolsó nap - december 17.

2009-12-17T21:13:00.000-08:00

El sem hiszem, hogy ez a nap is eljött. Vége van, holnap megyek haza. Egyszerre örülök és szomorú is vagyok. Olyan fura az egész. Annyira gyorsan eltelt ez a négy hónap... mintha csak tegnap jöttem volna...
Ma már leginkább nem dolgoztam. Reggel körbeküldtem az előre megírt (és Hilde Lisével kijavíttatott:)) levélkémet arról, hogy ez az utolsó napom és nagyon köszönök mindent és ez volt életem legnagyobb élménye.
Nagyon aranyos válaszokat kaptam, le is mentettem őket.
Kicsit kaotikusra sikerült a dolog, mert Kari azt hitte, hogy holnap még jövök dolgozni... De azért gyorsan kitöltötte az értékelésemet, megbeszéltük, hogy majd küld referencialevelet és könnyes búcsút vettünk egymástól. Megkaptam tőle a Sigrid Undset kötetet - de persze egy olyat amiben a Fru Marta Oulie-n kívül még 2 másik mű is van + keménykötéses, úgyhogy csak fogtam a fejem, hogy mennyi lesz majd a túlsúlyom a repcsin... Aztán leadtam a kulcsaimat meg a belépőkártyámat és elbúcsúztam Marittól, az igazgatónőtől is. Tőle is kaptam egy könyvet (!!! :)), szakácskönyv tele mindenféle rákos, kagylós, halas kajákkal.
Közben Kari felajánlotta, hogy feladja a könyvtárból a könyveimet, ha nem lesz nekik elég helyem, úgyhogy megbeszéltük, hogy ha úgy gondolom, visszamegyek a könyvtárba.
Ezután még elbúcsúztam néhány embertől, akikkel jobban voltam (nem akartam körbemenni és mindenkinek a nyakába borulni, az nem az én műfajom), aztán olyan 1 óra felé eljöttem.

Itthon meg kellett küzdenem a pakolással. Az elég gyorsan világos lett, hogy a könyvek marha nehezek, így éltem is a Kari ajánlotta lehetőséggel. De előbb még megpróbáltam bepakolni. Csak arról van képem, amikor Pesten pakoltam be, de a helyzet most is hasonló volt, csak nem volt ennyi helyem szétpakolni:

De aztán végülis egész hamar elpakoltam, nagyjából mindent elraktam, csak azokat a cuccokat nem, amik még kellenek ma meg holnap.
Utána felkerekedtem és elmentem a könyvtárba - mégegyszer, utoljára. Na az nagyon rossz volt. Nagyon rossz volt úgy kijönni onnan, ahova minden nap jártam, hogy ki tudja, hogy megyek-e oda még valaha... persze soha nem mondd, hogy soha és Kari is mondta, hogy figyeljem a honlapot, hogy mikor van üresedés és ha gondolom pályázzak, mert lenne rá esélyem...
Aztán hazajöttem, mégegyszer utoljára, befejeztem a pakolást, visszaadtam Juliának a kulcsot és tőlük is elbúcsúztam.
Hát ennyi volt, holnap hajnalban kelés és indul a borzalmasan hosszú utazás...

Utolsó napok

2009-12-16T19:40:00.000-08:00

Egil tegnap közölte, hogy ma fényképezni fogunk. Én azt hittem, hogy a könyvtárat, kiderült, hogy engem. Ha ezt tudtam volna, akkor normálisabban felöltözök... és mondjuk megmosom a hajam...
Na de itt van pár kép, hogy "dokumentálja a munkákat, amiket végeztem". (és kicsit sem feltűnő, hogy ugyanaz a ruha van rajtam mindegyiken... :))

Registreringsrom - az asztalom az utolsó egy hónapban

Kultur - karácsonyi hangulat

Reservering - próbáld meg megtalálni az előjegyzett könyvet, ami nincs a helyén

Trallevakt - a kedvencem

Lær norsk! - Tanulj norvégul!

Kultur, skranken - olvasószolgálat (1.)

Barnevern (gyerekvédelem) és blindebok (témajelölő izé)

Skolebiblioteksentralen - "nagy megbeszélésben" Ann Helennel

Fakta, skranken - olvasószolgálat (2.)

Babar - olvasószolgálat (3.)

Gyerekkönyvtár - felnőttekkel, a gyerkőcök nem látszanak ki a polcok közül

Fjernlån - Könyvtárközi kölcsönzés ElivelSzerencsére többre nem jutott idő, ez is éppen elég volt...

Egyébként mindenki nagyon aranyos kérdezgetik, hogy mikor is utazok és amikor mondom hogy pénteken, nagyon sajnálják, hogy elmegyek... És persze mindenki megkérdezi, hogy örülök-e, hogy hazamegyek, mert ez egy hülye kérdés, amire nem lehet normálisan válaszolni. Mert ha azt mondom, hogy igen, akkor az olyan, mintha nem érezném itt jól magam, ha meg azt mondom, hogy nem, az meg milyen már...

Tegnap volt az utolsó magyarórám Hilde Lisével. Nagyon aranyos, mert kivisz pénteken a reptérre autóval. Pedig hajnali fél ötre kell értemjönnie... És kaptam tőle könyvutalványt, amitől először kicsit kiakadtam, hogy te jó ég, újabb könyv, hova fogom pakolni.. de aztán végül szépen kijött belőle az új Erlend Loe könyv, meg még egy másik, szóval kit érdekel a súlykorlát... :D:D:D

Nem is tudom mi írjak még, kicsit össze-visszák a gondolataim, van még pár dolog amit el kell intéznem. Bár nagyjából már minden ajándékot megvettem, még köszönőleveleket kell írnom holnapra, meg el kellene kezdeni átnézni a cuccomat, hogy mi az ami kell és mi az amit ki lehet dobni. Arról pedig nem beszélve, hogy be kéne fejezni egy könyvet, ami még nálam van...
Szóval azt hiszem most megyek is :)

Nem túl éles, reggeli képek

2009-12-14T17:18:00.000-08:00

Képek

2009-12-12T16:09:00.000-08:00

Szobám (meg a kupim)

Téli kilátás 1.

Téli kilátás 2.

Naplemente

Library is a funny institution avagy julebord a Sølvbergetben

2009-12-12T13:51:00.000-08:00

A tegnap esti karácsonyi buli (julebord) megint bebizonyította, hogy mindig az a buli a legjobb, amire az embernek semmi kedve sincs elmenni. Már az is gondot okozott, hogy mit vegyek fel, bár nem volt túl sok variáció, mert ilyen jellegű ruhákat egyáltalán nem hoztam magammal. Aztán később kiderült, hogy egész jól eltaláltam a dolgot, bár ha az otthoni készleteimből tudtam volna válogatni, akkor azért jobb lett volna. Volt aki nagyestélyiben jött, volt aki farmerban, szóval vegyes volt a kép.
Még a buszon találkoztam Egillel és az egyik nénivel aki az adminisztráción dolgozik, így legalább nem nekem kellett kitalálni, hogy merre menjek az épületen belül - ugyanis a könyvtár már zárva volt, de a mozi még nem és így az épület sem, de a fele be volt riasztózva, nekünk meg fel kellett menni a 4.-re... de ők rutinos karácsonyi partizók, így simán feljutottunk.
Fent Olav volt az ajtónálló, ő köszöntött mindenkit és mindenkinek az orra alá dugott egy tálat, amiből húzni kellett. Mint kiderült, azt húztuk ki, hogy melyik asztalnál fogunk ülni. Ez tök jó meg oldás volt, mert így nem kellett előre ültetési rendet szerkeszteni és nem is volt vita belőle, hogy ki hova üljön. A húzás után pedig welcome drink-ként pezsgőt nyomott a kezünkbe Søren, az adminisztrációs részleg vezetője.
Közben gyűltek az emberek, és mindenki aki meglátott megkérdezte, hogy akkor nemsokára már megyek haza? És milyen jó hogy itt voltam és milyen kár, hogy elmegyek, és gondolkodok-e rajta, hogy visszajöjjek, stb, stb. De nagyon aranyosak voltak, May Britt például, akivel ugyanazt a számítógépet használtuk, mindenkinek elmesélte, hogy mi megosztottuk a számítógépet és az milyen jól működött és hogy egy napot dolgoztunk is együtt, és az milyen jó volt és én milyen értelmes vagyok, stb, stb... Azt hiszem egy idő után a folyamatosan újratöltött pezsgő beszélt az emberekből :) Na jó, egy idő után már belőlem is az beszélt, szerintem sokkal többet beszéltem tegnap este mint az elmúlt 4 hónap alatt :)
Egy idő után aztán Kari szót kért és leültette az embereket. Elmondta, hogy az est főbb pontjai a következők: nagyon jó kaja, egy kis séta, nagyon nagyon jó zene. Valamint azt is elmondta, hogy a zene és film részleg és a folyosók be vannak riasztózva, de a többi részlegen és a raktárban is nyugodtan lehet tartózkodni, és lehet használni a személyzeti liftet és a tűzlépcsőt is. Ezután pedig boldog karácsonyt kívánt - a jelenlévő nem norvégokra való tekintettel dánul, svédül, jugoszlávul és magyarul is :):):):):):)
Ezután következett a kaja. A nevéből adódóan (julebord = karácsonyi asztal) svéd(norvég)asztalosan. Kari külön utasítására és a tumultus elkerülésére az egyes asztalok egymás után vonulhattak a kajás asztalhoz. Volt ott minden, hal, gomba, húsgolyó, saláta, krumpli, hús, amiről nem tudták eldönteni, hogy birka vagy disznó (megjegyzem nem volt birka íze), ráksaláta, paradicsom, sajt, kenyér. Szóval olyan félúton a hideg és meleg kaja között. Közben pedig sorra hozták a különböző borokat az asztalhoz, amiből el is fogyasztottunk pár üveggel. Ja igen, az asztalhoz elég jó társaság került össze: Kerstin, akivel most dolgozok a regisztráción, Ingrid Marie, akinek a kottákkal segítettem, Egil, Markus, egy fiatal srác a zenei részlegről, illetve Jorunn, aki szintén a regisztráción dolgozik, de ő mindig csak csendben ül és ne beszél, úgyhogy ilyen szempontból kicsit mindegy volt, hogy ott van-e.
Kaja után Marit, az igazgatónő tartott egy kis beszédet, majd ismét Kari vette át a szót és elmondta, hogy a részlegvezetők egy kis versennyel készültek. Minden asztal kapott egy köteg térképet Sølvberget experience címmel (Sølvberget élmény) ami a könyvtár különböző emeleteinek az alaprajzát tartalmazta és mindegyiken volt egy nagy X, ezeket a termeket kellett megtalálni. A dolgot az nehezítette, hogy a térképekre nem volt ráírva, hogy melyik emelet így azt is nekünk kellett kitalálni. Szerencsére Egil becsukott szemmel is bármit megtalál a könyvtárban, így neki gyorsan ment a térképolvasás. Közben csatlakozott a társaságoz Jenny is, mert ő a 7. asztalnál ült, amit beolvasztottak a másik 6-ba a verseny idejére. Az első állomást a 2.-on találtuk, ahol Søren várt minket egy kis gyakorlati feladattal, puzzle darabokból 3 kockát kellett felépíteni. Nem ment túl könnyen, mert a 3-ból csak egyet sikerült összerakni. A következő állomást egyorsan emgtaláltuk, met szintén a 2.-on volt és egy másik csapat ott ült éppen :) Itt Marit olvasott fel egy karácsonyi szövegrészletet és nekünk ki kellett találni, hogy ki írta és mi ez. Ez gyorsan ment, mert Egil egyből rávágta. A 3. megálló lent volt a raktárban. Itt Anne Liv, a programszervezés vezetője ült a sötétben, a homlokán egy lámpával és angyalokkal kapcsolatos kérdéseket tett fel, pl. város, aminek benne van a nevében, hogy angyal (Los Angeles) vagy művész akinek benne van a nevében (Michelangelo), stb. Aztán a könyvespolcok közül, a sötétből előlibbent egyszer csak Olav ... fehér angyal jelmezben, mezítláb, arany szárnyakkal és glóriával a fején... Ezen a ponton már kezdtünk megszakadni a röhögéstől és mindenki nagyon sajnálta, hogy senkinél sem volt fényképezőgép... a kezünkbe nyomott egy cd-t és egy papírt, az volt a feladat, hogy menjünk vissza a 4.-re, a fax mellett találunk egy cd lejátszót, hallgassuk meg a cd-t és találjuk ki mi a számok címe és kik az előadók. Így visszamentünk a 4.-re, de a cd-lejátszót éppen egy másik csapat foglalta el, így bementünk a tárgyalóba, ahol Sissel az IT-részleg vezetője várt minket. A feladat egy kvíz kitöltése volt, Sølvberget-történeti kérdésekkel. Pl ki volt 2001-ben az igazgató, hány éves összesen Sissel, Helene, Haakon és Helge, vagyis az IT-részleg munkatársai, írj minimum 2 nevet, hogy kik hagyták abba a munkát 2009-ben a házban, stb.... Ebben nem tudtam nagyon részt venni, pláne, hogy a többieknek is gondot okozott :) De mire végeztünk, a CD lejátszó is felszabadult, úgyhogy jöhettek az angyalos zenék. Ebben sem jutottunk túl sokra, a 2 zenei könyvtárossal a csapatban sem... :)
A következő megállók (kizárásos alapon) a 3.-on voltak. Az elsőnél Kari várt minket, az volt a feladat, hogy norvég és angol kifejezéseket kellett összepárosítani. Ezek ilyen kényszerfordítások voltak, leginkább csak hangzásra, vagy írásmódra egyeztek meg, jelentésben semmiképpen sem :) Ezt egész gyorsan teljesítettük :) Aztán mentünk az utolsó állomásra, Gunnhildhez (gyerekrészleg vezetője). Itt az építészeti tehetségünket kellett (volna) megcsillogtatni, ugyanis az volt a feladat, hogy spagettiből és pehelycukorból kellett (volna) minél magasabb álló tornyot építeni 5 perc alatt. Nekünk úgy egy emeletnyit sikerült, az sem nagyon állt, de a csúcsdöntőké 67 centis lett...
Ezzel véget ért a verseny, visszamentünk a negyedikre, ahol már várt minket a sok süti :) Közben eredményt hirdettek - és mily meglepő, nem mi nyertük meg a versenyt :):)
De az este még mindig nem ért véget, még vissza volt a nagyon nagyon jó zene programpont. Markus, Ebbe és Jørgen részvételével megalakult a The Librarian Grown-ups nevű együttes és előadtak 3, Ebbe által írt remek dalt :D:D Köztük az est fénypontját, a Library is a funny institution címűt (~ a könyvtár az egy vicces intézmény) ami mindenkinek marhára tetszett :):)
Sajnos éjfélkor bezárt a bazár, nekünk pedig menni kellett, hogy elérjük az utolsó buszt, pedig néhányan még mentek tovább bulizni. De jobb is volt így, nem ártott már aludni egy kicsit. Szerencsére nem kellett teljesen egyedül hazajönnöm, mert Kerstin, Egil és Ranghild is azzal a busszal jött, amivel én.

A tegnap este után érzem csak, hogy mennyire fog ez az egész társaság nekem hiányozni... 6 nap és megyek haza... hihetetlen...

Christmas is all around me

2009-12-10T17:54:00.000-08:00

Ma megejtettük a karácsonyi reggelit a könyvtárban. Tegnap nagy nehezen sikerült megsütnöm a pogácsát, már azt jó hogy nem látta senki, ahogy egy a célnak egyáltalán nem megfelelő lábosban összegyúrtam a tésztát... De az orosz csajoknak nagyon ízlett, rögtön el is kérték a receptet. Viszont a norvégok tiszta furák voltak, magában nem tudtak vele mit kezdeni, és elkezdtek mindenfélét enni hozzá... felvágottat, sajtot, kiwit, volt aki megkente lekvárral meg vajjal... fura volt... de ízlett nekik :) Rengeteg kaját összehordtunk (lásd a képen) úgyhogy kb. csak a fele fogyott el, így a másik felét felvittem az ebédlőbe és hagytam egy papírt, hogy Orsi által gyártott magyar pogácsa. És mikor 3-kor visszamentem a dobozért, gyakorlatilag mind elfogyott! :) És egy pasi, aki jugoszláv, teljesen oda volt, hogy milyen jó :) Szóval úgy látszik ez ilyen keleti ízlés szerinti kaja :)

Mivel dupla adagot sütöttem, nekem is maradt belőle egy csomó, szóval egy ideig még pogizhatok :)

Ma engem is megtalált a Mikulásom, kaptam tőle egy nagy marcipán szeletet, meg egy mandarint. A mandarint gyors mozdulattal tovább is adtam az én alanyomnak és kapott rá egy papír angyalkát is :)

Holnap megjön a karácsonyfa is a könyvtárba (nem tudom írtam-e, de itt a lakásban már egy hete felállították és feldíszítették), és holnap este lesz karácsonyi buli is :)

December 7.

2009-12-07T18:48:00.000-08:00

Kis Peggy kutyinkat ma súlyos betegsége miatt elaltatta az állatorvos.
Remélem most boldogan szaladgál az örök kutyamezőkön!!!!!!

November 28. - December 6.

2009-12-06T12:29:00.000-08:00

Először is Boldog Mikulást mindenkinek!!!!!!!!!
Másodszor pedig szakdogát kellene írni, de mivel semmi kedvem (pedig szorít az idő), gondoltam inkább bepótolom az elmaradt blogírást.

Azért sem írok mostanában olyan gyakran, mert gyakorlatilag minden nap ugyanaz történik.
Sokat dolgozok, katalogizálok leginkább. A héten megint nagyrészt CD-ket regisztráltam, illetve csütörtökön éles váltással áttértem az arab gyerekkönyvekre... Ezekhez szerencsére nem kell arabul tudni, mert az oslói városi könyvtár szerzi be ezeket a könyveket, katalogizálja, illetve ad róluk egy rövid leírást. Így szerencsére csak át kell másolni a leírást az ő katalógusukból és csak 1-2 dolgot kell még hozzáírni. Szóval szerencsére gyorsan megy, csak ne lenne belőlük olyan rengeteg...

Pénteken a napot a már említett középiskolai könyvtárban töltöttem. Az iskolát 3 éve nyitották meg, szóval valami hihetetlenül modern, itt találtok róla képeket:
http://www.flickr.com/photos/26751159@N02/page2/
Illetve még a 3. oldalon is.
De nekem teljesen steril volt, sehol egy kép a falon, semmi, csak üveg, beton, asztalok, székek és számítógépek...
A könyvtár viszont nagyon jó volt, és a könyvtáros lány is nagyon aranyos volt. Mivel fontos, hogy minél többen használják a könyvtárat, próbál mindenféle diákcsalogató dolgot vásárolni - például filmek, zene, szórakoztató irodalom. Hiszem ha valaki bejön azért, hogy kikölcsönözzön egy filmet, később nagyobb eséllyel jön be ismét egy könyvért, vagy valamilyen segítségért --- szóval talán így könnyebben rá lehet őket a könyvtárhasználatra.
Emellett pedig említette azt is, hogy nagyon fontos a tanárokkal az összmunka és az összedolgozás. Most például Leseprosjekt (olvasási projekt)-et szerveztek az osztályokban. Ez abból áll, hogy Kathrin bemegy minden osztályba, tart egy bokprat-ot (vagyis könyvajánlót) és utána a diákok átmennek a könyvtárba és mindenkinek kell találnia egy könyvet (lehetőség szerint regényt), amit elolvas és utána beszámol róla. Ezzel kicsit olvasásra inspirálják a diákokat, ami szerintem tök jó. Egyébként ez egy szakközépiskola és gimnázium keveréke mindenféle szakokkal, pl villanyszerelés, ápolónőképző, szakácsképző, sport szak, általános szak, természettudományi szak. Szóval főleg a szakközepesek körében jó ez a projekt, mert ők nem az az olvasós réteg.
Egyébként a diákok is teljesen mások, például szó nélkül ki-be mászkálnak az óráról, tegezik a tanárokat (mivel a norvég nyelvben kivonták a forgalomból a magázódást), nem mutatnak semmiféle tiszteletet a tanárok iránt...
Szóval mindenféle szempontból érdekes tapasztalat volt egy ilyen könyvtárat és iskolát látni.

Közben teljesen kitört a városban a karácsonyi hangulat. Mindenhol minden fel van díszítve, minden fa, minden ház, a tv-torony, minden karácsonyi díszekben pompázik. De ez tök jó, mert gyakorlatilag délután 4-től reggel 9-ig sötét van, de a karácsonyi díszkivilágítás nagyon sokat dob az ember hangulatán :) Szoktam is mondani egyébként, hogy napkeltétől napnyugtáig dolgozok, mert tényleg, amikor reggel ülök a buszon, akkor kel a nap és amikor jövök haza, akkor nyugszik... :) Igyekszem majd pár fényképet is mellékelni, csak ahhoz az kéne, hogy ne felejtsem el mindig magammal vinni a gépemet.

A könyvtárban is kitört a karácsonyi láz és Obligatorisk adventmoro-t szerveztek, vagyis kötelező adventi mókázást. Ez kicsit hasonlít az általános iskolás karácsonyi húzáshoz, ugyanis arról van szó, hogy mindenki kapott egy embert, akinek kis ajándékokat kell odacsempésznie. Dec 1. és 18. között (minimum) 3 "pozitív" és egy "negatív" ajándékot - valami kis apróságot kell úgy odacsempészni az illetőnek, hogy ne bukjunk le. És majd 18-án lesz a nagy leleplezés. Amikor én már nem leszek itt...
Ez elég nagy kreativitást igényel, én eddig csak arra jutottam, hogy mézeskalácsot csempésztem az illető asztalára. De hogy mi legyen a negatív ajándék... hát az nagyon jó kérdés...

Közben pénteken majd karácsonyi buli lesz, csütörtökön pedig julefrokost, vagyis karácsonyi reggel, amit a mi irodánk szervez. Így erre bevállaltam egy kis pogi sütést, amit még nem teljesen tudom hogyan fogok kivitelezni, mert egyelőre még nem találtam tésztagyúrásra alkalmas tálat... Szóval bízom benne, hogy van valahol valami eldugva (végülis a vasalót is a konyhaszekrényben tartják, szóval ennyi erővel lehet, hogy a hálószobában is vannak edények), vagy marad egy nagy lábos...

Azt hiszem leírtam mindent amit akartam, szóval nem maradt más, jöhet a szakdoga... hurrá! :)

November 24-27.

2009-11-27T16:56:00.000-08:00

Megint csak eltelt egy hét, 3 hét múlva ilyenkor ha minden igaz már a Pestre tartó vonaton fogok csücsülni...

A munkában nem történt túl sok érdekes, CD-ket katalogizáltam több-kevesebb sikerrel. Most már egészen jól belejöttem, leginkább már csak olyan hülye pici hibáim vannak, hogy elírok valamit, vagy nem figyelek a kisbetű/nagybetű dologra.

Azért izgalmakból kijutott a hétre...

Tegnap teljesen kiakadtam, amikor kaptam Kristóftól (öcsikém) egy smst, hogy ne ijedjek meg, lövöldözés volt a pécsi egyetem orvosi karán, de Apa jól van, a közelben sem volt... Szerencsére előbb jött az sms, mint hogy olvastam volna a híreket, de így is olyan sokkot kaptam utólag, hogy teljesen kiborultam. (ugyanis Apa az orvosin dolgozik, egy épülettel arrébb, mint ahol a lövöldözés volt...) Ráadásul Apa csak este mondta, hogy ma ugyanannak a csoportnak náluk lett volna órája... Na de szerencsére Apa nem is volt bent az egyetemen amikor ez történt.

A másik (nem ekkora) izgalom az volt, hogy kedden kellett volna annak a középiskolai könyvtárnak a vezetőjével találkoznom, ahova Kari leszervezte, hogy elmenjek egyik nap. Ámde a néni nem jött kedden, Kari pedig elhúzott szabira San Fransisco-ba, szóval kicsit tanácstalan lettem az ügyben. Aztán szerdán egyszer csak jött Egil, hogy most telefonált a néni, és az én számomat akarta megkapni, de senki sem tudta, ezért meghagyta a számát azzal, hogy majd hívjam fel... ezen valószínűleg fent akadtak kicsit a szemeim, meg már végképp nem értettem a helyzetet, mert Egil azt mondta, hogy ő pedig találkozott kedden a nénivel, de lényeg, hogy végülis Egil felhívta nekem, hogy akkor most mi van. Kiderült, hogy szabin volt ő is és előbb jött a könyvtárba és csak utána olvasta el Kari emailjét, hogy velem is kellett volna találkoznia. Végül megállapodtak abban, hogy én majd másnap felhívom. Nem örültem nagyon a dolognak, magyarul sem szeretek idegen embernek telefonálni, nem hogy norvégul.... Szóval csütörtökön szemeztem csak a telefonnal... aztán egyszer csak elkapott kint a könyvtárban Egil, hogy megint a néni van vonalban és beszéljek vele... hát a beszéd elég nyögvenyelősen ment, de végülis megbeszéltük, hogy jövő pénteken megyek.
Már csak azt kell kitalálnom, hogyan jutok egész pontosan oda... de majd feltérképezem a helyet előtte.

Most megint itt a hétvége, vár a remek szakdolgozatom, illetve a dán irodalom, mert ahhoz is el kellene kezdeni olvasni...

November 23. - nem az én napom...

2009-11-23T17:17:00.000-08:00

Ma reggel felébredtem és ahhoz képest, hogy mindig én vagyok az utolsó aki felkel reggelente, ma nem volt senki sem ébren. Nyilván, hiszen Juliának csak délután volt órája, Galina pedig beteg (megkérdeztem tegnap milyen betegség, Julia egyből rávágta, hogy nem H1N1 bár nem tudom honnan tudja, mivel nem voltak orvosnál... amúgy meg megint meg kellett hogy állapítsam, hogy ezek családilag nem normálisak, a megfázott, lázas csaj egész éjjel nyitott teraszajtónál aludt miközben kint jó ha volt 5 fok...). Szóval, mindenki aludt, ami nem lett volna baj, ha Julia nem a nappaliban aludt volna - ugyanis a lakás amerikai konyhás, és így nem tudtam bemenni a konyhába. Se reggeli, se reggeli kávé, se ebédre szendvics gyártás. Igyekeztem nem felhúzni magam, úgy döntöttem, hogy elmegyek az eggyel előbbi busszal, veszek útközben kaját és megreggelizek a könyvtárban, ott van kávé is. Persze a bolt, ahol kaját akartam venni átalakítás miatt zárva volt. Gondoltam nem baj, még útbaesik egy pékség meg egy kisbolt is... Persze kisbolt szintén zárva, pékségben meg éppen csak kávé volt, a kajákat akkor sütötték. Nehéz szívvel lemondtam a reggeliről, gondoltam kibírom fél12-ig, úgyis akkor van ebéd. Bementem a könyvtárba, lecuccoltam, felmentem hogy igyak legalább egy kávét, erre nem volt a polcon/szekrényben se egy tiszta bögre, se egy tiszta pohár... végül sikerült találnom egy take away papírpoharat, úgyhogy legalább a reggeli kávézást sikerült megejtenem nagy nehezen. Mivel még volt egy kis időm, gondoltam visszaviszem a kikölcsönzött könyveimet (jó sok és jó vastagok). Lecipeltem az automatához --- persze az automata nem működött... így kénytelen voltam visszacipelni...
Bementem a registreringsrom-ba, ahol ezentúl dolgozni fogok, ahol Kerstin igen csak elcsodálkozott, hogy jé az ma van, amikor én jövök... majd rájött hogy ja tényleg és tudta is, csak múlt héten szabin volt és teljesen elfelejtette... úgyhogy persze hirtelen azt sem tudta hova kapjon. De végülis magához tért és megbeszéltük a dolgokat. Most már végig vele fogok dolgozni, először cd-ket segítek neki regisztrálni, aztán később majd jönnek a könyvek is. Szerencsére a norvég MARC nem különbözik nagyon sokban a magyar MARC-tól + előre kész űrlapokkal kell dolgozni, tehát csak néhány mező van, amit ki kell tölteni. De azért így is kreatívnak kell lenni, főleg amikor a cd-ről nem lehet megállapítani, hogy melyik a cím és melyik az előadó... vagy például ha az egész törökül van :D
A sikersorozatom folytatódott ebédnél is folytatódott. Kimentem, hogy vegyek egy szenyót ott ahol néha máskor is szoktam --- persze az már elfogyott mire odaértem (fél12)... mindegy, vettem mást. Felmentem, akartam szénsavas vizet engedi a vízautomatából... erre persze hideg és szénsavas víz nem jött belőle, csak forró...
Na itt elegem lett a napból, úgyhogy visszamentem az irodába, katalogizáltam tovább, aztán munka után egyenesen jöttem haza, remélem ennyi volt...

November 16 - 20.

2009-11-21T14:20:00.000-08:00

Megint eltelt egy hét... hihetetlen, kevesebb mint egy hónap és otthon leszek. De nem is baj, annak ellenére, hogy teljesen jól elvagyok itt, most már mennék nagyon haza... :)
Túléltem a 2. hetet is a zene&film részlegen, jövő héttől most már végig a beérkezett új dokumentumok regisztrációjával és katalogizálással fogok foglalkozni. És ha minden igaz, egy napot majd egy középiskolai könyvtárban is el fogok tölteni, csak hogy gyűljön az anyag a könyvtáros szakdogához :)

A hétfő gyakorlatilag nagyon gyorsan eltelt. Reggeli dvd-visszapakolás, majd 10-12 között meeting. De hogy ne unatkozzunk annyira, a könyvtár alatt lévő gyerekmúzeumban zongorát hangoltak 9-től délig, de úgy, hogy azt még fent a 3.-on is hallották. Borzalmasan idegesítő volt, de legalább nagyon jól elröhögcséltünk azon, hogy ez nem is zongorahangolás, hanem kortárs komolyzene és éppen koncert van lenn... és ezenkívül pedig tanultam egy rendkívül fontos új kifejezést, azt, hogy zongorát hangolni (å stemme pianoet). Egyébként azt hiszem azt elfelejtettem írni, hogy a zenei részleg kínálatába hangszerek is beletartoznak. Több zongora, illetve többfajta (akusztikus, elektronikus, basszus) gitár áll a kedves látogatók rendelkezésére, amiket szabadon és ingyen használhatnak. És használnak is, ami néha nagyon jó hangulatot teremt, néha viszont borzalmas, például amikor valaki a Titanic zenéjét zongorázza, tőle két méterre pedig egy másik valaki Guns N Roses-t tép a gitáron... és persze mindezt hamisan. Ráadásul van egy srác, akit a többiek csak "A Svéd"-nek neveznek, akinek nincs jobb dolga, mint nyitástól zárásig ott ülni és gitározni és énekelni. Ami persze nem lenne probléma, ha egy picike tehetsége is lenne... A többieknek néha rá is kell szólni, hogy tartson már egy kis szünetet, mert már nem bírják elviselni...
Hétfő délután trallevakt-om volt, úgyhogy az ebéd utánom pakolással telt.

Kedden segítettem Ingrid Marie-nak kottát selejtezni, délután pedig cd-borítókat tapétáztam, ami nem volt annyira izgi. Viszont munka után fénymásolás közben megakadt a szemem egy, a fénymásolónál kirakott papíron. Eszerint a könyvtár szerződésben áll a norvég valamilyen copy right szervezettel, ami alapján meghatározzák hogy mit és mennyit lehet másolni. Újság, folyóirat és magazin cikkeket korlátlan mennyiségben, könyvből viszont csak 25 oldalt, illetve 1 fejezetet, 1 novellát, stb - oldalszámtól függetlenül.
A fénymásolás után tartottam egy magyarórát, tök jó volt :) Bár én így kívülről nézve teljesen megtanulhatatlannak tartom a magyar nyelvet, annyira más, mint a norvég.. persze ilyen alapon nekem meg lehetne a norvég megtanulhatatlan, de mivel a némettel meg az angollal már jól hozzászoktattak a germán nyelvek rendszeréhez, sosem tűnt annyira nagyon nehéznek (persze ettől még nem beszélek tökéletesen, sőt :))
Ráadásul Hilde Lise felajánlotta, hogy kivisz majd a reptérre amikor megyek haza, ami hatalmas szívesség lenne tőle, hiszen baromi korán (reggel fél5) kell mennem, viszont nagyon nagyon jó lenne nekem, mert nem teljesen tudom, hogyan tudnék lemenni a dombról a buszmegállóba a 2 db 20 kilós hatalmas bőröndömmel...

Szerdán teljesen agyleszívós napom volt. Reggel azt a feladatot kaptam, hogy a norvég népzene és a kortárs komolyzene kategóriából gyűjtsem ki azokat a cd-ket, amik több példányban vannak meg, mert nem ez a két legnépszerűbb kategória és ezért teljesen felesleges, hogy a több példány foglalja a helyet. Ezeket egyébként nem a könyvtár vette, hanem ezek a cd-k is beletartoznak az innkjøpsordning-ba. Az innkjøpsordning a norvég könyvkiadást támogató állami rendszer, ami azt takarja, hogy az állam (a Norvég Kulturális Tanács) évente megadott számú művet adott példányszámban (tehát például felnőtt szépirodalom terén idén 200 művet 1000-1000 példányban) megvásárol a kiadóktól és azt ingyen a közkönyvtárak és iskolai könyvtárak rendelkezésére bocsátja. Például az innen megmaradt könyvekből küldött Linn a skandis könyvtárnak könyveket (amik jelentem végre megérkeztek Pestre :)). Külön innkjøpsordning létezik a cd-kre vonatkozóan is --- ezért kapott a könyvtár 2-3 példányt ezekből a norvég zenei cd-kból.
Na szóval, én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy válogassam ki a borítókat, amik 2x szerepelnek. Ugyan valamennyire ABC-sorrendben állnak, de a betűkön belül össze-vissza, és amikor egy betűnél 50-100 borítót kell átnézni, eléggé el tud fáradni az ember agya. Mindegy, kiválogattam, majd következett a 2. felvonás, a borítókhoz tartozó cd-k begyűjtése. Ezzel is elszórakoztam pár órát, de végül mind meglett. Közben Olav eltűnt és nem tudtam megkérdezni tőle mik a további teendők, de közben Ingrid Marie hozott egy újabb nagy adag kottát, amit le kellett selejtezni, így további néhány órára sikerült lefoglalni magamat. A kották egy része egyébként ment a raktárba - ezeket a katalógusban át kellett egyesével állítani, illetve kis matricát ragasztani rájuk, a másik (nagyobbik) fele pedig selejtezésre került. Itt mindegyiket törölni kellett a katalógusban, illetve ha utolsó példány volt, még egy másik dolgot is át kellett állítani. Amikor ez kész volt, az utolsó példányokat mind le kellett pecsételni, hogy kikerült a rendszerből, majd levinni egy kupacba, ahol az egyéb utolsó példányok állnak. (ezek általában a nemzeti letéti könyvtárba mennek, ha nekik szükségük van rá). A raktárba tartozókat a helyükre kellett rakni, a nem utolsó példány leselejtezetteket pedig csak egyszerűen kidobni.

Csütörtökön folytattam a cd-kkel. Ezeket is át kellett állítani, hogy most már a raktárban vannak. Szerencsére Olav valahogy beállította a gépet és nem kellett egyesével átállítgatni, elég volt csak a vonalkódokat leolvasni és a rendszer mint ezere vonatkozó globális változás, átállította mindegyiknél. Ezek után a cd-ket a sorszámuk szerint sorba kellett rakni - ez is elvett vagy másfél órát az életemből. Aztán még fel kellett matricázni mindegyiket. Mikor készen volt, végre egy másfajta feladatot kaptam. Az egyik srác talált egy csomó könyvet, amin rossz volt a jelzet - ezeket kellett az ALEPH-ben kijavítani és utána új matricát gyártani rájuk. Ezzel meg aztán olyan gyorsan kész lettem, hogy 2-kor megbeszéltük Olav-val, hogy hazajöhetek előbb :)

Tegnap aztán megint egész nap a kották voltak műsoron. Ott ültem fél 4-ig, azt hittem sosem fogy el, de aztán sikerült a végére érnem :):)

Most pedig végre hétvége és pihi van, illetve próbálok valamit alkotni szakdoga ügyekben, bár kicsit reménytelennek érzem...

november 12-13.

2009-11-14T11:24:00.000-08:00

Hihetetlen, hogy már megint eltelt egy hét, már csak 5 hét és megyek haza...

Csütörtökön megint pakolással kezdődött a nap - ugyanis a visszahozott dolgokat napközben nem igen pakolják vissza, mindig csak másnap reggel. Aztán kitört itt is a karácsonyi hangulat, fel kellett cipelnem a raktárból a karácsonyi készleteket. A cdkkel még nem volt gond, de a kották már problémásabbak voltak, mert azt szekrényestül kellett volna felhozni egy narancssárga izé segítségével (amit Sion szerint kézitargoncának hívnak), de ez már nem ment... szóval szóltam Olav-nak és ő végülis felhozta helyettem. De neki is eltartott egy ideig, amíg visszaért, úgyhogy gondolom neki sem volt egyszerű. Ezek után a cdket szét kellett szedni, a borítókat betenni a karácsonyi polcra, a cd-ket pedig a többi cd közé. A cdk egyébként amikor bekerülnek a rendszerbe kapnak egy számot, és a szerint állnak sorban. Ez olyan szempontból tök jó, hogy amikor a pultnál az ember odaadja a borítókat a könyvtárosnak, a könyvtárosnak csak a számokat kell néznie és az alapján nagyon gyorsan megtalálja az adott cdt. Viszont a visszapakolás már macerásabb éppen azért mert mindent pontosan a helyére kell rakni.
Délután Olav-val megrendeltük Bookline-ról a magyar zenéket és filmeket, nagyon vicces volt, mert én fordítottam neki a magyar Bookline-t... :)
Utána még egy kicsit pakolásztam, aztán vége is lett a napnak.

Pénteken szokás szerint pakolás, meg egy kis innleveringsautomat, aztán 11-kor Kari-val volt találkozóm, megbeszéltük, hogy elmegyünk enni.
Délután Ingrid Marie-nak segítettem kottákat selejtezni, aztán a nap végén még egy óra inneleveringsautomat...

Most pedig megint szombat van és megint itt tornyosodnak a szakdolgozathoz a könyvek, jó lenne lassan írni is valamit...

Zene & film részleg

2009-11-11T19:11:00.000-08:00

A hétfő reggel, első napom az új részlegen, elég viccesen indult. Kari írta, hogy a szokásos 9 helyett fél 9-kor találkozzak a részleg vezetőjével, Olav-val. Bevánszorogtam fél órával korábban, erre közölték, hogy aj, Olav nincs, majd csak később jön... Kissé lettem csak morci, pláne, hogy amikor a gyerekrészlegen kezdtem, akkor is kisebb félreértéssel kezdődött a dolog, mert nekem Kari azt írta, hogy fent a 4.-en találkozzak a gyerekrészleg vezetőjével, Gunhild viszont lent várt rám a 3.-on... (de végülis és fél óra után megtaláltuk egymást).
Szerencsére a zeneisek kreatívak voltak, rögtön találtak nekem tennivalót :) Az egyik srác körbevezetett, megmutatta, hogy mi hol van, aztán mondta, hogy ha van kedvem, segítsek neki visszahozott dvd-ket visszapakolni. Mire végeztünk a pakolással gyakorlatilag már tudtam az összes filmkategória helyét, és Olav is megérkezett.
Na de kicsit a részlegről.
A filmek csak dvd-verzióban , illetve blue ray-ben találhatóak meg (a blue ray valami új technika, a film állítólag jobb minőségű így, mint a dvd-n. Persze trükkös, mert a dvd-lejátszón nem lehet lejátszani a blue ray, de a blue ray lejátszón le lehet játszani a dvd-t...) Illetve a raktárban még vannak videokazetták is, ha esetleg valaki azt szeretne. A filmek kategóriák szerint fel vannak osztva (vígjáték, dráma, sci-fi, horror, stb.), a nagyobb kategóriákon belül pedig származási hely szerint állnak (Európa, Észak-Amerika, stb, de a dvd-tokon jelölik magát az adott országot is). Külön kategória még például a norvég filmek, néma filmek, rövid filmek, dokumentumfilmek, illetve külön gyűjteményük van "zenefilmekből", vagyis koncertfelvételekből, zenekarokról szóló filmekből, musicalekből, stb. A polcokon a tokban benne vannak a dvd-k is, de a tok be van zárva. Ha az ember kikölcsönözte a filmet az automatánál és megmutatja a "számlát" a pultnál ülő embernek, a könyvtáros kinyitja és már lehet is vinni. A könyvekkel ellentétben filmekre van korlátozás: egyszerre csak 5-öt lehet kölcsönözni, egyhetes határidővel (a tv-sorozatokat 2 hétre).
A zenék csak cd-verzióban találhatóak meg, nem is őriznek kazettát, vagy bakelit lemezt ha jól tudom. Ezek is kategóriába sorolva állnak és rengeteg van belőlük. Viszont kint a könyvtárban csak a cd-borítók vannak kirakva, kikölcsönzés után a könyvtáros adja oda a bele való cd-t.
Éppen ezek miatt a pultnak sokkal nagyobb forgalma van, mint a könyves részelegeken (hiába használja az ember a kölcsönző automatát, mindenképpen sorba kell állni a dvd kinyitása/a cd miatt).
A filmek és a cd-k mellett természetesen található még itt egy csomó zene/film témájú könyv és folyóirat is, valamint rengeteg kotta - szintén mindenfajta kategóriában.

Amikor először megláttam ezt a részleget, csak ámultam és bámultam, de azért most már tudom, hogy ez Norvégiában sem átlagos. Egyrészt Stavanger az olajipar miatt nagyon gazdag város, másrészt az önkormányzat nagyon sokat költ a kultúrára ---> a könyvtár sok pénzt kap, harmadrészt pedig mivel a Sølvberget hivatalos neve könyvtár és "kultúrház", ezért nagyon sok figyelmet fordítanak a nem könyv formátumú dokumentumokra.

Hétfőn és kedd délelőtt az innlevering-automatánál dolgoztam, vagyis ott, ahol az olvasók visszahozzák a könyveket. Az olvasónak nagyon egyszerű dolga van, megnyomja a gombot, beteszi a futószalagra a könyvet/cd-t/dvd-t és amikor kész megint megnyomja a gombot. Az automata szortírozza a dokumentumokat, a különböző részlegere való könyvek különböző tralle-ra kerülnek. Az itt dolgozó embernek figyelnie kell, hogy ha tele van egy tralle, akkor azt kicserélje, a telit pedig oda tolja, ahonnan a trallekvakt-os emberkék majd elviszik. Ami fontos még itt, hogy ellenőrizni kell a visszahozott filmeket és hangoskönyveket, meg kell nézni, hogy megvan-e a cd, illetve a dvd. Ha megvan, akkor a dvd-ket megint le kell zárni. A 3. feladat pedig, hogy ha a beérkezett könyvet előjegyezte valaki (ezeket is külön helyre szortírozza az automata), ki kell hozzá nyomtatni az előjegyzési papírt és a megadott helyre kell tenni a dokumentumot. Általában ezt mind egy ember csinálja, de amikor én is ott voltam, éppen annyi minden összejött, hogy simán jutott munka kettőnknek is...
Tegnap délután meg azt a feladatot kaptam Olav-tól, hogy írjak neki egy listát, hogy szerintem milyen magyar filmeket és zenét vegyenek a könyvtárba... hát ez nem volt valami egyszerű, mert annyi mindent lehetett volna felsorolni, de végülis sikerült egy listát összehoznom.
Ma egy kis pakolászás volt soron, a népzene ugyan elvileg területek szerint van felosztva, de a cd-borítók még véletlenül sem voltak jó helyen. Ezzel el is ment a délelőttöm, mire minden szépen a helyére raktam. Délután pedig új cd-ket kellett címkéznem, meg átlátszó ragasztós papírral beborítanom, mondta is Olav, hogy kicsit túlképzett vagyok ehhez, de most hirtelen nem tud más feladatot adni...

Így telnek most a napjaim, az idő kicsit hidegebbre fordult, az eddigi 5-10 fok helyett inkább már csak 0-5 van... de szerencsére nem esik (lekopogom), ami nagyon pozitív!! :)

Gyerekkönyvtár - 2. rész

2009-11-07T00:07:00.000-08:00

Tudom, hogy megint régen írtam, de valami hihetetlen sebességgel elkezdett rohanni az idő, és állandóan azt veszem észre, hogy már megint vége a napnak...
És ráadásul teljesen hihetetlen, de 6 hét múlva ilyenkor már otthon leszek... ugyanazt érzem, mint amikor elindultam: az egyik szemem sír, a másik nevet...
De hogy a szakdolgozatommal mi lesz, az egy rejtély... mert gondolom azt sejtitek, hogy ha blogot írni nincs energiám, akkor szakdogát írni sem igazán... mindenesetre azért gyűjtögetem hozzá(juk) az anyagot, aztán majd lesz valami...
Na de vissza a gyerekkönyvtárhoz, ígértem, hogy leírom a szolgáltatásokat, rendezvényeket, projekteket --- amiknél fontos megjegyezni, hogy mindegyik ingyenes!!

1. Azt hiszem a Skolebiblioteksentral-ról még nem írtam. "Iskolai könyvtár központ" egy önálló részleg a gyerekkönyvtáron belül, 2,5 könyvtárossal (2 ember csak ezzel foglalkozik, a 3. pedig félig ezzel foglalkozik, félig pedig a zenei részlegen dolgozik). A lényege, hogy kiegészítik az iskolai könyvtárak munkáját és nagy tömegben kölcsönöznek könyveket nekik. A nagy tömeget úgy kell érteni, hogy több osztálynyit is akár. Van saját gyűjteményük, de használják az egész könyvtár állományát, hiszen a nagyobbaknak már nem csak feltétlenül a gyerekrészlegről keresnek könyvet. Egy-két konkrét rendelés (amiben segítettem is az elmúlt két hétben):
- irodalmi napot tartanak az iskolában, Jon Ewo-t választották meg fő témának, szükség lenne minden rendelkezésre álló művére (gyerekkönyv, ifjúsági könyv, gyerek-szakkönyv), 3 osztálynyi gyerekkönyv (-->3x30 könyv)
- Európán kívüli irodalom, 2 osztálynyi, 15-16 éveseknek -- itt például a Kultur szépirodalom részlegét is átnyálaztuk, hogy találjunk 60 különböző Európán kívüli írót
- karácsonyi könyvek, 30 gyerek, 2. osztály + egy pár adventi könyv + 2-3 karácsonyi film --- ezt egyedül csináltam, itt az volt a követelmény, hogy mivel 2.-osoknak kell, leginkább képeskönyvek legyenek, nem túl sok szöveggel. A karácsonnyal nem volt gond, mert a raktárban külön polcon állnak a karácsonyi és a húsvéti könyvek, de nekem gyakorlatilag minden könyvben, amit első ránézésre jónak gondoltam, meg kellett nézni a kép-szöveg arányt és el kellett döntenem, hogy jó lesz, vagy nem lesz jó
- karácsonyi könyvek, 3x30 gyerek, 1. osztály -- ez már nem volt nehéz az előző után, ugyanaz a téma, ugyanaz a korosztály, csak mindenből 3-t kellett bepakolni :)
Ha összeszedték a könyveket, a kikölcsönzik és a könyvtár saját költségen elszállítja az adott iskolákba. A szolgáltatás ingyenes, ha jól tudom, bár ebben nem vagyok teljesen biztos, vissza is a mi könyvtárunk szállítja.

2. A már említett osztálylátogatások.
Általában erre kiküldenek meghívókat és a visszajelzések alapján egyeztetik össze az időpontot, de teljesen nyitottak arra is, ha egy adott iskola kezdeményez.

Egyébként, most jut eszembe, hogy erről is írjak egy kicsit, Norvégiában kicsit másképpen épül fel az oktatási rendszer.
Az gyerkőcök 6 évesen kezdenek iskolába járni, de az általános iskola 10 éves és utána jön a 3 éves középiskola. Tehát egy évvel többet járnak suliba, mint mi :)

3. Lesestund - szabadfordításban meseóra
Minden kedden meseolvasást rendeznek 3-6 éves korosztálynak. Általában 1-1 ovis csoport szokott erre eljönni, de persze várják azokat is, akik szülővel jönnek. Én okt. 27-én vettem részt ezen, ami éppen a Nemzetközi Teddy Bear nap volt, így Micimackó és egyéb maci mesék és énekek voltak terítéken :) A könyvtárosok felosztották maguk között, 4-5-en csinálják felváltva, ami azt jelenti, hogy egy hónapban egyszer kerül az emberre a sor.

4. Babybokprat
Egy hónapban egyszer egészen pici babás szülőket várnak erre a programra, ahol arról beszélnek, hogy az újszülötteknek, illetve az olyan kicsi babáknak, akiket még nem köt le egy kép vagy egy könyv, miket lehet mesélni és hogyan. Gyakorlatilag ez is egy könyvajánló, csak a legkisebbeknek való könyvekből összeállítva.
Ennek a babybokprat-nak egy kihelyezett verzióján vettem részt, a terhesgondozó központban. 3 anyuka jött el, kettőnek közülük egész pici, kb 2 hónapos babájuk volt (nem is igazán figyeltek, inkább a gyerkőccel voltak elfoglalva), a harmadiknak pedig egy 7 hónapos, ő nagyon érdeklődött. A babáknak szóló könyvek még kiegészülnek különböző szülőknek szóló szakkönyvekkel is (hogyan neveljünk gyereket, miért sír a baba, stb, stb.)

5. Hétvégi és iskolai szüneti rendezvények
általában meseolvasás, zene, vagy játék, teljesen változó.

6. Az év könyve - olvasási kedvcsináló és verseny általános iskolásoknak
3 korosztályba sorolva (1-2., 3-4., 5-7. osztály) vehetnek részt osztályok ebben. A könyvtárban kiválasztanak 6-6 címet az elmúlt év könyvterméséből. Ez éppen most zajlott, a verseny 2010 januárjában indul, de most válaszották ki a könyvtárban, hogy melyik 2009-es könyvek szerepeljenek a listán). A jelentkező osztályokban a gyerkőcöknek el kell olvasniuk mind a 6 könyvet (erre januártól áprilisig van idejük) és a végén szavazniuk kell, hogy melyik tetszett a legjobban. Amelyik könyv a legtöbb szavazatot kapja, az lesz az év könyve. A játékban résztvevő osztályok pedig soroláson vesznek részt (mindhárom kategóriában van sorsolás), a nyertes osztály tagjai megkapják az év könyvét ajándékba, illetve nyernek egy ajándékutalványt az iskolai könyvtáruk számára. Emellett mindig van 5 extra díj is, amit kisorsolnak. Ahogy értettem, itt is a könyvtár biztosítja a könyveket a gyerkőcök számára a verseny alatt, de természetesen nem tudják annyi példányszámban megvenni, ahány gyerek részt vesz benne, így egyrészt összedolgoznak az iskolai könyvtárakkal, másrészt pedig cserélgetik az iskolák között a könyveket.

7. 1. osztályos-projekt
Minden iskolát kezdő elsősnek kiosztanak a tanárok egy-egy borítékot, amit a könyvtár küldött nekik. Ebben találnak egy kis levelet, ami arról szól, hogy szívesen látják őket a könyvtárban, egy füzetet könyvtippekkel (nyilván ez a kettő inkább a szülőknek szól), illetve egy kártyát, pecséthelyekkel. A dolog lényege, hogy ha a gyerkőc beiratkozik a könyvtárba, minden alkalommal, amikor könyvek kölcsönöz, kap egy pecsétet. Ha 5 pecsét összegyűlt, kap egy kis díjat (kis játék, vagy ilyesmi) és egy újabb kártyát A 4. betelt kártya után pedig ajándék mozijegyet kapnak.
Teljesen jó motiváció a gyerkőcök számára :):)

8. 2 éves lettem-projekt
Akár már a legkisebb, néhány hónapos gyerkőcök is kaphatnak olvasójegyet a könyvtárban, ha a szülők kitöltik az ehhez szükséges űrlapot (16 éves kor alatt csak így kaphatnak a gyerekek olvasójegyet).
De ha ez a gyerkőc 2 éves koráig nem történik meg, kapnak egy újabb lökést: amikor a gyereket a kötelező orvosi kontrollra viszik (2 éves korában), a rendelőben kapnak egy brossurát a könyvtárról, könyvajánlót, illetve egy kupont, amit a könyvtárban válthat be. A kupon ellenében a könyvtárban kap a szülő egy 2-éveseknek szóló könyvet, illetve ha megadja az emailcímét, havonta egyszer emailben kap könyvajánlót.

9. Óvodai könyvkölcsönzés
a könyvtárnak kb 20 ovival van szerződése, évente 2-4 alkalommal szállítanak nekik könyveket. Ez kicsit olyan, mint az öregek otthonába vitt könyvek, az óvónénik megmondják, hogy milyen témájút szeretnének, a könyvtárosok összeszedik, kikölcsönzik, az oviban pedig 3-6 hónapig kint vannak a könyvek. Egyelőre a könyvtár állományát használják erre, de pont a héten mondta Gunhild, a gyerekrészleg vezetője, hogy ha nyernek pályázaton pénzt, akkor kibővítik, mert nagyon népszerű a szolgáltatás. Azt tervezi, hogy saját gyűjteménye lesz és egy teljes állású könyvtárosa, aki az ügyeket intézi.

Hát gyakorlatilag ennyi, azért írtam le ilyen részletesen, mert az év könyvét és a hétvégi rendezvényeket kivéve mindenben részt vettem egy kicsit az elmúlt két hétben.
És akkor még nem beszéltünk a könyvek visszapakolásáról, statisztika írásáról, polcok rendberakásáról, számítógépes játékok borítójának újjávarázslásáról :)

Ja igen, még valami, a játékokkal kapcsolatban - ugyanis azok is hozzáférhetőek a könyvtárban.
November 14-én országos játéknapot szerveznek egész Norvégiában, hogy népszerűsítsék a számítógépes játékokat a könyvtárakban. Itt nem új dolog, hogy ezeket hozzáférhetővé, esetleg kölcsönözhetővé is teszik, csak az utóbbi időkben a copy right és a licenszek miatt kavarodás volt. De a kormány arra jutott, hogy a könyvtáraknak igenis szolgáltatniuk kell a számítógépes játékokat, mert sok gyerek csak így juthat hozzá. Azt nem teljesen értettem, hogy hogy kerülték ki a problémát, mintha Gunhild valami olyasmit mondott volna, hogy a könyvtár a gyártókkal saját szerződést köt, de lehet, hogy ez hülyeség...

A következő 2 hétben a Film&zene részlegen leszek, ez számomra teljesen furcsa lesz, hiszen nem könyvek... De beírták a heti munkabeosztásba hétfőre, hogy Welcome Orsi til Film&Musikk, úgyhogy már nem kezdődik rosszul :):)

Múlt hét - okt. 27 - nov. 1.

2009-11-03T19:26:00.000-08:00

Tudom régen írtam...
Ezen a héten, meg az előzőn a gyerek részlegen dolgozok...
Mivel nagyjából minden nap ugyanúgy telik, csak nagy vonalakban fogom leírni miket csinálok. Meg ha marad még energiám inkább mesélek a gyerekrendezvényekről. Bár lehet, hogy az holnapra marad, mert még egy csomó mindent akartam ma csinálni.
Szóval, a gyerekrészleg, hivatalos nevén gyerek és ifjúsági könyvtár. Itt gyakorlatilag 0-16 éves korig várják a gyerekeket a mindenféle dokumentumokkal. Külön képeskönyvek a legkisebbnek, képeskönyvek a kicsit nagyobbaknak, képeskönyvek külön kategóriákba sorolva (pl. időjárás, közlekedés, halál, gyerekszületés, állatok, stb., stb.). Mindezek olyan szekrényekben, hogy a kisgyerkőcök simán elérik. Aztán vannak úgynevezett könnyen olvasható gyerekkönyvek, amiben még mindig van kép, de kevesebb mint a képeskönyvben - tehát ezek kb a kisiskolásoknak, a kicsit olvasni tudó gyerkőcöknek valók. Aztán vannak a sima gyerekkönyvek, illetve külön az ifjúsági könyvek. És van még az ifjúsági+ részleg - azok a könyvek amik a legidősebb gyerkőcöknek, 15 évtől felfelé való. Ezenkívül vannak szakkönyvek, egy egész nagy angol részleg, illetve minimum 10-20 könyv kb 10-15 idegennyelven.
Általában nincs olyan nagy élet, leszámítva ha osztályok jönnek látogatóba. Olyankor aztán rohangálás, kiabálás, türelmetlenkedés... egyik nap a szokásos 2 helyett 5-en voltunk a pultnál, de még így sem voltunk elegen egy 15 fős 3.-os osztályhoz... Az osztályok ilyenkor kapnak egy általános ismertetőt a könyvtárról, illetve éppen az adott könyvtáros, aki fogadja az osztályt, tart egy kis könyvajánlót a korosztálynak szóló könyvekből. Utána a gyerkőcöket szélnek eresztik általában azzal, hogy mindenki találjon magának 2-3 könyvet, amit kikölcsönözhet. Illetve nem csak könyvet, mert itt is van dvd és hangoskönyv. Na és ilyenkor szoktak a gyerkőcök egymást fellökve, a pultra felmászva, néha kissé erőszakosan mindenféle remek kérdésekkel bombázni minket. Persze a dolog nem is megy gyorsan, hiszem például a kicsik néha nem tudják a nevüket, vagy dupla családnevük van és csak az egyiket mondják és nem úgy vannak bent a rendszerben... vagy csak tegnap például az egyik kislányt letiltotta a rendszer, mert az apukája összeszedett kb 600 korona késedelmi díjat (egy hét az 30kr)... és szegényt ott kellett vigasztalni, amiért nem kölcsönözhet.
Az osztályokat leszámítva egyébként mindenféle korosztály megfordul itt. Attól kezdve, hogy a nagyszülők hozzák a totyogós babákat, hogy meséljenek nekik kicsit addig, hogy gimisek neteznek vagy házit írnak, vagy csak ott ülnek.
Hétvégén meg aztán végképp eszméletlen sokan használják, pont ma írtam statisztikát, átlagosan minden hétvégén több száz a látogató. Elképesztő.

Én többször segítettem az elmúlt héten osztálylátogatásoknál, segítettem az előjegyzések összegyűjtésében, statisztikát gyártottam, illetve több napig el voltam azzal, hogy könyveket gyűjtöttem össze egy könyvkiállításra.

Most csak ennyire tellett, tartottam ma egy magyarórát és az eléggé lefárasztott. Egyébként annak ellenére, hogy abszolút nem érzem magam kompetensnek, nagyon élvezem a tanítást. Remélem azért nem mondok nagy marhaságokat Hilde Lise-nek... :):)

Okt. 14- 25. 3. rész, Koppenhága

2009-10-29T20:23:00.000-07:00

Orsi-napon, okt. 21-én indultunk Koppenhágába. Az utunk teljesen sima volt, kb még 1,5 óra sem volt a repülés.

A szállás megtalálása már kisebb problémát okozott, mert persze semmiféle Koppenhága térképen nem volt rajta az a városrész, ami nekünk kellett volna. De azért kisebb körözés után megtaláltuk. Itt is B&B-ben laktunk, teljesen jó volt ez a szállás is.
Megbeszéltük, hogy veszünk majd 72 órás Copenhagen Card-ot, mert kiszámoltuk, hogy megéri az ingyenes múzeumok meg tömegközlekedés miatt, viszont csak csütörtökön akartuk megvenni. Így szerdán úgy döntöttünk, hogy átmegyünk Malmö-be, mert Sion onnan ment haza és szerette volna kicsit feltérképezni az állomást stb. Szóval vonatra pattantunk és fél óra alatt már Svédországban is voltunk (nagyon interskandinávra sikerült a dolog, egy nap alatt megjártuk Norvégiát, Dániát és Svédországot :))
Átmentünk az Øresund-hídon, ami összeköti Svédországot és Dániát:

illetve a feltérképezés után kicsit sétáltunk Malmöben. Nem sokat, mert már sötét volt, meg késő is, összesen kb 2 órát töltöttünk Svédországban. De jó volt :):)

Hazafelé szerencsére útba esett egy sokáig nyitva tartó bolt is, így tudtunk venni reggelire valót:

Csütörtökön aztán megszereztük a Koppenhága kártyát és belevetettük magunkat a városnézésbe.

Felmásztunk egy csillagvizsgálóként is használt toronyba

megnéztük a régi királyi kastélyt

és a királyi kincstárak a koronákkal

Aztán elmentünk a nemzeti múzeumba és megnéztük a Dánia történetéről szóló részt, pl a rúnaköveket

viking pajzsokat

és a gallehusi ivótülkök másolatait

Aztán az idő kezdett hidegre fordulni, de még elmentünk és megnéztük a Kis hableány szobrot

Nem volt egyszerű megtalálni, viszont az addigra kialakult szélviharnak köszönhetően senki nem volt ott rajtunk kívül (egyébként sosem lehet odaférni, annyian fényképezik)

Pénteken egyórás hajókirándulásra mentünk.

A hajó körbevitt minket a koppenhágai csatornákon meg a kikötőkön és pláne jó volt, hogy fedett volt és fűtött.

Sajnos minden amit mi meg szerettünk volna nézni, délután 4-kor vagy 5-kor bezárt, így ebéd után arra jutottunk, hogy gyakorlatilag semmi sem fér már bele. Végül megnéztük az Andersen múzeumot,

ami jó, hogy ingyen volt a Koppenhága kártyával, mert nagyon nem érte volna meg kifizetni a belépődíjat.
Aztán utána még sétálgattunk kicsit,

volt pár dolog, amit nagyon meg szerettem volna nézni legalább kívülről. Pl a Királyi Könyvtár épülete:

Szombatra a királyi kastélyt és az állatkertet tartalékoltuk. Persze szakadó esőre ébredtünk... de azért nekivágtunk és pont őrségváltásra értünk a palotához.

Aztán megnéztük a múzeumot és mire kijöttünk, az eső is elállt, úgyhogy mégis sikerült megnéznünk az állatkertet :)
Láttunk ebédmaradékkal játszó jegesmacit,

kis tigrist,

kis oroszlánokat,

evés közben ablakon kibámuló zsiráfot,

és elefántot, aminek agyara van

Ezzel el is telt a szombat, este még összepakoltunk, átcsoportosítottuk a dolgokat, mert volt egy csomó cuccom amit Sion hazavitt.
Vasárnap reggel aztán együtt indultunk el, de Sion Malmöbe ment vonattal, onnan utazott haza Pestre, én pedig a koppenhágai reptérre mentem és jöttem vissza Stavangerbe.... :(

Okt. 14-25. 2. rész

2009-10-28T22:26:00.000-07:00

Tegnap nem volt már energiám írni, meg az idő is elment, na de majd most :)
Először is, Anne kapott maga mellé egy segéderő fiúkát, akivel rögtön csináltatott az idegennyelvű könyvekhez is blindebok-lapokat (az enyém alapján) és még le is fényképezte őket, amikor kész lettek, szóval, hogy el tudjátok képzelni mivel szenvedtem eddig:

Sion 14.-én, szerdán este ért ide :):) Nagyon jó volt, mert nem nálunk, hanem egy B&B-ben laktunk, ami egyrészt közelebb volt a könyvtárhoz, másrészt nagyon nagyon finom reggelit kaptunk (majdnem minden nap lazacot reggeliztem, nagyon finom volt:) ), harmadrészt meg legalább kettesben voltunk. Ja és a főnénitől majdnem minden nap kaptunk sütit :):):):) Az egyetlen ami furcsa volt, hogy házon belül nem lehetett bezárni a szobákat.. de arra jutottunk, hogy mivel a néni már 10 éve bizniszel, ha ebből valami probléma lett volna valaha, akkor már biztos lenne zár az ajtókon. Mindenesetre fura volt úgy otthagyni a dolgainkat, hogy nem zártuk be és közben mások is laktak azon a folyosón... De végülis minden rendben ment, szóval nem panaszkodom.
Csütörtökön eljöttünk hozzánk és ezzel gyakorlatilag el is ment a délután. Pénteken felmentünk egy közeli erdőbe, ahonnan nagyon szép volt a kilátás:

Visszafelé kicsit nehezen találtuk meg hol vagyunk, mert pont nem voltunk rajta a térképen, de szerencsére volt kéznél egy okos férfi aki tudja melyik a jobb és a bal oldal és be tudta tájolni merre menjünk :):)

Szombaton úgy döntöttünk sétálunk kicsit a városban és aztán megnézzük a Sverd i fjell (Kard a hegyen) kardokat, amit én már régóta meg szerettem volna közelről nézni. Már régebben kiolvastam a tourist info honlapjáról, hogy a 29-es busszal kell odamenni és reggelinél még mondtam is a másik szobában lakó brazil párnak, hogy azzal menjek.
A városban nagy sapivadászatba kezdtünk, akartam venni egyet, mert az idő kezd hűvösre fordulni. Kisebb válogatás után végülis a 2. képen lévőt sikerült megvennem :)

Utána nekivágtunk a kardos dolognak, sikerült elkapnunk az óránként 1x járó buszt. Viszont a honlap nem írta hol kell leszállni, én meg a térképen úgy láttam, hogy a végállomásnál. Hát kiderült, hogy nem, mert a busz egyszer csak elkanyarodott és elvitt minket a francba, egyre távolabb attól a helytől, ahol a kardoknak lenniük kellett volna... (kb tudtam merre van, mert amikor Anny-val a börtönben voltunk, arrafelé jöttünk vissza). Végül leszálltunk a végállomáson és mivel lehetett látni a Harfsfjord nevű vizet, mondtam Sionnak, hogy menjünk le a partra egy kicsit sétálni.

A kicsi sétából végül elég nagy séta kerekedett, mert nem messze volt egy híd, amin a reptérre menő busz is átment és mondtam Sionnak, hogy sétáljunk el addig és úgy menjünk vissza a városba. Csakhogy közben kiderült, hogy a híd csak úgy tűnt, mintha nem lenne messze, de félúton egy hatalmas öbölbe botlottunk.... Tanakodtunk, hogy forduljunk-e vissza, vagy kerüljük meg az öblöt is, de mivel kb ugyanannyi lett volna időben, végülis megkerültük és úgy értük el a hidat. De nagyon szép napos idő volt, gyönyörű volt a táj, alig bírtunk beltelni vele :)

Persze utána egész este azon paráztam, hogy szegény brazilokat eltérítettem, de aztán másnap reggelinél kiderült, hogy ők is a 29-es busszal mentek, csak ő tudták hol kell leszállni és megtalálták a kardokat :):):):)
Végülis mi is megtaláltuk vasárnnap, erről fényképes bizonyíték az "Amint az ábra mutatja még megvagyunk" bejegyzésnél található.

Hétfőn úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk délután semmit, én amúgy is teljesen elfáradtam, mert eléggé hajtottam, hogy be tudjam fejezni a blindebok-ok kicserélését.
Kedden szabadnapom volt, akkor eljöttünk megint hozzánk, én megejtettem a szokásos keddi takarítást, összepakoltuk azokat a cuccokat amiket Koppenhágába akartam vinni, meg azokat is, amiket haza akartam küldeni Sionnal. Este aztán bepakoltunk és másnap a reptéren kiderült, hogy nagyon ügyesen csináltuk, mert a bőrönd csak 17,3 kiló lett... :)

Ezek voltak a stavangeri kalandjaink, kezdek álmos lenni, úgyhogy a koppenhágai dolgokba most nem kezdek bele, inkább megyek aludni :)

Okt. 14-25. 1. rész

2009-10-26T11:40:00.000-07:00

Megpróbálom összefoglalni, hogy mi történt amíg Sion itt volt, remélem, hogy előbb-utóbb utol fogom magam érni...

Okt. 14.-15. (szerda-csütörtök) az oppsøkende bibliotek-ben dolgoztam, aminek az a feladata, hogy olyan emberekhez juttasson el könyveket, akik saját hibájukon kívül nem tudnak bejönni a könyvtárba. Tehát elsődlegesen idős és beteg embereknek.
Ezt a szolgáltatást igénybe vehetik magánszemélyek, de a könyvtárnak szerződése van intézményekkel (szociális otthonokkal, illetve nappali foglalkoztatókkal) is. Minden helyre havonta egyszer mennek ki és cserélik ki a könyveket. Szám szerint 8 körük van, körönként olyan 5-6 megállóval, tehát összesen kb 45 helyre szállítanak könyveket. Ami miatt nehéz ez a dolog az az, hogy mind a szociális otthonok, mind az idős nénik-bácsik (bár nagyrészt inkább nénik) csak a témakört illetve a könyvek /filmek jellegét adják meg és a két ezzel foglalkozó könyvtárosnak kell kitalálni, hogy konkrétan melyik könyvet vigye el. A választás aztán vagy bejön, vagy nem, az egyik néni például volt, hogy azt mondta egy könyvre már az elején, hogy túl vastag, illetve volt olyan, aki utólag mondta a kivitt könyvre, hogy nem tudta elolvasni. Illetve azért is nehéz a dolog, mert így valamennyire ismernie kell a könyvtárosnak a könyveket, ami egy ekkora könyvtár esetén, mint a Sølvberget elég lehetetlennek tűnik. Régebben volt külön könyvgyűjteménye a részlegnek, de aztán valamikor valaki úgy döntött, hogy egyszerűbb ha nincs. Az igények teljesen különbözőek, van olyan néni, aki csak szerelmes regényeket hajlandó olvasni, van olyan, aki nagyon érdeklődik az új könyvek iránt (például a homoszexualitás társadalom általi elfogadása illetve nem elfogadása mint téma nagyon érdekli a nénit :)), illetve van aki nem lát már jól, ezért csak hangos könyveket kér. Neki is nehéz például mindig újat találni, mert a hagyományos könyvekhez képest nagyon kevés hangoskönyvvel rendelkezik a könyvtár és ráadásul a meglévők harmada krimi, amit pedig a néni kifejezetten utál.
Az intézmények kicsit tágabb kategóriákat adnak meg, pl. norvég filmek, mesék (de nem gyerekeknek szólók), Stavangerrel, Stvanager történetével kapcsolatos könyvek. A szociális otthonok általában olyan 20-30 könyvet kapnak egy alkalommal, a nénik pedig 6-8-t, attól függően, hányat sikerül találni.
Természetesen megadhatnak pontos címet, vagy írót is, nem csak témát.
Szerdán összeraktunk Kjersti-vel néhány ilyen csomagot, de különösebben nem volt izgalmas a nap. Csütörtökön pedig May Britt-tel dolgoztam, vele mentünk ki egy 5 megállós körre, 4 néni és egy szociális otthon volt a program. Mint mindenhol, az idős nénik itt is igénylik, hogy beszélgessen velük az ember, úgyhogy gyakorlatilag el is ment a délelőttünk ezzel az egésszel. Ja és az egyik néni közölte, hogy ahhoz képest, hogy külföldi vagyok, teljesen normálisan nézek ki, úgy mint egy norvég :):):)

Csütörtök délután nem volt már semmi tennivaló, így folytattam a blindbok-okkal.
Pénteken (okt. 16.) megtartottam a bokprat-ot, szerintem borzalmas voltam, bár mindenki azt mondta, hogy teljesen érthető volt és hogy nagyon ügyes voltam... A lényeg, hogy túl vagyok rajta.
Aztán folytattam a blinde-bok-okat és végre körbeértem, megcsináltam minden hiányzót, nagyon szép lett :)
Kari azt mondta, hogy majd megbeszéljük, mi lesz velem hétfőn és kedden (szerdán utaztunk Koppenhágába), de aztán nem volt ideje velem foglalkozni meg ezen gondolkodni, úgyhogy azt mondta ír majd emailt. De én nem nagyon voltam netközelben, szóval szombaton beugrottunk a könyvtárba, mert tudtam, hogy dolgozik, hogy beszéljek vele. Persze addigra sem talált ki semmit, így végül azt mondta, hogy ha gondolom, akkor legyen a hétfő is meg a kedd is még szabadnap. Mondtam, hogy naná, hogy gondolom, viszont, hogy hétfőre be vagyok osztva trallevakt-ra. Úgyhogy végülis megbeszéltük, hogy akkor hétfőn végülis dolgozok és ha a trallevakt mellett lesz időm, kicserélem a régi blindebok-okat is újra. -- Ez a feladat nagyon kapóra jött, mert amikor elkezdtem velük dolgozni, nem voltam teljesen képben és félig legyártottam a meglévők helyett is újakat, nem csak a hiányzókat... Szóval ezeket simán fel tudtam használni és hétfőn ki is cseréltem minden régit. Így most gyönyörűséges, egyforma, általam gyártott blindebok-ok vannak az egész Fakta-ban :):)
Ja igen, persze minden idők leglazább trallevakt-ja volt ez a múlt hétfői... pedig félóránként lementem megnézni, hogy jött-e újabb adag, de alig akadt könyv, amit vissza kellett tenni a helyére... na de legalább a blindebok-ok gyönyörűek :):)

Mára ennyit, holnap ha lesz energiám, elmesélem merre jártunk és hogy tévedtünk el Sionnal :)

Amint az ábra mutatja, még megvagyunk :)

2009-10-18T04:03:00.000-07:00

Okt. 12-13. hétfő-kedd

2009-10-13T21:58:00.000-07:00

Tegnap önállóan dolgoztam (persze megbeszéltük azért Kari-val, hogy mit fogok csinálni), ami jó volt, mert végre 2 hét után nem kellett másra várnom és csak ácsorognom, hanem haladhattam a dolgokkal. Egyrészt haladtam a blindbok-okkal, másrészt pedig trallevakt-om volt, vagyis visszapakoltam egy csomó visszahozott könyvet. A blindbok-okkal már egészen jól állok, már az egész részlegen körbeértem és megvan a listám a hiányzóakról, már csak meg kell őket gyártani, kinyomtatni, kivágni és a helyükre tenni. Polcilag kb már csak az emelet negyede van vissza, de mivel itt gyakorlatilag egy sincs kirakva, sokkal többet kell gyártani, mint az elején. Szóval el leszek én még ezzel egy darabig. Pláne, hogy még mindig nincs gépem és állandóan azon kell sakkozni, hogy hol dolgozhatok... És ráadásul hétfőn is úgy volt, hogy May Britt nem jön és dolgozhatok a közös gépünkön, erre egy idő után megjelent... de aztán szerencsére kiderült, hogy csak beugrott valamiért.
A trallevakt nem volt túl izgi. Szerencsére nem volt olyan iszonyúan sok, pedig hétfőn mindig rengeteg könyv van. De így is sikerült kifognom egy rakás képregényt, sci-fit és fantasyt - ezeket ugyanis mindenki utálja, mert annyira sok van belőlük, hogy sosincs hely és nem lehet őket rendesen elpakolni. Ráadásul az értük felelős bácsi állandóan pampog mindenért... De szerencsére nem találkoztam vele össze. Pénteken is azon ment a vita, hogy a bácsi közölte, hogy a vámpíros könyvek ne legyenek a sci-fi/fantasy között, mert az nem tartozik oda. De aztán szerencsére leszavazták, hogy akkor is oda fog kerülni, mégsem állhat a szépirodalom között...
Sikerült könyvpakolás közben egy alvó bácsiba is belebotlanom... kicsit vicces volt, mert teljesen nekivetkőzött, úgy értem levette a cipőjét és betakarta magát a kabátjával, szóval nem hiszem, hogy véletlenül aludt el... nem tudtam mit csináljak vele, meg nem is nagyon mertem volna, de szerencsémre egy vehemensebb nénin ült éppen az olvasószolgálatban, úgyhogy szóltam neki, ő meg simán felébresztette és kitessékelte.

Ma a börtönkönyvtárba mentünk. Kicsit parás voltam, ráadásul úgy volt, hogy Anny, a könyvtáros eljön értem autóval, de késett vagy 10 percet én meg már hirtelen azt sem tudtam mit beszéltünk meg, hogy hol találkozunk... De aztán ideért és kiderült, hogy küldött smst hogy késik... amit én azóta sem kaptam meg...
A börtönben titoktartási nyilatkozatot irattak velem alá és a biztonságis bácsi háromszor megkérdezte, hogy tudok-e annyira norvégul, hogy megértsem mit írok alá... de jelentem igen, egy oldalon keresztül taglalták, hogy mit nem szabad (---> gyakorlatilag senkinek semmit sem mondhatok el abból amit bent láttam) és utána még egy oldalon taglalták, hogy mi lesz, ha mégis elmondom... szóval erről most nem szeretnék itt írni, legyen elég annyi, hogy kicsit ijesztő volt, de mégis érdekes - igaz a börtön része és nem a könyvtár része miatt.
Anny nagyon kedves volt, 2-kor befejezettnek tekintette a napot és mondta, hogy ha van kedvem, menjünk el kicsit várost nézni, mert van egy nagyon szép tengerparti rész, ahova busszal macerás eljutni, de autóval nagyon közel van. Naná, hogy volt kedvem, csak azt az egyet sajnáltam, hogy nem volt nálam fényképezőgép. De talán majd mégis eljutunk oda busszal...

Nagyjából ennyi volt a két nap, illetve még az történt, hogy írt iwiwen egy magyar srác, hogy ő most Koppenhágában lakik, de a barátnője norvég és stavangeri és szeretne kicsit megtanulni magyarul és nem tanítanám-e egy kicsit... Ugyan mondtam, hogy attól, hogy beszélek magyarul még fogalmam sincsen, hogy hogyan kéne azt tanítani, de az lett a vége, hogy ha majd hazajöttem Koppenhágából, találkozok a lánnyal. Elvileg van tankönyve meg CD-je is és a kötetlen beszélgetés meg egy kis bátorítás lenne fontos... Mondtam, hogy oké, próbáljuk meg, aztán majd meglátjuk. Végülis ha mellette beszélünk norvégul is, nekem csak jó lehet :)

Holnap és holnapután a "felkereső" könyvtárral fogok dolgozni (majd egy kevésbbé fáradt pillanatomban keresek valami értelmesebb magyar fordítást), aminek az a feladata, hogy azokat az idő/beteg/illetve egyéb módon korlátozott embereket ellássák könyvvel, akik önhibájukon kívül nem tudnak bemenni a könyvtárba. Izgi lesz, bár remélem a ha városban kocsikázás is lesz, nem fog tovább tartani mint a rendes munkaidőm, mert ki kell érnem a reptérre :)

Holnap végre ideér Sion, már alig várom :)
Valószínűleg az ittléte alatt szünetelni fog a blog, de szerintem ezt mindenki megérti :) (de azért majd a szülőknek adunk életjelet magunkról, nehogy azt higyjék, elvesztünk :))

Okt. 10-11. hétvége

2009-10-11T12:08:00.000-07:00

A hétvégére szakdolgozatírást terveztem, de ez megint nem nagyon jött össze... tegnap mondjuk bent voltam 11-16-ig a könyvtárban és egy csomó mindent kijegyzeteltem, meg írtam is egy kicsit, de ma teljesen elakadt a dolog, alig írtam valamit. Egyszerűen nem megy... Pedig nagyjából tudom mit akarok írni, de mégsem megy, nem jönnek a szavak, pláne nem norvégul. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha lehetne magyarul írni...
Pedig ez az utolsó alkalom, hogy szemidogát/szakdogát kell írnom norvégul, ha ez megvan, soha többet nem kell majd :) Csak lennék már túl az egészen... Nagyon nem szeretem ez a szakdolgozatírás dolgot.

Okt. 8-9. csütörtök-péntek

2009-10-09T20:16:00.000-07:00

A tegnapi meg a mai napom is az előzőekhez hasonlóan telt. Tegnap Astri-val könyvtárközi kölcsönzés meg pult, ma Egil-lel ugyanez.
Nem túl izgi, főleg ha nincs rendelés, illetve nem téved be senki a könyvtárba. Tegnap szerintem Egil látta rajtam az utolsó egy órában, hogy lassan meghalok az unalomtól, mert odahozott két Budapest-útikönyvet, hogy akkor mutassam meg hol lakok, meg hova járok egyetemre, meg hogy mit érdemes megnézni a városban, mert már többször gondolt rá, hogy el kellene utazni Pestre.
Ma meg szakdogáról meg irodalomról beszélgettünk, és csendben megjegyezte, hogy ő ismerte Jens Bjørneboe-t, többször is találkozott vele, és van tőle egy levele, majd megmutatja nekem... Mint már írtam, Egil-lel életre kelne a norvég irodalom órák :)
Közben Linn-nel tárgyaltam, végre felkerült a blogra a könyvajánlóm, és biztatott, hogy írjak még többet, bár nem tudom mennyire van hozzá türelme állandóan kijavítgatni, amiket írok.. És mivel megalkottam a remek levelet az skandis könyvtárnak, elvileg ma feladta a könyveket is Pestre. Remélem oda is érnek.

Julia közben teljesen szociális lett velem, az a mániája, hogy nekem biztos rossz itt egyedül, ezért próbál valahogy közeledni, pl megbeszéltük, hogy majd elmegyünk együtt biciklizni (amikor éppen kisgyerkőc mentes hét lesz), meg azt is mondta, hogy valamikor csinálhatnánk együtt vmi magyar kaját, mert őt érdeklik a mindenféle külföldi konyhák. Hát nem tudom mit csinálhatnánk, gulyásnak aztán tuti nem állok neki, esetleg hortobágyi palacsintát... bár nem vagyok benne biztos, hogy lehet itt a nálunk ismert tejfölt kapni... na de majd meginterjúvolom Anyát, hogy szerinte mit kéne.
Ja és ma ittam szamovárban készült igazi orosz teát, finom volt :):)
Elisabeth ma is kitett magáért, miután megkérdezte, hogy hogy mennek a halak WC-re (mert Julia halakat telepített a nappaliba és most azok körül forog a világ), megérdeklődte azt is, hogy hogyhogy nekem van anyukám, mikor én már felnőtt vagyok és csak a gyerekeknek van anyukájuk... Azért nagy nehezen sikerült neki megmagyaráznunk, hogy ez nem így működik :)

Holnapra nagy szakdolgozatírást tervezek, bár egy csomó könyv, ami nekem kellene, még mindig nincs bent a könyvtárban, de majd valahonnan a közepéről kezdem, aztán majd lesz valami. Kicsit félek, hogy kifutok az időből, mert ha szerdán jön Sion akkor majd a következő 2 hétvégén tuti nem fogok az egésszel foglalkozni... Szóval ezen a hétvégén kéne alkotni egy kicsit. Legalább érezzem, hogy haladok valamit.

És végezetül itt egy cikk: http://www.rogalandsavis.no/puls/article4633350.ece
arról szól, hogy az 50ezer ingyen Kjelland-könyvből már 48ezret kiosztottak; a fenti képen a csajszi Linn, alul pedig Egil bácsi látható (csak hogy lássátok kikről irogatok) :):)

Okt. 6-7.

2009-10-07T19:25:00.000-07:00

Olvastam, hogy az ENSZ vizsgálatának megint az lett az eredménye, hogy Norvégiában a legjobb élni. Nekem az jutott erről eszembe (függetlenül minden olajtól meg fizetésektől, meg gazdasági helyzettől), hogy igen, mert itt nyugalom van. Legalábbis én itt nem érzem azt az idegbajt, amit otthon, nincs dugó (pedig a fél belváros le van zárva útfejújítás miatt), nincsenek anyázó autósok, a busz gyakran jár (igaz hogy nem teljesen időben, de az már mellékes) ezért nincs rajta tömeg, szinte mindig van ülőhely, nem kell nyomorogni -- vagyis nem húzzák már fel az embert reggel és nem egy kész tortúra amíg bejut a munkahelyre/egyetemre, az emberek a munkában is nyugodtak, teljesen normális, nyugodt tempóban dolgoznak és nem stresszelnek... Ez nekem nagyon fog hiányozni. Ja meg az is, hogy az autók megállnak a zebránál, és teljes biztonsággal le lehet lépni a járdáról, még akkor is ha látod, hogy közelít valami, mert megállnak és nem kell azon gondolkodni, hogy át fogsz-e érni az út másik oldalára...
De mindenesetre valami hatalmas dolognak kell történnie ahhoz, hogy én úgy döntsek, hogy végleg ide költözök, mer tattól függetlenül, hogy teljesen jól érzem magam, azért ez így mégsem az igazi, hogy én egyedül vagyok itt. És még ha Sion velem is lenne, biztosan sokkal jobb lenne a helyzet, de a család, barátok, Pest, Pécs - ezeket nem tudnám csak úgy ott hagyni...

Na ennyit erről, most jöjjön a tegnapi meg a mai remek nap.
Tegnap Eli-vel dolgoztam egész nap, igazából nem volt túl izgi, mert nem volt túl sok könyvtárközi kölcsönzés megrendelésünk. És ami volt, annak is a nagy része tőlem származott, mert kell egy csomó cikk a szakdogához, úgyhogy ezek legalább most már sínen és úton vannak a könyvtár felé. Lassan úgy érzem, hogy ellep a szakirodalom, én meg csak egy helyben topogok, mert nincs időm/energiám/ihletem szakdogát írni...
Délután 12-15-ig a pultnál ültem Eli-vel és Gunnar-ral. Ez a bácsi eddig nem volt túl szimpatikus, mert egy csomószor vissza sem köszönt, meg egyébként is, nem szimpi, de tegnap (meg ma is, mert ma délelőtt is volt hozzá szerencsém 10-12 között) valami késztetést érezhetett, hogy engem szórakoztasson, mert folyamatosan szövegelt, onnantól kezdve, hogy ő már olyan öreg, hogy nyugdíjba mehetne, de nem megy mert szeret itt dolgozni, addig, hogy ugye jól tudja, hogy Magyarország köztársaság és nincs királya... szóval remek beszélgetéseket folytattunk...
De legalább tegnap sikeres voltam, mert mindenkinek, aki odajött, tudtam segíteni :):)
Mondjuk voltak érdekes emberek, bejött 2 csávó, odajöttek és közölték, hogy világtérkép. Se egy szeretnék vagy egy kérek, vagy egy keresek, se semmi. Csak világtérkép. De legalább megköszönték amikor kaptak, az is valami...

Ma Egil-lel voltam beosztva, mert Eli szabira ment, Astri meg szabadnapos volt. Azt hittem ez a nap nem fog eltelni, mert egyrészt ugyan a pultnál ültem, de mivel 10 és 12 között összesen ha 3 ember jött, így marha unalmas volt, és még Gunnar eszmefuttatásait hallgathattam...
Közben begyűjtöttünk pár könyvet, amiket mi könyvtárközi kölcsönözünk ki másik könyvtárakanak, de ez is kicsit vontatottan ment, mert Egil szó szerint vette azt, hogy együtt, és mindenhova együtt mentünk, mindent együtt kerestünk meg --- sokkal gyorsabban ment volna ha kettéválunk és úgy próbálkozunk. Na mindegy, végülis közben eltelt a nap, és közben Linn-nel is beszéltem, kiderült, hogy még nem küldte el a könyveket Pestre, de holnap kezembe veszem az ügyet és el lesznek küldve :) Meg kijavítottuk a könyvajánlómat is, teljesen oda volt, hogy milyen jól írok, csak volt benne egy-két nagyon hosszú mondat, azt kellett lerövidíteni.

Erről jut eszembe, hogy milyen jól írok, megkaptam az első kritikámat a nyelvtudásommal kapcsolatban, Julia 5 éves kislánya kijelentette, hogy nem beszél velem, mert én nagyon furcsán beszélek és nem is tudok norvégul :D:D:D

Okt. 5.

2009-10-05T18:20:00.000-07:00

A mai napom kifejezetten unalmas volt.
Összeszedtem a könyvtárközi kölcsönzésre rendelt könyveket, visszapakoltam egy csomó visszahozott könyvet és próbáltam választ találni arra a remek kérdésre, hogy létezik-e olyan méreg, ami öl, vagy elkábít bőrrel való érintkezéskor. Mert hogy a kérdés feltevője vmi könyvet ír, ahol úgy akarja kinyírni az egyik szereplőt, hogy egy mérgezett cérnaszálat tesz vki az illető kalapjába és ettől az illető felfordul... Hát mit mondjak, nem jutottam túl nagy eredményre... Talán ha egy kémiai szakkönyvtárat kérdezett volna meg az illető, többre ment volna...
Hát kb ennyi volt a napom, illetve összesen vagy 1,5 óra biztosan eltelt azzal h vártam... ma egész nap Astri-val dolgoztam és csak vártam és vártam hogy kinyögje mit csináljak... Na de nem baj, holnap Eli-vel leszek.
Itthon végre sikerült mosnom, ami nagy szó, mert már egy hete nem fértem be a mosógépbe... Egyrészt elég lassan száradnak a cuccok, mert nagyon párás a levegő, de Julia ezt még azzal is fokozza, hogy kimos egy adag ruhát, amit aztán 1-2 napig bent felejt a mosógépben... Amikor meg végre szabad lett volna a pálya, hát persze, hogy beelőzött. De ma végre sikerült :D Az élet apró örömei :)
Hát ennyi a mai nap, most azt hiszem olvasok egy kicsit, olvasom a Gyertyák csonkig égteket norvégul, elég vicces így olvasni... viszont a könyv egész jó. De ha majd lesz otthon egy kis szabad kapacitásom, elolvasom magyarul is, mert kíváncsi vagyok rá :)

Okt. 2-3-4.

2009-10-04T09:54:00.000-07:00

Pénteken gyakorlatilag ugyanazt csináltam, mint csütörtökön, könyvtárközi kölcsönzés oda-vissza.
A délelőtti rész, amikor a mi könyvtárunk kölcsönöz másik könyvtárnak, gyakorlatilag csak annyiból áll, hogy meg kell nézni a beérkezett rendeléseket, kell írni egy statisztikát (nagyon professzionális módon huzogálja a néni a strigulákat) és be kell gyűjteni a dokumentumokat a különböző részlegekről. Néha ez 3 perc alatt megvan, néha kicsit nehezebben megy - főleg, amikor a film és zene részlegről kell valami, mert ott érdekes módon mindig eltűnik minden a rendszerben, hiába vannak bent a dvd-k a katalógus szerint, pénteken pl 3-an kerestünk valamit és egyszerűen nem találtuk meg... És hát ez megy egész végig, rendelés kinyomtatás, statisztika, begyűjtés. És amikor kész, kezdődik elölről. Mondjuk ez is jó kis fogyasztó edzés, rohangál az ember egész nap fel-le.
Délután Eli-vel pedig mi rendelünk meg mindenfélét másik könyvtáraktól. Ez kicsit izgibb - már ha van beérkezett kérés. Pénteken nem igen volt...
És gyakorlatilag egész jövő héten ezt fogom csinálni, izgi lesz :)

Tegnapra könyvtárazást és szakdolgozat írást terveztem, de az időjárás keresztbehúzta a számításaimat. Olyan borzalmasan esett az eső, hogy nem bírtam magam rávenni, hogy felöltözzek és kimenjek. Gyakorlatilag vízszintesen esett és iszonyatos szél volt egész nap... Úgyhogy próbáltam itthon kezdeni valamit magammal. Persze a norvégos szakdogához nem tudtam hozzákezdeni, de elkezdtem legalább a könyvtárost, írtam pár oldalt. Kár, hogy arra nincs olyan kötött határidőm, mint Hildánál..
Közben persze azért filmeztem is, hogy valami érdekes is történjen :)

Ma az időjárás változatlan, minden vízszintes, eső is, fák is, szóval a könyvtár megint törlődött. Ráadásul megnéztem, és azok a könyvek, amik nekem kellettek volna a héten okt. 27-ig ki vannak kölcsönözve, úgyhogy muszáj lesz valami mást kitalálnom. Mondjuk nem az első fejezetet kezdem el írni... :s Hilda örülni fog neki...
Remélem azért holnapra változik az idő, mert ez elég ijesztő. Egyébként is hideg van, a hőmérséklet olyan 10 fok körül mozog, nekem meg csak 10 nap múlva érkeznek a vastag pulcsijaim - de nem hiányzik ehhez még az extra elázás, vagy az hogy elfújjon a szél... Mondjuk amúgy is vannak érdekes dolgok, pl ha borul az idő, általában melegebb mint, mint amikor süt a nap, illetve amihez nem tudok hozzászokni, hogy sokszor esik az eső, miközben verőfényesen süt a nap...igaz, ilyenkor nagyon szép utána, mert egyszerre több szivárványt is látni, na de akkor is, elázni a napsütésben... :(

Szept. 26. - Okt. 1. Tudom, régen írtam...

2009-10-01T21:08:00.000-07:00

... de napokig nem történt semmi érdekes, amikor meg igen, akkor meg olyan fáradt voltam, hogy sem energiám sem kedvem nem volt írni.
Azt hiszem valahol ott fejeztem be, hogy indultam szombaton ebédelni a lányokkal. Nagyon jól sikerült a dolog, kínaiban ettünk, utána meg beültünk meginni egy pohár bort. Azt inkább nem részletezném, hogy a 2 deci bor nagyjából ugyanannyiba került, mint előtte az ebéd... De azért jó volt :) Beszélgettünk (bár zene mellett és zajban iszonyúan nehéz koncentrálni) és játszottunk scrable-t (olyan társasjáték, ahol a húzott betűkből kell szavakat kirakni), elég vicces volt norvégul. De így is 2. lettem, Gøril mondta is, hogy ez milyen ciki már, hogy én több pontot értem el, mint ő, úgyhogy hazamegy és a szótárat fog olvasgatni :):)
Vasárnap nem igazán csináltam semmit, csak filmeztem, meg olvastam. Megtaláltam Szabó Magdát a neten, ami remek, mert így a bokprat-ra nem kell norvégul elolvasnom a könyveit... Ki is végeztem az Őz címűt, egész jó volt. A következő Az ajtó lesz + még vár rám Márai norvégul... :)
Hétfőn volt a fiókkönyvtár megnyitója, így csak délre kellett mennem. Hatalmas felhajtás volt, gyerekkórus, polgármester bácsi, ilyen bácsi, olyan bácsi, könyvtárigazgató, plázaigazgató, szalagátvágás, torta, kávé, tömeg. Meg is fájdult az egésztől a fejem, szerencsére mondta Kari, hogy nyugodtan jöjjek haza, szóval egész jól megúsztam egy 1,5 órás munkanappal a dolgot :) És legalább a süti is finom volt.
A gyakorlati programomban erre a hétre meg a következőre könyvtárközi kölcsönzés volt írva, ám nagy valószínűséggel ezt mindenki elfelejtette, mert kedden abszolút nem ezzel foglalkoztam. Kari rendelt még blindbok-ot (aminek változatlanul nem tudom magyarul a nevét, műanyag izé a könyvek között, ami mutatja a témát/betűt, stb. Ha valakinek beugrik, hogy mi ennek a neve magyarul, legyen szíves és írja meg, mert engem nagyon idegesít h nem jut eszembe :) ) és azt mondta, hogy meg kellene csinálni a feliratokat először is az egész Fakta (szakirodalom) részlegen. Szóval ezt csináltam kedd és szerda délelőtt, megnéztem mi az ami hiányzik, vagy nem egyértelmű, vagy a régi eltörött és gyártottam a feliratokat. Ja igen, kedden volt még egy értekezlet a részlegen dolgozóknak, rendkívül izgalmas volt...
Kedd este a lányokkal kvízest volt megbeszélve, ahova végülis Gøril és Anita nem jött, de ott volt Anne, Jenny (egy másik lány a könyvtárból) és Kenneth (Anne testvérének a pasija). 2x25 kérdésre kellett válaszolni, teljesen különböző kérdésekre, onnantól kezdve, hogy melyik orosz hokijátékos halt meg 2008-ban, azon keresztül, hogy melyik norvég város címerében van egy vizet spriccelő bálna, addig, hogy milyen bőrbetegsége volt Michael Jackson-nak (ezt én tudtam egyedül a csapatunkból :D). Végülis helyezést nem értünk el, de nagyon vicces volt, meg jót is beszélgettünk.
Kedden arra is rájöttem, hogy remek módon tudok olyan képet vágni, mintha érteném, hogy mit beszélnek hozzám és érdekelne is, pedig közben se nem értem, se nem érdekel... Ugyanis mikor éppen a polcok között mászkáltam, és nézegettem, hogy milyen feliratok hiányoznak, megszólított egy néger pasi angolul, hogy mit tanulok és milyen könyvet keresek, mert látja rajtam, hogy nagyon keresek, meg írok valamit és különben is ő szociológiai könyvet ír és én is szociológiát tanulok-e (az nem zavarta annyira, hogy éppen valahol a törvények és a jog témakör között álltunk). Sikerült neki elmagyaráznom, hogy én a könyvtárban dolgozok, stb, stb, mire vagy 20 percig beszélt hozzám, hogy itt Norvégiában minden fiatal teljesen depis és mindegyik azt mondja, hogy jó van de közben mindegyik öngyilkos akar lenni, és mennyire fontos, hogy az ember ki tudja nyitni a szívét és a lelkét és elmondani ha baj van, blablabla blablabla... Aztán valamit mesélt vmi kínai masszázsról is, ami a lelket is megtisztítja de akkor már nagyon nem figyeltem, hanem azt próbáltam kitalálni, hogy milyen indokkal hagyhatnám ott.. Utána meg elkezdett arról kérdezni h én hogy érzem magam, de nem mondjam azt hogy jól, mert mindenki azt mondja, hogy jól... én meg jobb híján elmondtam neki, hogy én tényleg jól vagyok, éppen álommegvalósítok ezzel az ösztöndíjjal, 2 hét múlva jön a pasim, otthon van a családom, akikkel minden nap beszélek, szóval I'm fine, kössz a kérdést. Hát erre nem nagyon tudott mit mondani, csak hogy de jó nekem, mert ő annyi fiatallal találkozott és beszélgetett már, mert neki ez a munkája és mindegyik depis... Szerencsére aztán észbekapott, hogy én éppen dolgozom és ő feltart és nagyon megköszönte, hogy beszélgettem vele és reméli, hogy még találkozik velem a könyvtárban... ... ... no comment, én már semmin sem lepődök meg, valamelyik nap is egy leginkább orosz pópai hacukára emlékeztető ruhában rohangáló napszemüveges néger jött velem szembe a könyvtárban...
A szerda kicsit kaotikusan tűnőnek indult. Kedden azzal hagyott ott Kari, hogy ő másnap csak fél12-re jön, én folytassam a munkát a blindbok-okkal és majd ha bejött, akkor megejtjük a költözést is. Ehhez képest szerda reggel levél várt az asztalomon, hogy a néni, akinek a gépét ideiglenesen használom, fél 12-re mégis bejön dolgozni, egyébként kell a rendszergazda néni (igen, itt egy kb 60-as néni aki az egész rendszergazda részleg vezetője és főokosa) a költözéshez (mert a könyvtáras emailjeimet csak egy adott számítógépen tudom megnézni, és az vmi bonyolult dolog ezt átköltöztetni egy másik gépre) és egyébként is, a programomon könyvtárközi kölcsönzés van erre a hétre, úgyhogy ha bejön, akkor majd ebéd után együtt átmegyünk a könyvtárközi kölcsönzős nénikhez.
Na ez már kaotikusan hangzott, de a káosz csak utána jött, mert Kari egyrészt nem ért rá velem foglalkozni, másrészt nem emlékezett rá, hogy mit írt nekem és kicsit furán nézett rám, amikor megjelentem, harmadrészt Sissel, a rendszergazda néni felszívódott, negyedrészt pedig, amikor Eli-t, a könyvtárközi kölcsönzéses nénit akartuk megkeresni, 3x körbejártuk az egész könyvtárat mire meglett, mert folyamatosan elkerültük egymást. De végülis sikerült, így a délutánt Eli-vel töltöttem, aki megmutatta, hogy hogyan működik a más könyvtárból való kölcsönzés a mi olvasóink számára.
A költözés viszont végül nem oldódott meg, miután Eli mondta, hogy végezünk mára, én kerestem Kari-t is meg Sissel-t is, de egyiküket sem találtam. Kicsit féltem tőle, hogy ebből esetleg lesz ma egy kis probléma, de úgy voltam vele, hogy mivel a héten úgysem kell már saját gép, és igazából egyikük sem mondta, hogy ezt mikor akarják konkrétan lebonyolítani, úgy döntöttem, hogy nem érdekel.
Ma 9-kor a másik könyvtárközi kölcsönzéses nénivel volt randim, Astri-val, akivel a tegnapi dolog fordítottját csináltuk, vagyis a másik könyvtáraktól beérkezett könyvtárközi kölcsönzés kéréseket intéztük. Azt hittem, hogy ez a délelőtt sosem fog eltelni, mert egyrészt Astri olyan mint egy lassított felvétel, úgy is beszél + halkan is és még motyog is, szóval nem egyszerű megérteni, másrészt meg ma kb 3 beérkezett kérés volt, úgyhogy ezzel gyakorlatilag egy fél óra alatt készen voltunk. De aztán nagy kreatívan kitalálta, hogy mit csináljak, a kiselejtezett könyveket kellett ellenőriznem, hogy megvan-e nemzeti könyvtár letéti könyvtárának vagy nincs és hogy hány példányban, vagyis, hogy el lehet-e nekik küldeni. Ezzel el is voltam ebédig, ebéd után pedig megint Eli-vel dolgoztam, nagyjából ugyanazt csináltuk, mint tegnap.
Összefutottam Kari-val is, aki teljesen kedves volt, mondta, hogy beszél mégegyszer majd Sissel-lel és majd megejtjük valamikor a költözést, mert jobb az ha van saját helyem. De nem volt semmi probléma abból, hogy ez nem történt meg tegnap, Kari szóvá sem tette, úgyhogy nem volt ez gond.
Hát azt hiszem ennyi, erősen számolom vissza a napokat, emberke kevesebb, mint 2 hét múlva jön (ja, egyébként tegnap voltunk 2,5 évesek bár ezt majdnem elfelejtettük :) ), nekem meg már letelt a 4 hónap negyede...

Szept. 25. péntek

2009-09-26T14:13:00.000-07:00

Tegnap nagy lelkesedéssel keltem, mert úgy nézett ki, hogy sikerült dec. 20-ra repjegyet találnom haza. Ez előtte teljesen lehetetlennek tűnt, de végülis találtam jegyet a Stavanger-Koppanhága-Malmö-Budapest vonalon. Szülői jóváhagyás után (ugyanis így picikét drágább lett volna, viszont egy nappal előbb hazaértem volna) el is kezdtem délután intézni a dolgot, de elég hamar elakadtam, mert kiderült, hogy a Stavanger-Koppenhága vonalon a SAS csak 20 kiló csomagot engedélyez, ezen felül fizetni kell. Mivel nekem alapból 2x20 kilóm van, ez 20 kg x 50 kr-t, vagyis 1000 koronát (kb 32000 Ft) jelentett volna pluszba az amúgy sem annyira olcsó repjegy mellé. Szóval ez a dolog mégsem jött össze, én meg kissé kiborultam, mert így az egyetlen hazajutási lehetőségnek a dec 21. tűnt Oslo-n keresztül, azzal viszont meg az volt a bajom, hogy az átszállásra kb 1,5 órám lett volna, és ha a stavangeri gép egy kicsit is késik (eddigi összes tapasztalatom szerint a norwegian air gépe 1x nem késett, és nagyon sokszor igen), akkor jó eséllyel ott ragadhatok Oslo-ban, minimum másnapig, ami meg már dec. 22. Szóval nem szívesen választottam volna ezt a lehetőséget.
De szerencsére végülis Anyával találtunk egy olyan megoldást, hogy dec. 18-án pénteken van gép Bécsbe. Ez szintén Oslo-n keresztül megy de kb 3 óra van az átszállásra, úgyhogy ez picit megnyugtatóbb (bár volt már olyan utazásom, amikor 5 órát késett a norwegian gépe, de igyekszem ezzel nem törődni). Délután 1-re ér Bécsbe, onnan pedig már simán át lehet vonatozni vagy buszozni Pestre. Igaz, hogy hullafáradtan fogok megérkezni (bár ugyanennyi idő lenne a Koppenhágás verzió is), de legalább már péntek este :):) Szóval gyorsan meg is vettem a jegyet (igaz, addig csevegtünk közben Anyával, hogy Vienna helyett majdnem Vilnius-ba vettem:D) és már csak Kari-val kell megbeszélnem, de nem hiszem, hogy különösebb problémát okozna.

Tegnap elvégeztük az utolsó előtti simításokat a könyvtáron :)
Nem volt már túl sok teendő, kicsit sokat is voltunk, úgyhogy a végén már mondta Kari, hogy nyugodtan jöjjek haza.
De kipakoltam még egy csomó hangoskönyvet, folyóiratokat, illetve kitettem egy csomó rajzot. Ezek nagyon viccesek voltak, mert az volt a rajzpályázat címe, hogy az álom könyvtár, ehhez képest elég sok olyan volt, aminek semmi köze nem volt a könyvtárhoz... De azt mondták, hogy tegyem ki mindet, mert azoknak a gyerekeknek, akiknek nem kerül ki a rajza, nagy csalódás lesz, ha mondjuk a padtársáé kint van, de az övé nincs. Így kitettem mindet, még a "Michael Jackson is so dead, I miss him so much" feliratút is, amin ugyan szétröhögtük az agyunkat előtte :):)
Közben az ebédünket a könyvtár állta egy jó kis kajáldában (köszönetképpen, hogy egész héten pakoltunk), úgyhogy rögtön ki is használtam a helyzetet és enyhítettem a sült krumpli elvonási tüneteimen. Persze mindenki más salátát evett, de engem nem érdekelt a dolog, a sült krumpli az sült krumpli. Pláne ha ajándékba adják ;)

Mára terveztem egy kis kirándulást, de egyrészt 10:30-kor ébredtem, másrészt 16:30-kor találkozok Gøril-lel és Anne-val és kajálunk, harmadrészt pedig nincs is olyan nagyon jó idő (bár esni éppen nem esik), úgyhogy a dolog elnapolódott. Maradt a pakolás meg az olvasás és a vasalásra is rá kellene szánnom magam...

Szept. 24.

2009-09-24T20:29:00.000-07:00

Tegnap este Sion távsegítségével sikerült Skype-kreditet vennem, így végre telefonálgathatok haza :) Nagy örömömben Siont is rögtön smssel zaklattam, meg a Papáékat is felhívtam, jelentem működik a dolog :)
Ma folytatódott a könyvtárpakolás, de már hátkímélős módon, semmi emelés és semmi cipelés.
A nap nagy része megint a szépirodalmi könyvek költöztetésével telt... amin már kínunkban már csak röhögtünk.. hiszen először azért kellett költöztetni, mert túl kevés volt a hely, utána túl sok volt a hely, ezért kicsit szellősebbre kellett csinálni, viszont ma kiderült, hogy kellene még szabad polc, úgyhogy mégis szorosabbra kellett csinálni... De azt is úgy, hogy azért viszonylag szellős legyen... Ez az elején sikerült is, de a végén (miután az S-től Å-ig 3x átszerveztük Egil-lel) már az egyes betűk nem is kezdődnek új polcon... De Jesper így az 53. variáció és átpakolás után végre elégedett volt, szóval éljen :D
Bízzunk benne, hogy holnap nem kell még 3x átpakolni az egészet :)
Egyébként már szinte majdnem készen van, bent vannak már a számítógépek is, meg minden :) Szóval holnap már csak az utolsó simítások vannak vissza, este pedig buli az elkészült könyvtár örömére :D:D

Szivárvány & mintha dézsából öntenék

2009-09-23T15:02:00.000-07:00

Szept. 23 - nem így gondoltam...

2009-09-23T08:50:00.000-07:00

Hát a nem szeretnék egy ideig könyveket látni kijelentés olyan jól sikerült, hogy ma itthon is maradtam, ugyanis marhára fáj a hátam. Remélem holnapra jobb lesz, bár emelgetni nem hiszem, hogy fogok tudni.
Itt egy cikk a berendezés alatt lévő könyvtárral, mondjuk ez még a hétfői állapotot tükrözi, de legalább látszik, hogy mekkora volt a káosz és honnan indultunk:
http://www.rogalandsavis.no/incoming/article4600764.ece
Szerencsére nekem sikerült elbújnom a fényképezőgép elől, úgyhogy csak a többiek látszanak :)
Most pedig megyek és visszafekszek az ágyba, egyetlen pozitív dolog a hátfájásban, hogy végre lesz időm olvasni :)

Szept. 22. - nem szeretnék több könyvet látni egy ideig

2009-09-22T18:57:00.000-07:00

Reggel arra ébredtem, hogy borzalmasan fáj a hátam. Valószínűleg nem tett neki jót a tegnapi emelgetés, cipelgetés, és azt hiszem a mai ugyanez méginkább rontott a helyzeten, úgyhogy csak reménykedni tudok, hogy holnap reggel fel tudok kelni az ágyból. Majd megnézem az illegálisan behozott házipatikámat, hogy mi tudna rajtam segíteni, sajnos a tutibiztos Flector tapasz kilőve, mert az egész hátam fáj és mégsem ragaszthatom magamra az egész dobozt... bár ha nincs más, akkor mégis azt teszek a legfájóbb részre.
Ma elkezdtük a tegnap szabotált szépirodalom kipakolását. Persze a tetőfedő bácsik még nem lettek készen, így folyamatosan rossz helyen voltunk... + én személy szerint rosszul voltam az állandó fúrástól és porszívózástól (ugyanis minden törmeléket meg port meg koszt, amit termeltek, azt rögtön felporszívózták, sőt volt amikor egyszerre fúrtak és porszívóztak - hát azt senki fejfájósnak nem kívánom).
Délelőtt gyakorlatilag állandó helyhiánnyal kűzdöttünk, sosem volt elég a polc a könyveknek, illetve sosem annyi polc kellett az adott betűhöz, mint amennyit elterveztek, így a könyvek ide-oda költöztesével telt a legtöbb idő. Viszont, hogy ne csak egy ember dolgozzon, több helyen kezdtük el az abc-t, az elejéről is meg a végéről is pakoltuk a könyveket. Aztán elég vicces volt, hogy miután egy csomót szenvedtünk azon, hogy a b-nek kétszer annyi hely kéne, mint amennyit szántak neki és most akkor mi legyen és pakoltunk meg szerveztünk jobbra-balra, amikor összeért az eleje meg a vége, gyakorlatilag volt egy egész szekrénnyi üres hely :)
Ebéd után ugyanezt játszottuk az ifjúsági irodalommal, mert kb. kétszer annyi volt a könyv mint a hely, és amikor végre azt hittük, hogy a-tól å-ig végre bepasszíroztunk mindent, felbukkant egy addig rejtőzködő teli D betűs és egy H betűs doboz ... Végül a lányok nagy selejtezésbe kezdtek (ez is annyira lazán megy itt: régi, nem szép, nem tetszik, leselejtezzük, majd legfeljebb veszünk helyette valami újabbat -- nálunk meg benne van minden szigorlati tételben, hogy senki se feledkezzen meg az állományapasztásról ... valahogy ez nem illik bele a magyar mentalitásba azt hiszem, nehezen dobja ki az ember azt, ami egyszer már megvan ...) és így sikerült helyet szorítanunk ezeknek a könyveknek.
Viszont nap közben valakik a szépirodalmat is átnézték és a nem szimpiket kiselejtezték, ugyanis a délután közepén a fent említett üres szekrénnyi helyen kívül volt még vagy 2-3 üres szekrénnyi hely, így újabb költöztetésbe kezdtünk...
Szóval röviden, pakoltam egész nap és most hulla vagyok.
Pedig a többiek hívtak, hogy üljünk be valahova, de nekem olyan szinten fáj mindenem, hogy most megyek is és lefekszem, hátha az segít....
És igyekszem nem arra gondolni, hogy még csak kedd van és péntekig könyvpakolás a program...

Szept. 21. - a könyvtárköltöztetés kezdete

2009-09-21T20:23:00.000-07:00

Ezen a héten a Madla fiókkönyvtárat rendezzük be, mert hogy jövő hétfőn végre kinyit majdnem egy év után. A fő probléma az volt, hogy azt a helyet, ahol eddig a fiókkönyvtár volt, nem tudták tovább bérelni. Így végülis egy bevásárlóközpontban béreltek helyet, ami elég érdekes párosítás. Pláne vicces, hogy a könyvtár egy konditeremmel szemben van :):) És a könyvtár számára is érdekes, hogy hogyan fog működni egy könyvtár egy ilyen környezetben. Bár a várakozások szerint a régi olvasóközönség biztosan megmarad, és talán még új olvasók is bejönnek, ha már ott vannak.... :)
Kicsit izgalmas volt megtalálni, hogy hol is van pontosan ez a hely, de végülis sikerült :) Amikor odaértem a helyzet kissé kaotikus volt, mert kiderült, hogy nekünk kell beszerelni a szekrényekbe a polcokat. Hát igen, látszott, hogy ezt sem tanítják a könyvtár szakon (Skanidináviában sem), elég nehezen sikerült kitalálni, hogy hogy is kell :) Utána elkezdtük a tervrajz alapján berendezni, de persze amikor megjöttek a "felnőttek" (a csapat ugyanis két részre oszlott: a fiatalabbak: Anne, Jesper, Anita, Gøril, és én, és az idősebbek: Kari, Marit, Eli és Carolyn) közölték, hogy ez így nem az igazi és szépen centire kimérték, hogy teljesen párhuzamosan és gyönyörűségesen álljanak a polcok. Amikor ezzel meglettek, elkezdte a csapat egyik fele nagy raklapokon felhozni a raktárból a könyveket. Mivel a dobozok teljesen össze-vissza sorrendben jöttek, ezért először csak letettük kb azok elé a polcok elég, ahol majd állni fognak. Ez egy teljesen végeláthatatlan dolog volt, ráadásul elég megerőltető a dobozokat ide-oda cipelni. Közben pedig jöttek mindenféle munkásbácsik, akik közölték h ők ma akarják kicserélni a csúnya álmennyezeti lapokat - szóval még jó, hogy nem kezdtük el kipakolni a könyveket + a gyönyörűen beállított polcoknak is lőttek, mert széttúrták az egészet. Úgyhogy holnap kezdhetik a nénik elölről...
De a fal melletti polcokra elkezdhettünk pakolni, úgyhogy az ebéd utáni idő gyakorlatilag ezzel telt el. A helyzet persze nem volt annyira egyszerű, mert ez már a dobozok és a polcok számának arányából látszott, hogy nem lesz igazán elég a hely... Persze most még csak kb a könyvek 1/4-e van a helyén, de azt hiszem a hét további része sem lesz egyszerű...
Persze teljesen elfáradtam, tényleg kemény fizikai munka ez a könyvtárosság...
Holnap azt hiszem ugyanaz lesz a program, úgyhogy az est további része pihenéssel fog telni :)

Szeptember 18-19. - amikor találkoztam Erlend Loe-val :)

2009-09-19T20:21:00.000-07:00

Tegnap hajnalban arra ébredtem, hogy sms-t kaptam: átutalták a maradék ösztöndíjamat :):) Így szerencsére nem én leszek idén az, akinek elfelejtették, nem utalják, csak novemberben utalják, vagy problémáznak. Éljen! És remélhetőleg így éhenhalni sem fogok, bár az kisebb aggodalomra ad okot, hogy azt olvastam a neten, hogy pénzt váltani leginkább csak a reptéren lehet, nekem meg itt van a dugi euróm, amit még nem váltottam át. De majd megkérdezem a tourist info-ban még mielőtt Sion megjön.

Reggel 9-kor randim volt Linn-nel a könyvtár előtt, mert mentünk egy Folken nevű leginkább szórakozóhelynek nevezhető helyre, ahol a Kapittel-en belül szerveztek középiskolás osztályoknak egy irodalmi előadást. 5 író beszélt a legújabb könyvéről, illetve részleteket olvastak fel belőlük. Itt igazából nekem leginkább semmi dolgom nem volt, mert minden le volt szervezve, annyi volt, hogy figyeltem hogy Linn mit csinál (leginkább össze-vissza rohangált és telefonált :):):)) illetve segítettem neki, amikor kellett. Két előadás volt egymás után különböző közönségnek és úgy volt, hogy csak az elsőn maradok ott, de végülis a másodikon is ott maradtam.
Az elsőt végignéztem, amúgy meg hátul voltam a backstage-ben, ami külön nagyon jó volt, ugyanis az egyik meghívott Erlend Loe volt :):):) (norvég író, elég sok könyvét lefordították magyarra, pl.: Naiv.Super, Doppler, Doppler 2. én nagyon szeretem, mert olvasmányos, vicces, néha kicsit elborult is, viszont a sorok között ott az elég kemény társadalomkritika, ami elég elgondolkodtató).
Ez nekem hatalmas élmény volt, kezet fogtunk, bemutatkoztam, ott voltam vele egy légtérben, beszélgettünk kicsit... tök jó volt :) Egyébként hatalmas egy ember, én, aki amúgy nem vagyok annyira kicsi, kb a válláig értem :) És nem az a csevegős fajta, de azért nagyon kedves és közvetlen volt mindenkivel. És azt vettem észre, hogy azt sem szereti, ha sztárolják. Szóval nagyon jó volt. Ahhoz persze nem volt bátorságom, hogy megkérjem egy közös fotóra, meg alkalom sem nagyon volt rá, mert én az első előadást néztem végig, ő meg a másodikat, utána meg elrohant :)
Azért a teljesség kedvéért leírom a másik 4 írót is, mert ők is nagyon aranyosak, kedvesek és közvetlenek voltak velünk és ott ültünk együtt hátul és beszélgettünk: Pedro Carmona-Alvarez, Åse Linderborg, Arnfinn Nordbo, Shabana Rehman Gaarder.
A kedves vendégek mellett pedig volt szendvics és üdítő, szóval finomakat ettem és feltöltöttem a kólatartalékaimat :):) Egyébként a Kapittel alatt a könyvtárban is mindenféle kaják voltak, csütörtökön le is támadtak a nénik ebédkor, hogy muszáj megkóstolnom... hát mit mondjak, nagyon csúnyán nézett ki minden, röhögtek is rajtam, hogy kicsit szkeptikus vagyok a norvég kajával... de végülis annyira győzködtek, meg oda voltak, hogy mennyire finom, hogy megkóstoltam egy rákos trutyit... Nagyon csúnya volt, vmi nagyon ronda zöld trutyiban a nagyon ronda garnélarákok... de megkóstoltam és borzalmasan finom volt :):):)
Szóval, tegnap még miután minden lezajlott, visszamentünk Linn-nel a könyvtárba, én még ügyködtem kicsit (ja igen, kaptam Kapittel-es pólót így abban rohangáltam - persze így az összes olvasó engem talált meg:)) aztán kb fél4-kor szabadultam el.
Estére volt ingyenjegyem egy előadásra egy most megjelent, eléggé kritizált Jens Bjorneboe bibliográfia írója beszélt a könyvről, de annyira szarul éreztem magam, hogy végülis nem mentem el.

Ma délre mentem, ugyanis akkor kezdődött egy beszélgetés Erlend Loe-val (ismét) :) A legújabb könyvéről beszélt: Stille dager i Mixing Part. Ami nagyon vicces ugyanis a cím onnan jön, hogy a főszereplő egy mindent ami német imádó feleség és egy mindent ami német utáló férj, aki nem tud németül, így amikor a feleség nyomására Garmisch-Partenkirchen-be mennek nyaralni, egy számítógépes fordítóprogrammal próbál a szállások között eligazodni és ez a program fordítja le neki a Garmisch-Partenkirchen-t Mixing Part Churches-re. :D:D Mesélt a könyvről és olvasott is fel belőle, nagyon jónak ígérkezik, de mivel több mint 300 koronába kerül, gondoltam majd inkább a könyvtári példányt veszem igénybe..
Akartam paparazzi fotókat csinálni, de persze Murphy bácsi megint beleköpött a levesembe és pont úgy ültem, hogy Erlend Loe- még véletlenül se lássam... úgyhogy ez nem sikerült.
Viszont miután vége lett a beszélgetésnek, kifelé menet láttam, hogy az egyik könyvesbolt felállított egy Erlend Loe sarkot, és megtaláltam az első könyvét (Tatt av kvinnen), amit még nem olvastam, viszont csak 99 kr-ba került, szóval ez volt az a pillanat, amikor könyvet vettem és mivel szerencsére Erlend Loe még ott beszélgetett, alá tudtam iratni vele :):):):):)
Szóval itt a büszkeségem:

Ma egész nap könyvvásárt tartottak a könyvtár előtt, egyrészt praktikussági szempontból, mert így a könyvtárnak nem kellett kidobnia a kiselejtezett könyveit, másrészt pedig jótékonykodásból is, mert a befolyt összeg két malawi könyvtáros oktatására fordítódik majd.
Megígértem Linn-nek, hogy segítek az eladásban, úgyhogy egytől fél3-ig lent voltam. Először 10 kr/könyv alapon folyt a dolog, úgyhogy nagyon remek módon megtanultam a tízesével a számokat :) Aztán egy idő után átváltottunk 20kr/szatyor árra, ami azt jelentette, hogy mindenki kapott egy szatyrot és azt teletölthette annyi könyvvel, amennyi tetszett neki és egy teli szatyor került 20 kr-ba. Később ez lecsökkent 10kr-ra, majd másfél órával zárás előtt még annyi könyv volt (nem mintha nem lett volna forgalom, csak sokat selejteztünk ki), hogy ingyenesen elvihetőek lettek. Én már a 10kr/szatyor árfekvésnél elkezdtem válogatni magamnak, és a végére sikerült 17 könyvet összegyűjtenem... Azt még nem tudom pontosan, hogy hogyan fogom hazaszállítani, de Egil azt mondta, hogy adjam fel postán a könyvtárból... lehet, hogy ez lesz a végén, ha tényleg van rá lehetőség, mert amúgy egy vagyonba kerülne.
3-kor kezdődött egy másik előadás, amire volt jegyem, itt 4 írónő (Brit Bildoen, Olaug Nilssen, Agnes Ravatn, Marit Eikemo) volt a vendég és a női irodalomról, női írókról beszélgettek. Lényegében az az egész kiindulópontja, hogy elkezdték megkülönböztetni az írónőket azzal, hogy nem azt mondják, hogy író, hanem hogy női író és ezt többen kikérik maguknak, mert ők írók és nők és íróként nincs különbség köztük és a férfi írók között. Viszont van aki szerint meg van, na és erről beszélgettek, hogy ki mit gondol, stb.

Hát nagyjából így telt el ez a két napom, holnap szerintem egy nagy pihenés következik, főleg mert jövő héten az új fiókkönyvtárat fogjuk költöztetni, berendezni, pakolászni, szóval kemény fizikai munka következik :):):)

Szept. 17.

2009-09-17T20:52:00.000-07:00

A mai napom azzal kezdődött, hogy Kari megkérdezte, nem lenne-e kedvem egyszer pénteki Bokprat-ot tartani és kicsit a magyar irodalomról beszélni, illetve ha van a könyvtárban norvégra fordított, de magyar író által írt könyv, esetleg azokat a többieknek ajánlani. Hát semmit sem utálok jobban, mint sok ember előtt norvégul beszélni úgy, hogy közben mindenki rám/engem figyel, de azért hízelgett, hogy Kari ilyen szempontból is gondolt rám, úgyhogy persze nem mondtam nemet. A nagy esemény okt. 16-án lesz, úgyhogy lesz még időm készülni rá.
A helyzet mondjuk nem egyszerű, mert nem túl sok könyv van norvégra lefordítva és ami le van az leginkább nem klasszikus, illetve a másik probléma, hogy amit lefordítottak és a könyvtárban is megvan és még hallottam is róla, azt ciki, nem ciki, én nem olvastam. Szóval vagy kénytelen leszek magyar irodalmat norvégul olvasni, vagy minden könyvről elmondom, hogy hát ez tök jó és híres, de én nem olvastam...
A következőkből tudok gazdálkodni:

Örkény István: Rózsakiállítás (ezt speciel olvastam még gimiben, de nem tehetett rám nagyon mély benyomást, mert a címén kívül semmire sem emlékszem belőle)
Örkény: Tóték (ezt is olvastam, de szerintem elég beteg a dobozolással, úgyhogy lehet, hogy nem pont ezt kellene ajánlgatni)
Szabó Magda: Az ajtó (nem olvastam)
Kertész Imre: Sorstalanság (ezt elkezdtem, de nem bírtam végigolvasni, viszont láttam a filmet, az is megvan a könyvtárban... viszont mivel Nobel-díjas, ezt nem lehet majd kihagyni)
Esterházy Péter: Harmonia caelestis (nem olvastam)
Esterházy Péter: Egy nő (nem olvastam)
József Attila: Tiszta szívvel (nem néztem meg, mert lent van a raktárban, de fura lehet József Attila norvégul...)
Kosztolányi: Édes Anna (olvastam, dehát izé...)
Madách: Az ember tragédiája (olvastam, bíztam benne, hogy ebből érettségizek, de Erna kihúzta előttem, amúgy meg hát biztos ezt is beleveszem, mert klasszikus, de nem a szívem csücske...)

És ennyi. Persze az egyik kedvencem, Gárdonyitól a Láthatatlan ember magyarul van meg nekik... :S:S:S
Szóval nem lesz egyszerű dolgom, de majd kikreatívkodok valamit... végülis találtam még egy irodalomtörténetet is, Litteratur i Ungarn (Irodalom Mo.-n) címmel, igaz, 1966-os, szóval nem a legfrissebb, majd megnézem, hátha találok benne okos dolgokat.
De vicces lesz azért...

Ezzel, hogy könyveket keresgettem el is ment egy óra, utána pedig még egy azzal, hogy a tegnap-tegnapelőtt kigyűjtött, kitörölt krimiket lepecséltem és mágnestelenítettem, vagy hogy kell ezt mondani, szóval csipogástalalnítottam.

Fél12-kor találkozóm volt Linn-nel, aki a könyvtár fő litteraturformidler-e (irodalomközvetítő...). Végülis ő az, aki mindenféle irodalmi programot szervez, tartja a kapcsolatot az írókkal, olvasókört tart, ilyesmik. És most, hogy tart a Kapittel, kb 1000 felé áll a feje és éppen ezért féltem is kicsit attól, hogy a mai meg a holnapi napot vele töltöm, mert extra sebességgel beszél és féltem, hogy így, hogy teljes káosz van a fesztivál miatt, végképp nem fogom megérteni, mit mond. De azért egész jól ment :):)
Elmesélte, hogy mit is csinál tulajdonképpen meg hogy mit fogunk csinálni, hogy ma találkozónk lesz egy másik könyvtár (vagy 6x elmondta a város nevét, de fogalmam sincs mi volt az) litteraturformidler-jeivel, illetve, hogy holnap vmi könyvtáron kívüli helyre megyünk, ahol a Kapittel keretén belül iskolás osztályoknak tartanak előadást - és az egyik meghívott vendég Erlend Loe lesz :):):) Egyébként ő jön szombaton a könyvtárba is Bokprat-ot tartani, kár, hogy nem hoztam magammal semmi dedikálnivalót :) De majd legfeljebb csinálok róla paparazzifotókat ;)
Aztán elmentünk Kielland könyveket pakolászni, mármint az ingyen elvihető fajtát és közben egy csomót beszélgettünk. Visszafelé kérdezte Linn, hogy ugye én is kaptam a Fortuna-ból, meg a tavalyi Egész város ezt olvassa projekt könyvéből is. Mondtam, hogy igen, de zseniálisan eszembe jutott, hogy nem vihetnék-e belőlük Pestre a skandis könyvtárnak is - gondoltam sosem árt 1-2 ingyen norvég könyv. Erre felcsillant Linn szeme, hogy mi az irodalom közvetítés ha nem ez, lent a raktárban van egy csomó könyv, biztos találunk köztük még amit el lehet küldeni, menjünk le... szóval otthagytunk csapot papot és lementünk a raktárba, akol gondoltam én, hogy vagy a szombati könyvvásárra félretett könyvekből akar válogatni, vagy valami kiselejtezett, régi könyvekből, amik már nem kellenek. De nem, a teljesen új 1-2-3 éve megrendelt, de felhasználásra nem került könyvek közül (amiket nagyon sok példányszámban megrendeltek és igazából nem kellett) hirtelen leszedett vagy 20-25 könyvet a polcról, hogy ezek így elsőre jók lesznek, de majd még lejöhetünk később is és kereshetünk mást is... én csak ámultam bámultam, hogy ez most komoly, hogy ezeket mind odaadja, sőt hogy a könyvtár elküldi a mi könyvtárunknak, Linn meg teljesen oda volt a boldogságtól, hogy de jó, hogy ez nekem eszembejutott, mert milyen jó ötlet, hogy itt vannak ezek a könyvek és el lehet küldeni.
Stílusban teljesen különböző könyvek, a 800 oldalas gyönyörű kiadású Wergeland biográfiától a nem tudom milyen krimiig, igazából arra sem volt időm, hogy megnézzem, mert közben bekapcsolódott a dologba Egil is és ketten folyamatosan adták a kezembe a könyveket azzal, hogy ez is jó, meg ez is jó... szóval most próbálok Ildivel (skandis könyvtáros) kapcsolatba lépni, hogy ne csodálkozzon ha érkezik egy doboz könyv... remélem nem vágja őket majd a fejemhez....

Miután megcsináltuk ezt az Orsi-dobozt, eljött a 2 óra, és az x-városbeli könyvtárosokkal való találkozó. Mint kiderült a 2 néni kérte a találkozót, mert teljesen el vannak ájulva a könyvtárban folyó kulturális élettől és kíváncsiak voltak rá, hogy hogy működik nálunk a litteraturformidling.
Egyébként (ezt még előtte mondta nekem Linn), a stavangeri könyvtár teljesen különbözik a többi norvég könyvtártól abban, hogy mindenki elvégez mindenféle munkát. Illetve nem is ez a jó megfogalmazás, mert pl Linn nyilván nem csinálja az osztályozást, vagy a zene cd-k beszerzését, de mindenki ül az olvasószolgálatban (mindenki be van osztva egy hónapban egyszer extra esti illetve hétvégi szolgálatra), mindenki pakol helyére könyveket, mindenki rendet rak a könyvek között. És valahol mindenki részt vesz az irodalom közvetítésben is, egyrészt van egy "Könyvtárosok ajánlják" nevű blog, ahova bárki írthat könyvajánlót (Linn mondta, hogy ha van kedvem nyugodtan írjak, mert az a hír járja rólam, hogy nagyon jól írok norvégul... - ezt valószínűleg Kari terjeszti, mert vele kommunikáltam emailben, de azt nem tudja, hogy akkor ott volt vagy a szótár, vagy a Móni, mindkettő hatalmas segítség norvég levél írásánál... :) ). Illetve Linn tervezett egy L alakú könyvjelzőt, amire az van ráírva, hogy "Ezt kellene elolvasnod" és ezt is bárki, akinek kedve van a könyvtárosok közül beteheti a polcon lévő könyvek közül a számára szimpire.

A beszélgetés után még ott maradtam kicsit Linn-nel, mert 3-tól a zene és film részlegen volt jelenése és szolgálata, kicsit segítettem neki, de aztán nem voltak túl sokan, így 4-kor eljöttem.
Mivel itt változatlanul süt a nap és jó idő van (lekopogom), elmentem kicsit sétálni a kikötőhöz (még mindig nem néztem utána, hogy fjord vagy tenger, szerintem tenger, de eddig az össze eddigi fjordra is azt hittem, szóval passz...), csináltam is pár képet:

Szept. 15-16. kedd-szerda

2009-09-16T18:55:00.000-07:00

Tegnap nem voltam valami magas szellemi állapotban, miután beraktam a nyers makaróni tésztát a hűtőbe, és valószínűleg az üres csokis papír helyett a telit dobtam ki (legalábbis nem találom a csokimat, csak az üres papírt, és nem, nem ettem meg), így írni is ugyan elkezdtem, de nem volt kapacitásom befejezni.

A tegnap össznépi meetinggel kezdődött, mert hogy ma kezdődött a Kapittel '09, a vasárnapig tartó nagy irodalmi fesztivál és tegnap még volt egy utolsó elirányítás, ahol megtudhattunk olyan fontos dolgokat, hogy készült Kapittel-es póló és milyen jó lenne, ha azokon a könyvtárosokon feltétlenül lenne, akik a fesztivál alatt a pultnál ülnek, csakhogy csak XL és XXL méretűek vannak, így jó lenne ha a legnagyobb emberek dolgoznának.. valamint, hogy lehet majd az írókkal dedikáltatni, akinek nagyon nincs más ötlete, menjen le a raktárba és hozzon fel onnan 1-2 könyvet :)

Egyébként olyan jó, ha bármi ilyen össznépi gyűlés van, az mindig kávéval és péksütivel/sütivel kezdődik :) Tök tetszik ez a szokás, bár az kissé furcsa számomra, amikor pl. a Bokprat alatt mindenki felugrál, hogy töltsön még kávét magának, illetve, hogy kis cukorkákat is kitesznek és az előadás/beszélgetés/meeting alatt mindenki azzal zörög... De nyilván ez az előadókat/beszélgetőket/meetingelőket nem zavarja, különben gondolom nem tennék ki...

Ezután folytattam a régóta ki nem kölcsönzött krimik kigyűjtését. Ezzel kb 10-re meg is lettem, és Kari mondta, hogy őt valószínűleg egész nap nem fogom látni, mert mindenféle meetingre megy, de kérdezzem meg a Liv Marit nevű nénit, hogy mutassa meg, hogyan kell kitörölni a kigyűjtött könyveket az ALEPH-ből. Ugyan ezt csináltam múlt héten Carolyn-nal is, de azért azt mondták, hogy nem árt, ha mégegyszer megmutatják... Liv Marit viszont 10-12 között a pultnál ült, úgyhogy ott mutatta meg, és mondta, hogy üljek le ott és próbáljam meg ott csinálni, és ha valami kérdésem van, csak kérdezzem nyugodtan. Persze mivel ott ültem a pultnál, 10 és 12 között kb 3 darabot tudtam megcsinálni, mert hogy minden ember hozzám jött oda a mindenféle problémáikkal... de szerencsére most a jófej emberek találtak meg és nem a bunkók :):)
Egyébként annyira fura, figyeltem, hogy ha idősebb emberrel ülök párban, akkor mindig hozzám jönnek inkább oda, hogyha fiatalabbal, vagy fiatalosan kinézővel, akkor kb egyforma az arány :):)
De volt olyan is, hogy én valahol hátul pakolásztam a könyveket és volt aki eljött odáig, és engem kérdezett meg valamiről, és nem a pultnál ülőket... vicces :)
Délben aztán lejárt a szolgálat, úgyhogy felmentem az átmeneti irodahelyemre és ott törölgettem ki a rendszerből a könyveket. Emellett még azt is meg kellett csinálni, hogy amiket a listáról nem találtam meg, mert nem voltak a polcon, meg kellett keresni a katalógusban és át kellett állítani a státuszát elveszett példányra. Na most mivel a nem meglévő sokkal több volt, mint a megtalált, a törölgetéssel meg az átállítgatással el is ment a nap.
Még mielőtt eljöttem, mondta Kari, hogy ő ma csak 11:30-ra jön, így én is jöhetek később ha gondolom.

Gondoltam, így csak kb 3/4 10 felé értem be, jó volt... :)
Ma gyakorlatilag csak az útikönyves feliratokkal foglalkoztam, szépen összeraktam őket és kitettem a helyére, nagyon kis pöpec lett. Aztán nekiálltam ugyanilyen betűket is gyártani a krimikhez. De szabotáltam Kari "vágjam szét a géppel" akcióját, mert a gép sem vágja szebben, mint én ollóval, viszont sokkal bonyolultabb. Ráadásul az ujjaimat is féltem a géptől, 10-ből egy így is használhatatlan, mert tegnap sikerült úgy megvágni a kulcsommal (igen, azzal, nem értem, hogy hogyan, de tegnap kivettem a kulcsomat a zsebemből és ömlött a vér), hogy most leginkább se írni, se késsel vágni, se semmi mást nem tudok csinálni, amihez a nagyujjam belsejét kéne használni. Szóval a további 9 ujjam védelmében maradtam az ollónál. Ki is válogattam, el is kezdtem összerakni, de kiderült, hogy elfogyott hozzá a műanyag tok/doboz/izé, szóval amire ráteszi az ember a feliratot. Így fél3-tól csak ültem és vártam, hogy teljen az idő 3-ig. Sion valahogy mindig megérzi hogy unatkozom, mert megint felbukkant gmail chat-en, úgyhogy legalább szórakoztatott egy kicsit. Közben megjelent Kari, hogy ő 3-tól pultszolgálatban van és hogy haza is mehetek, vagy segíthetek neki könyveket visszapakolni, vagy csinálhatok mást ha van még más munkám. Mivel ez utóbbi alapból kiesett, mert olyan turbó voltam, hogy mindent megcsináltam amit kellett, a hazamenés és az ottmaradás között kellett döntenem... Végülis maradtam még egy kicsit, kb pont annyit amennyivel később értem be és segítettem a könyvelpakolásban.
Aztán haza, kaja, blogírás :)

A tegnapi napomhoz hozzátartozott még a takarítás is... Itt kicsit furcsa szokások uralkodnak, ugyanis Julia 3 naponta takarít. Ezek után már nem merem leírni, hogy mi Pesten mit és hogy szoktunk, mindenesetre nem lennék meglepve, ha azóta nem takarított volna senki, mióta én eljöttem... De vigyázzatok fiúk, mert a végén annyira megszokom itt 3 hónap alatt a csillogást villogást, hogy otthon is bevezetjük, hogy 3 naponta kitakarít valaki ;);)
Szóval úgy beszéltük meg, hogy heti egy alkalommal én takarítom ki a fürdőt meg a wc-t, meg persze a saját szobámat is én takarítom, a többit pedig megcsinálja Julia, mert hogy egyrészt ők többen vannak, másrészt pedig ők állandóan a nappaliban vannak én meg alig. Hogy lássam hogyan működnek a dolgok, kaptam gyors takarítási útmutatót... amit jobb lett volna ha nem kapok, ugyanis, kiderült, hogy Julia a mosogatókefével suvickolja a csap meg a zuhanyzó lefolyóját, azzal szedi ki az ott maradt hajszálakat, stb, mert hogy a kefével mennyire egyszerű és nagyszerű .... és persze takarítás után mindig jó alaposan elmossa és csak utána mosogat vele megint, de komolyan elgondolkodtam, hogy merjek-e ezek után enni azokból a tálakból, amiket ő mosogatott el... a kefével... még jó, hogy én beszereztem a kis mosogatószivacsomat, mert legalább abban biztos lehetek, hogy senki sem használja semmilyen másfajta célra, csak én mosogatok vele. Nem értem, hogy ha ennyire remek ilyen kefével takarítani, akkor miért nem vesz erre a célra egy másikat...
Na mindegy, ízlések és pofonok, de azt hiszem ezek után mielőtt eszek valamiből és nem én mosogattam el előtte, el fogom mosni a biztonság kedvéért...

Most megyek olvasni, meg a szakdogavázlatot is meg kellene alkotni... nem unatkozom :):)

Szept. 15.

2009-09-15T22:11:00.000-07:00

Elkezdtem írni, de nincs ihletem meg energiám, mindjárt elalszok, szóval ma mégsem írom tovább a szappanoperát...
De cserébe majd holnap írok egy jó hosszú, dupla részt :)
Puszi mindenkinek!

Szept. 14 - két hete dolgozok :):)

2009-09-14T08:49:00.001-07:00

Remek, sikerült üresen közzétennem a mai bejegyzést :) Látszik, hogy fáradt vagyok...

Ma Kari-val dolgoztam egész nap. A délelőtt az útikönyvek közé szánt országneves bigyók (amiknek még mindig nem tudom a nevét magyarul) kinyomtatásával és kivágásával telt. Főleg kivágásával, mert a könyvtárnak vannak mindenféle erre a célra szolgáló gépei, de az egyik nem működött, a másiknak meg nem jöttünk rá a használatára, szóval végülis mindenféle telefonos és titkárnői segítség után kb délre lettem/lettünk készen vele. Szerintem egyszerűbb lett volna, ha fogok egy ollót és kivágom kézzel, de Kari szerint az úgy csúnya lett volna... :)

Közben hívott munka ügyben a csávó, hogy olvasta az önéletrajzomat és pont ilyen embert keresnek, de mondtam, hogy most ez januárig esélytelen és igazából én csak azért küldtem el az önéletrajzomat, hogy lássam, hogy lenne-e rá esélyem, meg hogy megmutassam, hogy vagyok. Mondta, hogy nagyon sajnálja és akkor most jegeljük, de amint Pesten leszek és még mindig állást keresek, mindenképpen keressem meg (megadta az összes elérhetőségét), mert szerinte angol és norvég nyelvtudással + közgazdász diplomával biztos, hogy talál valami állást nekem (mert hogy ez egy ilyen közvetítő cég). Hát majd meglátjuk, mindenesetre jót tett az egómnak :):)

Ebéd után visszahozott könyvek elpakolása következett, azt hittem, hogy leszakad a hátam, és persze ez egy ilyen reménytelen dolog, sosem fogy el, mert mire azt hiszi az ember, hogy végzett, hoznak még 3-4-5 tralle-val. A legszörnyűbb az idegennyelvű részleg, meg a képregény és sci-fi, ugyanis annyira tömve vannak a polcok, hogy teljesen esélytelen még újabb könyveket rájuk rakni. De a mai vicces dolog az volt, hogy a török könyvek között találtam egy magyar nyelvűt :):):)
Szerencsére még hátleszakadás és teljes kiborul előtt jött Kari, hogy ha gondolom cseréljünk, mert ő éppen nem visszarak, hanem leszed könyveket. Ugyanis a krimi részlegnél is meg akarja csinálni az információs bigyókat úgy, mint az útikönyveknél, de ezek a polcok is annyira tömöttek, hogy nem férne oda már semmi. Így kinyomtatta azoknak a krimi-könyveknek a listáját, amiket 2 éve nem kölcsönöztek ki, és ezeket kellett bevadászni a polcokról. Ezt 4-ig csináltam, de így is csak az L végéig értem el, de úgy döntöttünk Karival, hogy elég lesz ez mára, holnap is lesz nap.

Hát most ennyi, jó fáradt vagyok, úgyhogy szép idő ide vagy oda, ma már nem megyek sehova és nem csinálok semmit :)

Szept. 12-13. szombat-vasárnap

2009-09-13T20:59:00.000-07:00

Ugyan nem túl sok minden történt velem a hétvégén, de gondoltam azért azt a keveset is leírom, nehogy Anyának blogolvasási elvonási tünetei legyenek :P :):):):):)

Végre sikerült egy kicsit kialudni magam a hétvégén, meg gyógyulgattam is, ugyan még nem tökéletes a helyzet, de azért már sokkal jobb, mint pénteken volt. Remélem ennyivel megúsztam a megfázást, de azért lekopogom.
Tegnap olyan 1 óra felé bementem a könyvtárba, hogy a bibliográfián ügyködjek egy kicsit. Egy csomó mindent kiírtam itthon a katalógusból, de mivel ott csak a címek vannak feltüntetve, egy rakás könyvet át kellett lapoznom, hogy tényleg jók lesznek-e. Így elsőre sikerült egy kb 3 oldalas listát kreálnom, nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, mindenesetre megnéztem, és a közgázos szakdogám bibliográfiája is kb ennyi. Mondjuk itthon még utána is találtam szimpi dolgokat a katalógusban, de nem volt már kedvem a hétvégén mégegyszer bemenni a városba, úgyhogy úgy döntöttem, hogy majd írás/menet közben begyűjtöm és megnézem őket. Persze nem jöttem el azért üres kézzel megint a könyvtárból, hoztam 5 könyvet, meg 2 DVD-t (naná, hogy azok a filmek nem voltak éppen bent egy példányban sem, amit eredetileg szerettem volna...).
A város egyébként szörnyű volt, a tömegnyomor egy light-os kifejezés erre, gyakorlatilag mindenki a centrumban nyomult. Egyrészt most lesznek a választások és mindenki meg van teljesen őrülve + a pártok standokat pakolnak ki és mindenfélét osztogatnak, másrészt pedig tegnap kezdték a könyvtár előtt osztogani a Kielland könyvet is, szóval azért is jöttek egy csomóan. De azért nagy nehezen sikerült beverekedni magam a könyvtárba. Teljesen jó egyébként így könyvtárazni, hogy szépen beteszem a cuccomat a személyzeti részen a kis szekrénykémbe és nem kell vele foglalkoznom... Sőt, mondták, hogy ha akarok, nyugodtan menjek be ügyködni az egyik irodába, de ahhoz nem volt kedvem, mert sokkal egyszerűbb volt úgy, hogy közel voltak a könyvek.
Visszafelé gyorsan berohantam még a boltba zsepit venni, mert ez a megfázás nem kímélte a készleteimet, persze mire kijöttem iszonyat nagy eső lett. Szerencsére a busz már bent állt, úgyhogy csak egy pár métert kellett az esőben szaladnom (Ja, Anya, megint eltört a kottás esernyőmben az egyik izé, fogalmam sincs mitől, mert kb 2x használtam.... :(:( ). Természetesen mire hazaértem az eső is elállt.
A nap maradék részében csak olvastam, gyönyörű, elküldésképes állapotba hoztam a bibliográfiát, és irigykedtem Sionra, aki finom koktélokat ivott, miközben én itt antialkoholista életre vagyok kényszerítve :):):) (merthogy egyrészt marha drága bárminemű alkohol, másrészt nem iszok egyedül:))

Ma verőfényes napsütésre ébredtem, de elég rendesen fújt a szél, úgyhogy úgy döntöttem, hogy csak belülről nézem a napsütést, és inkább gyógyulgatok még.
Leginkább ma is csak olvasgattam, Siont szórakoztattam, illetve fehér tojásból rántottát csináltam :)
Ugyanis itt ilyen nagyon viccesen néznek ki a tojások, kívülről totálisan fehérek:) :

Ja igen, egyet természetesen sikerült eltörnöm hazaszállítás közben :S. Szóval elgondolkodtam, hogy ha ez kívülről ilyen, akkor milyen lehet belülről, de legnagyobb megnyugvásomra sárga lett a rántotta... Igaz, hogy elég hernyadt sárga, de azért sárga és nem fehér. :)

A délutánom azzal telt, hogy poénból rákerestem a google-ban norvégos állásokra, és legnagyobb meglepetésemre találtam egy nagyon jó norvégos-pénzügyis hirdetést pályakezdőknek... Ez pont az az állás, ami teljesen jó lenne nekem, ha otthon lennék, de nem vagyok... mindenesetre azért elküldtem az önéletrajzomat, hiszen sosem lehet tudni, ha most nem, akkor talán máskor...

Most pedig már este van, még vacilálok azon, hogy az egyik kihozott filmet nézzem meg, vagy olvassak tovább... :)
Holnap indul egy újabb hét, kicsit félek tőle, mert pénteken annyira rosszak voltak a tapasztalataim a pultnál ülve, hogy nem tudom, akarom-e én ezt megint... De bízom benne, hogy a betegség elmúlásával jobb lesz a helyzet és menni fog a dolog :)

09/11 péntek - nem az én napom...

2009-09-11T18:22:00.000-07:00

A napom azzal kezdődött, hogy arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, marhára fáj a torkom és a nyirokcsomóim 3x akkorák, mint normál állapotban. Gyorsan megmértem, de szerencsére lázam nem volt (így valószínűleg nem H1N1), remélem nem is lesz. A helyzet egyébként a nap folyamán bevett 2 aspirin c+-tól egy kicsit javult, de nem mondanám, hogy az igazi, még jó, hogy hétvége lesz és pihenhetek egy kicsit.
Reggel 9-kor bokprat lett volna, de mivel aki tartotta volna megbetegedett, így leginkább csak egy kötetlen beszélgetés volt, ami nem is tartott 10-ig. Carolyn már fél10-kor lelépett, mert fel keleltt mennie az egyetemre, és otthagyott engem fél 12-ig egy olyan munkával, amit kb 20 perc alatt meg lehetett csinálni. Igyekeztem nagyon töntyörögni, de így is 45 perc alatt meglett. Utána még rendberaktam a biográfiákat, illetve kiugrottam a boltba és próbáltam Strepsilst szerezni, ami egyébként itt Repsils néven fut. Persze a nyamvadt boltban nem volt, és még csak 11 óra volt, szóval visszamentem a géphez, és szerencsére Sion pont akkor bukkant fel gmail chat-en, így legalább boldogítottam egy kicsit :):)
Fél12-kor megebédeltem, aztán 12-15-ig a pultnál voltunk Carolyn-nal meg egy másik nénivel, akinek nem emlékszem a nevére. Szörnyű ez egyébként, az arcokra nagyjából emlékszem, de a nevekre egyáltalán nem, és sorra jönnek oda hozzám könyvtárosok h találkozunk-e már, mert hogy ő szabadságon volt én meg nem győzöm mondani, hogy bocsi, de fogalmam sincs, annyi embernek mutatott be Kari... Aztán kiderül, hogy a legtöbbel még nem találkoztam, de olyan is volt már, akivel igen, viszont ezekben az esetekben az illető sem tudta hirtelen, hogy én ki vagyok, szóval a neki is ciki :):)
Szóval ültünk a pultban, ami ma maga volt a borzalom, azt hittem az életben nem lesz vége... a megfázás miatt teljesen be voltam lassulva, alig értettem, amit az emberek kérdeztek, sőt volt, aki be is szólt, hogy miért nem egy norvégot ültetnek ide... De azért volt akinek tudtam segíteni, csak ma többen voltak azok, akiknek nem :(:(:(
Közben volt egy kis tűzriadó is, de nem ám sziréna vagy ilyesmi, nem egy kedves férfihang bemondta h this is fire alarm, please find the nearest emergency exit and leave the building...
Szóval kimentünk, vártunk, és elég hamar visszamehettünk, nem tudom, hogy csak próba volt-e vagy mi, mindenesetre nem úgy tűnt mintha tényleg tűz lett volna.
Szerencsére aztán eljött végre a 3 óra és jöhettem, bár azt hiszem holnap is bemegyek, mert muszáj lesz dolgoznom valamit a szakdogán.
Hazafelé bementem egy másik boltba és találtam Strepsils-Repsilst, úgyh remélem holnapra javul a helyzet.
Most ennyi telt tőlem, jó hétvégét mindenkinek! :)

Szept. 10 - csütörtök

2009-09-10T18:50:00.000-07:00

Ma megállapítottam, hogy itt nem úgy mondják a norvégok a számokat, ahogy én azt tanultam.
Pl. 1884: én úgy mondanám, hogy atten åtti fire de ők úgy mondják, hogy atten fire (og) åtti. És az összes kétjegyű számot ilyen németesen mondják. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy velem van-e a probléma, de végülis 4 évig soha senki nem javította ki, hogy így mondtam, szóval valószínűleg nem...

A könyvtárban a napom a tegnapihoz hasonlóan telt, először egy kis könyvvisszapakolás, aztán újságkidobálás és katalógusból törlés. Aztán kivezettem a katalógusból még egy rakás kiselejtezett könyvet, illetve megnéztem, hogy el lehet-e küldeni a nemzeti könyvtárnak, vagy nekik is van annyi, hogy nem kell és ki lehet dobni.
Utána egy órát ültünk Carolyn-nal a pultnál és nagyon büszke vagyok magamra, mert egy csomó mindenkinek tudtam segíteni :):) Néha ugyan vissza kellett kérdeznem, mert nem értettem, néha meg az emberek nem értették, hogy én mit mondok, de azért ezt leszámítva teljesen jó volt a dolog, meg vagyok magammal elégedve :):)
Vicces volt, még tegnap vagy tegnap előtt kijavított Carolyn, mert jeg synes-t mondtam jeg tror helyett és azóta mindig tesztel, hogy figyelek-e és melyiket használom :):):) A nem norvégosok kedvéért: a jeg synes azt jelenti kb h szerintem, a jeg tror meg hogy azt hiszem, valahogy így lehetne lefordítani, de elég nehéz megmagyarázni a külöbséget a kettő között (Carolyn-nak nem is sikerült :):)) Mondtam is, hogy ez állandó problémája mindenkinek otthon :)
1-kor egy előadásra mentünk a Kjelland könyvvel kapcsolatban, először Marit beszélt kicsit a "Hele byen leser" (egész város olvas) projektről, aminek keretében (ahogy már írtam) megjelentették ezt a könyvet 50ezer példányban, amit ingyen szét fognak osztani; aztán Egil beszélt kicsit a könyvről meg Kjelland-ról. Meghívták a régió többi könyvtárának könyvtárosait is, ezért ezután egy kis megbeszélést tartottak arról, hogy a többi könyvtárba hogy juthatna el egy-egy adag az 50ezerből, hiszen nem csak a stavengerieknek szánták, hanem az egész régiónak. Csak mint elmondták, az "egész város olvas" sokkal jobb név volt a projektnek, mint az "egész régió olvas" :)
Ez után egy biztos amúgy nagyon érdekes, de számomra elég unalmas dologról volt szó, a Rogalyd-prjektről, ami Rogaland, vagyis a régió nagy zenei online lexikonja mindenféle feltöltött mp3-akkal, meg cikkekkel, Wikipedia szerűen megszerkesztve. Na mindegy, ez engem annyira nem kötött le, de ha valakit érdekel, annak szívesen mesélek róla.
Mire vége lett, már majdnem 3 óra volt, szóval még egy kicsit ültem a pultnál aztán vége is lett a napnak. :)
De mivel gyönyörűségesen sütött a nap, sétáltam egyet a városban. Persze a fényképezőm megint nem volt nálam, így megint csak egy két évvel ezelőtti képet tudok mellékelni:

Szóval feljöttem egy kicsit ide, a toronyhoz, útközben találtam ajándék-kütyü-boltot, ahol vettem képeslapot és azt megírtam a Papáéknak itt fent. Aztán még ücsörögtem meg nézelődtem kicsit, de mivel már elég éhes voltam, egy idő után elindultam haza.

Most meg megyek ismételten olvasni, illetve a kedves otthonmaradottakat online módon szórakoztatni :)

Szeptember 8-9. (kedd-szerda)

2009-09-09T21:02:00.000-07:00

Tegnap nem igazán volt időm meg energiám írni, mert találtunk a norvég nemzeti könyvtár honlapján egy online, Sigrid Undset 1907-2007 bibliográfiát, és abból kutattam a szakdogámhoz passzoló cikkek meg könyvek után, aztán még a könyvtár adatbázisában is rákerestem, hogy mennyi hozzáférhető a cikkek közül. És amikor Kriszta átküldte a dán irodalom 1. irodalomlistáját, azt is végignéztem a Solvberget katalógusában és így szépen eltelt az este. Viszont oda jutottam, hogy egész szép kis lista jött össze az olvasnivalókról, nem fogok unatkozni. Sőt, csodák csodájára Hilda (a norvégos irodalom tanárom és szakdogakonzulensem) válaszolt az email-emre, azt írta, hogy 1-2 héten belül küldjem el neki a vázlatot meg az előzetes bibliográfiát és utána 2-3 hetente a fejezeteket. Szerintem ráhajtok arra, hogy a norvégos szakdogát itt úgy-ahogy megírjam, mert otthonról szinte semmi sem hozzáférhető, a könyvtárost meg majd megírom otthon, vagy legalábbis nagyrészt otthon. Ahhoz úgyis kaptam anyagot, meg a neten is nagyon sok minden fent van, meg úgyis rengeteg információt szívok itt most magamba :) Szóval ez most a nagy terv, majd meglátjuk hogy sikerül... (tudom Sion, te most vigyorogsz, mert tudod, hogy úgyis mindent az utolsó éjjel fogok megírni :P De hátha most kivételesen mégsem...)

De vissza a könyvtárhoz.
Tegnap meg ma elég hasonló dolgokat csináltam, és szerintem holnap, holnapután is ez lesz.
Carolyn tegnap először azzal bízott meg, hogy egy adott újság minden számából 2 van, ami viszont felesleges, ezért szedjem ki, töröljem ki a katalógusból és végül dobjam ki. Ezután a visszahozott könyveket pakolgattam vissza, majd ebéd után Carolyn-nal beültem a pulthoz. Az változatlanul vicces, amikor véletlenül ott maradok egyedül és persze akkor jön a legtöbb ember és kérdeznek valamit, én meg csak jobbik esetben értem meg...
Kettőtől Anne-nak segítettem, aki az idegennyelvű részleggel foglalkozik. Lehet hogy már írtam, itt mindenféle nyelvű könyv megtalálható a hinditől kezdve az arabon és a kínain keresztül az oroszig nagyon sok minden. Persze magyar nincs - megnéztük a stavangeri statisztikát, tavaly 18 magyar állampolgár lakott bejelentetten Stavangerben... :) Kérdeztem Anne-t, hogy honnan tudja, hogy milyen könyveket vegyen meg, hiszen egyrészt nem ismeri ezeket a nyelveket, másrészt nagyrészét el sem tudja olvasni :) Mondta, hogy ez a legnehezebb része a dolognak, de hogy leginkább olvasói igények alapján vesz, vagy lefordított bestsellereket, norvég írók lefordított műveit, illetve néha pórbál utánanézni, hogy az adott országban kik a nagyobb írók.
Elmondta, hogy mivel elég nagy idegennyelvű gyűjteményük van, sokszor szoktak más norvég könyvtáraknak kikölcsönözni nagyobb tételben. Ezzel összefüggésben, leküldött a raktárba, hogy hozzak 10 db panjabi gyerekkönyvet :):) Ez ilyen nagyon vicces dolog, mert némelyikben legalább benne volt emberi nyelven (na jó svédül...:)) hogy mi a címe, vagy miről szól, de a legtöbben abszolút nem, szóval szimpátia alapján válogattam... Ezután még Anne megmutatta, hogy mik a további teendők ezekkel a könyvekkel és végülis szerencsére a kivételes 4 helyett eljöhettem rendesen 3-kor.
Ma szintén könyvpakolással kezdtem, majd Anne-tól kaptam egy listát, hogy válogassak ki és kölcsönözzek ki 25+15 orosz, 25 szomáli, 25+15 orosz, 50 szerbhorvát és 25 vietnámi könyvet. Annyi volt a kikötés, hogy nagyrészt szépirodalom legyen, de legyen benne szakkönyv is (szerencsére ezek be vannak sorolva Dewey szerint is, szóval látszik rajtuk, hogy szakkönyvek :)) Ezzel elég jól elszórakoztam, és főleg a szomálit meg a vietnámit leginkább kinézet alapján pakoltam, meg persze ahol volt 2 példány, ott abból az egyiket. Utána ki kellett kölcsönöztetni és be kellett dobozolni őket. Itt szeretném megjegyezni, hogy igazán taníthatnák az egyetemen, vagy legalább az általános iskolában technika órán, hogy hogyan kell összehajtani egy papírdobozt, mert igencsak megkűzdöttem azokkal, amiket nekem kellett dobozzá varázsolni...
Mikor ezzel készen voltunk, megint visszahozott könyveket meg hangos könyveket pakoltam vissza. (Nem értem én ezt a hangos könyv dolgot, mindenki teljesen oda van érte, az emberek viszik mint a cukrot, miért jobb meghallgatni egy regényt, mint elolvasni??)
Teljesen jó edzés ez a könyvtáros munka, könyvekkel rohangászik az ember egész nap fel-le, guggol, feláll, lehajol, nyújtózkodik, ja és marha nehéz dobozokat emelget meg pakolgat... lassan nem is hiányzik az aerobic :)
Az egyetlen amit nem szeretek, a tralle, vagyis az a kis kocsi, amire könyveket szokás pakolni és amivel könyvtáron belül lehet a könyveket hurcolászni. Ez annyiból valóban praktikus, hogy nem kell a könyvkupacokkal olyan nagy távolságokat rohangálni, de nekem állandó problémáim vannak az ilyen kocsikkal, sosem arra megy amerre én szeretném és nem tudok vele kanyarodni... (nem véletlen, hogy a Tesco-ban mindig Sion tolja a kocsit... vagy Apa... vagy akire rá tudom sózni, hogy véletlenül se nekem kelljen...).
Hát ennyi, a mai napi hőstettem még az volt, hogy szereztem mosogatószivacsot (eddig 2 fajta boltban nem találtam), így nem kell végre az idegtépő mosogatókefével szenvednem... Egyébként teljesen jól elvagyok Juliáékkal, bár még szoknom kell azt, hogy néha 9-kor bealszik az egész család, Julia meg 6 előtt kel... de ilyenkor nagyon jól jön a koliban felszedett "minden mellett tudok aludni" képességem, szóval nem gond :):)
Most megyek olvasni, mert itt áll egy halom könyv az asztalon és jó lenne haladni a dolgokkal... :)
Puszi mindenkinek!

Szeptember 7. Hétfő

2009-09-07T19:38:00.000-07:00

Nagyon rohan az idő, már egy hete dolgozom... és 36 nap múlva Sion is ideér :):)
Tegnap nem igazán csináltam semmit, csak olvastam meg elvoltam.
Illetve eléggé felhúztam magam, mert mondtam Julia-nak, hogy mégiscsak írjuk ki a nevemet a postaládára, mert a rendőrségtől majd jön a válasz a tartózkodási engedélyről. Erre azt mondta, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert a posta csak akkor hozza ki a leveleimet, ha regisztrálva vagyok náluk az adott címen. Ami viszont csak albérleti szerződéssel lehetséges. Ami viszont nekem nincs, mert úgy beszéltük meg, hogy 4 hónapra az csak egy felesleges macera. Viszont Julia azt mondta, hogy amikor ő Stavanger-be jött és egy barátjánál lakott szerződés nélkül, fizetnie kellett havonta kb 100 koronát, hogy kihozzák a postáját... Szóval kissé kiakadtam, hogy milyen dolog már az, hogy az ember gyakorlatilag nem kapja meg a postáját... Végülis írtam emailt a postának, hogy mi a helyzet ilyenkor és hogyan kaphatnám meg a leveleimet és azt írták, hogy használjam ezt a címet meg az én nevemet c/o-val (ez azt jelenti, hogy rövid ideig tartózkodok az adott címen) és akkor meg fogom kapni... hát most kiírtuk így a nevemet és Julia szerint meg fogom kapni a választ attól függetlenül, hogy a tartózkodási engedélyes papírba nem így írtam bele (pedig szerintem így kellett volna, de honnan kellett volna nekem ezt tudni...)... Reméljük a legjobbakat, én várok, aztán majdcsak lesz valami. Gondolom ha nem kézbesítik ki, akkor visszamegy a rendőrségre, onnan meg csak értesítenek, meg kellett adni emailt, telefont, mindent... Ha meg nem, akkor pech.
A mai reggelem kicsi keveredéssel indult, mert nagy nehezen épphogy beestem 09:03-ra Karihoz, aki rámnézett és közölte, hogy nekem lent kellene lennem 9-11-ig a film és zene részlegen Anne Liss-szel... Amit én teljes mértékben elfelejtettem, mert nem kaptam meg a plan-omat erre a hétre. Lecaplattam a film és zenéhez és az első szembejövő nőt megkérdeztem, hogy hol találom Anne Liss-t, mert hogy egyáltalán nem emlékeztem, hogy ki is ő, annyi emberrel találkoztam már. Persze közölte, hogy ő az, úgyhogy nem győztem bocsánatot kérni, de csak nevetett, hogy teljesen megérti :)
Anne Liss végigmutogatta az ALEPH-ben az összes kölcsönzéssel, olvasókkal, foglalással, példányokkal kapcsolatos dolgot, vagyis szinte minden olyat, ami előjön ha az ember az olvasószolgálatban csücsül. - Változatlanul remélem, hogy nekem ebben minél később lesz részem...
A fejtágítás viszont véget ért kb 10-kor, hiába mondtam, hogy nekem 11-ig itt kéne ülnöm, azt mondta, hogy ennék többet ő nem tud mutatni.
Visszamentem Karihoz, akitől megkaptam a plant, de mivel ezen a héten nem ő lesz a kontaktperson-om, ezért a mai napra, meg a következő hetekre írta meg nagyvonalakban. Szóval a következő egy hónapi tervben szerepel egy hét az új fiókkönyvtárban nyitás előtt, ahol megtapasztalhatom milyen könyvtárt költöztetni, illetve berendezni (és Jesper, a dán fiúka lesz a konktaktperson-om, úgyhogy fel kell fejlődnöm addigra dánból, mert alig értem amit mond:)), 2 hét könyvtárközi kölcsönzés és egy nap börtönkönyvtár is (na ennek nem tudom, hogy örüljek, vagy ne...:))
Utána folytattam a pénteken elkezdett munkát, az útikönyvek voltak rámbízva, országonként, nagyobb területenként kellett információs címkét gyártanom hozzájuk (- valaki, aki könyvtáros: hogy hívják ezt a bigyót, ami a polcon könyvek között mutatja az adott témát, vagy ETO számot, vagy a legtöbb helyen csak az ABC adott betűjét és az olvasónak segít eligazodni????-), ezzel el is szórakoztam vagy 2-ig, tök jó volt.
2-kor becsatlakoztam Egill-hez a szakkönyvtár részen az olvasószolgálatba, de leginkább csak a nyelvtanulásról, a norvégról meg az irodalomról beszélgettünk :)
Holnaptól a héten Carolyn lesz a főnököm (aki oslói és nagyon szépen, érthetően beszél és eddig nagyon kedves volt, viszont fogalmam sincs melyik részlegen és mit dolgozik), kíváncsian várom :):)

Amikor egyszerre süt a nap és beborult az ég

2009-09-06T08:14:00.001-07:00

Péntek - szombat

2009-09-05T02:05:00.000-07:00

A tegnapi nap teljesen zökkenőmentesen indult, kivételesen nem voltam késésben, minden nálam volt, nem esett az eső és a busz is jött, így szépen kényelmesen értem be a könyvtárba.
Az első programpont megint Bokprat volt, de ez most más jellegű, mint csütörtökön, mert ezt a könyvtárosoknak tartotta Linn, aki az irodalmi programokért felel. Egy kötetlen beszélgetéssel kezdődött az előző napi Bokprat-ról, aztán Linn könyvajánlójával folytatódott. Illetve közben még kaptunk egy könyvet, ugyanis a könyvtár támogatásával megjelent egy Kjelland regény (Fortuna a címe, egyébként Kjelland a nagy stavangeri nevezetesség) és "Ezt olvassa az egész város" című program keretében 50 ezer példányt kiosztanak ingyen a könyvtárban (ezt csinálták egyébként tavaly Arild Rein Kaninbyen című regényével is, és mivel ebből maradt, én is kaptam belőle első nap :))). Szóval mindenki kapott egy-egy példányt, illetve Egil mesélt róla egy kicsit, bár nem sokat, mert majd az irodalmi fesztiválon fog róla egy hosszabb előadást tartani,
Utána, 10-től segítettem Kari-nak, illetve leginkább csak csöndben ültem és megfigyeltem, mert Kari ült az olvasószolgálatban. Ez egyébként nagyon vicces, mert úgy mondják, hogy på vakt, ami azt jelenti, hogy szolgálatban, de azt is jelentheti, hogy őrségben és nekem mindig ez utóbbi jut eszembe, mikor ezt mondják :):)
Mivel a kikölcsönzés, illetve a visszavétel is automatával történik, csak azok az olvasók jönnek oda, akiknek valami problémája van, vagy keresnek valamit. Például volt tegnap egy nő, aki odajött, hogy nem tudja, hogy mi a könyv címe, csak annyit tud, hogy Egyiptomról szól és talán Elisabeth az író keresztneve... És Kari megtalálta 10 perc alatt, pedig nem is Elisabeth volt, hanem Margaret :) Persze ez a része a munkának állandó rohangálással telik, mert meg kell mutatni ezt azt amazt az olvasónak és olyankor én ott maradtam, szóval remekül tudom már mosolyogva azt a mondatot, hogy "tudnál várni egy kicsit, amíg a kolleganőm visszajön?" :)
Mikor lejárt a szolgálat, elmentünk enni, aztán Kari meetingelni ment, én meg a biográfiákhoz, ugyanis az az én polcom, Ez azt jelenti, hogy hetente egyszer rendbe kell tennem, megnézni, hogy jól vannak-e sorbarakva, kicsit elrendezni, szóval hogy normálisan nézzen ki.
Mire ezzel készen lettem, Kari is végzett a meetinggel és megmutatta, hogy hogyan lehet az intranetet használni. Kaptam felhasználónevet meg jelszót, meg egy gépet ahol majd dolgozhatok, sőt még emailcímet is, ahol persze elírták a nevemet a változatosság kedvéért és Orsoyla lettem, de mivel nem egyszerű kijavíttatni, úgy döntöttünk, maradjon így. Szóval megmutogatta, hogy hogy kell a levelezőrendszert használni, meg hogy mit hol találok a közös meghajtón.
Utána viszont tök jó dolgot csináltunk :) Kari belevágott, hogy átszervezi a részlegén az olvasókat informáló feliratokat a könyvek között. Ugyanis a szépirodalmat kivéve minden Dewey szerint van besorolva és az olvasók nagyon nehezen igazodnak el és ráadásul nagyon rosszul vannak kiírva a polcokon és a könyvek között a témák és a számok, ráadásul nagyon sok helyen hiányzik is. Úgyhogy ezt kezdtük el csinálni, de persze alig haladtunk 1 sort, szóval jó nagy munka lesz. Meg kell találni a középutat Dewey és az olvasók igénye között, ugyanis pl a 000-as osztály az "általános írások" ami hát ugye nem mond senkinek semmit.
Azt viszont megbeszéltük, hogy ha jövő héten lesz egy kis időm, megcsinálom az útikönyvket, ugyanis ott végképp nincsen kiírva semmi azon kívül, hogy útikönyv, de ott van belőlük van 2-3 sor... Azt is megálmodtuk, hogy hogyan nézzenek ki a feliratok és hogy hogyan lehet az elképzeléseink szerint megcsinálni őket. És tök jó volt, mert Kari végig partnerként kezelt, kikérte a véleményemet, megkérdezte, hogy szerinte mit írjunk, szóval nem az volt, hogy ő kitalálja mi legyen, én meg méretre vágom a feliratot.
Dewey amúgy szörnyű, az ETO sokkal de sokkal átláthatóbb, szóval ezentúl senki se szidja... :D Mondtam is Kari-nak, hogy én inkább az ETO-t tanultam és Dewey-t csak úgy nagyjából ismerem (mondjuk olyan nagyon sok mindenben nem különbözik, annyi, hogy nincs automatikusan pont a 3. szám után és ezért kicsit átláthatatlan, meg a főosztályok picit másképp vannak, de kb 90%-ban egyezik), szóval kaptam Dewey-táblát, hogy ismerkedjek vele :D Szerencsére Kari sem gondolta komolyan, hogy hazacipelem és majd hétvégén azt olvasgatom :)
Ezzel vége is volt a napnak, de mivel annyira szép idő volt, hétágra sütött a nap egész nap, gyorsan bevásároltam, hazajöttem, ettem és elmentem egyet sétálni a közeli tóhoz. Csináltam is néhány képet:

Egyébként kiderült, hogy ez a tó nem az a tó, amire az ablakból is rá lehet látni... Viszont emellett a tó mellett laktunk, mikor itt voltunk Reniékkel.

Mára azt terveztem, hogy lemegyek a könyvtárba, hogy irodalmat keressek a norvégos szakdogámhoz, meg hogy megpróbáljam a bibliográfiát legalább nagyjából összerakni. Ez nagyon nem jött össze, mert a kb fél 11-es felkelésem után leültünk Julia-val reggelizni olyan 11 felé és ott ültünk 2 utánig és beszélgettünk mindenféléről :):) Ráadásul angolul (illetve norvéggal kevert angolul :)) mert Julia is ugyanabban a cipőben jár, mint én, hogy megint tanul angolul, de a norvég nagyon elnyomja, nagyon keveri és nincs kivel gyakorolnia. És igazából ez nekem jó, mert az augusztusi sikeres nyelvvizsga után nem fogok decemberre mindent elfelejteni :)
Szóval kb. 3-ra értem volna le a könyvtárba, 4-kor meg bezár, úgyhogy nem láttam értelmét elindulni. Talán majd holnap, bár holnap meg csak délután van nyitva és nem tudom lesz-e kedvem a vasárnap délutánt könyvtárban, munkával töltetni. Szóval lehet, hogy hétfő estére marad :)
Így aztán pihentem / pihenek ma és számolom a napokat, hogy mennyi van még vissza Sion látogatásáig :) Jelentem, már csak 38 nap :):):)

Szept. 3.

2009-09-03T08:21:00.000-07:00

A mai napom megint kisebb stresszel indult, mert már ki úton voltam, amikor rájöttem, hogy nincs meg a belépőkártyám. Kipakoltam a pénztárcámat, meg az egész táskámat, és teljesen kétségbeestem, mert nem volt sehol. Az egy dolog, hogy enélkül nem tudtam volna bemenni, de a másik, hogy kb. hatszor elmondták, hogy nehogy elveszítsem... Végül, amikor már teljesen kétségbeestem, eszembe jutott, hogy nem vettem ki a nadrágzsebemből tegnap --- de persze ma nem az a gatya volt rajtam, szóval vissza kellett rohannom érte. De szerencsére még időben voltam, és így éppen beestem 9-re (persze a busz ma is késett, úgy látszik ilyen szempontból Norvégia sem jobb, mint Magyarország).
A nap leginkább figyeléssel telt: meeting, előadás, újabb meeting.
Az első meetingem ("Driftslagsmøte") a négy nagy részleg vezetői ültek össze és itt lényegében a napi, gyakorlati dolgokról volt szó. Például arról, hogy felvegyenek-e még újabb gyakornokokat/kisegítőket, illetve hogy kifizessenek-e egy rakás pénzt azért hogy minden gépen 2007-es Office legyen, vagy elég lesz a sokkal olcsóbb, de hasonló Open Office is.
Ezzel gyakorlatilag el is telt 1,5 óra, utána Kari segített a tartózkodási engedélyes 6 oldalas űrlapot kitölteni, és írt nekem igazolást arról, hogy tényleg ott dolgozok, aztán elmentünk enni. Az ebéd változatlanul szendvics, mindenki azt evett. Ebéd közben Carolyn-nal beszélgettem, aki osloi és olyan gyönyörűen beszél norvégul, hogy minden koncentrálás és nehézség nélkül megértettem. Egyébként változatlanul mindenki aranyos, mindenki beszélget velem --- igaz, nagyon viccesek, mert mindenki ugyanazt kérdezi: nem értik, hogy ha könyvtár szak, akkor hogyhogy norvég, azt hiszik, hogy Oslo-ban tanulok/tanultam eddig, érdeklődnek, hogy miért pont norvég (ezt a kérdést magyarul is kedvelem :)) és hogy könyvtárban fogok-e dolgozni, ha végeztem. :):):)
Ebéd után lementünk a Bokprat ("Könyvcsevej" szabadfordításban :)) című dologra, ami egy egyórás beszélgetés minden csütörtökön egy-egy íróval. Ma Gerd Brantenberg volt a vendég, nagy megnyugvásomra, egyik könyvtáros sem hallott még róla azok közül, akikkel beszéltem. Mondjuk a könyveiről nem is beszélt sokat, illetve leginkább csak az egyikről, a Augusta og Bjørnstjerne címűről, ami azért érdekes, mert Augusta Mjøen az író dédmamája volt, Bjørnstjerne pedig nem más, mint Bjørnstjerne Bjørnson. Ők ketten pedig szerelmesek voltak, csak a lány szülei nem tartották Bjørnson-t jó partinak, így nem adták hozzá, de életük végéig nagyon jó barátok maradtak. Szóval leginkább erről mesélt a néni, meg azért a végén a többi regényéről is. Persze ahogy ez ilyenkor lenni szokott, nagyon nem akart vége lenni a dolognak, mikor a néni befejezte, jöttek a kérdések, aztán újabb kérdések...
Nekem meg rohannom kellett a következő meetingre, ami vezetőségi értekezlet volt, szóval elég ciki volt, hogy elkéstem, dehát mindegy. Ez viszont tök érdekes volt, sokkal jobb, mint a reggeli, bár eszméletlen, hogy milyen témákról képesek eszmecserét futtatni... Például: terv arra az esetre, ha kitör a könyvtárban a H1N1, ki helyettesít kit, hogyan informáljuk az olvasókat, mi lesz ha a szept 16-19 között tartott Kapittel (irodalmi fesztivál, erről majd később) főszervezője betegedik meg (mindenképpen biztosítanak neki otthonra laptopot), stb. Ja és akkor még az egyik néni megkérdezte, hogy az egy dolog, hogy plakátokkal értesítjük az olvasókat arról, hogy a betegség megjelent a könyvtárban, de mi lesz ha a plakátkészítő designer betegszik meg? De megnyugtatták, hogy akkor majd kitesznek sima A4es papírt.... :) A másik vicces dolog, amin vagy fél órát diskutáltak az az volt, hogy most lesz kész a könyvtárosok ebédlője és hogy ki kellene alakítani egy rendszert, hogy mikor ki a felelős azért, hogy ott rend legyen, és ezt hogyan lehetne megszervezni/megoldani. A nagyon vicces az volt benne, hogy ezt az egészet kjøkkenpoliti-nek, vagyis konyharendőrségnek nevezték :):):)
De azért voltak komolyabb témák is: hogyan lehetne még több szponzort keresni, illetve hogy be akarják vezetni, hogy ne lehessen bent a könyvtárban enni, illetve mobilozni. Ez utóbbi egy kicsit furcsa volt nekem, hiszen nálunk ez minden könyvtárban alap, hogy nem eszünk, nem mobilozunk. Igaz, hogy így elég kripta hangulat uralkodik néha, de azért valljuk be egy könyvtár nem arra való, hogy ott ebédeljen, vagy órák hosszat magántelefoncsevejt az ember. Viszont az, hogy itt nincs megtiltva, szerintem hozzájárul a hely lazaságához és ahhoz is, hogy tele van fiatallal. Igaz, Marit pont ezért azt mondta, hogy egy kristiansandi könyvtár példája alapján nem úgy fogja megfogalmazni a szabályokat, hogy minden tilos és semmit sem lehet, hanem valahogy teljesen más hangvételben, hogy ne érezzék magukat az emberek lekorlátozva. Azt mondta, hogy okt. 1-től vezetik be, kiváncsi leszek, hogy hogyan sikerül majd megfogalmaznia.
A könyvtárban gyakorlatilag ezzel be is fejeződött a napom, Kari picit előbb el is engedett, hogy el tudjam intézni a tartózkodási engedélyt.
El is battyogtam a rendőrségre, az információs pultnál el is irányítottak az Immigration office-hoz, ahol ránézésre rengetegen tolongtak - én voltam az egyetlen fehér ember... Volt mindez negyed 4-kor, az ajtóra pedig az volt kiírva, hogy 08.00-14.00-ig van ügyintézés... nem teljesen értettem dolgot, úgyhogy megkérdeztem az első ott álló bácsit, de azt mondta, hogy csak húzzak sorszámot, és várjak. Úgyhogy húztam, rajta is volt, hogy 28-an várnak előttem, leültem és bíztam benne, hogy nem az én orrom előtt fogják becsukni a hivatalt. De szerencsére a sok ember hamar eltűnt, egyrészt mert volt, hogy egy hatalmas család 1 sorszámnak számított, másrészt voltak egy csomóan akik feladták és otthagyták. Viszont ezek az emberek voltak annyira jófejek, hogy odaadták a várakozóknak a sorszámaikat, úgyhogy én is kaptam egy néger csajtól egyet, ami 10-zel előrébbre szólt, mint az enyém. Szóval összességében kb. fél óra várakozással meg is úsztam a dolgot. Bent simán ment minden, akkor kicsit leizzadtam, amikor albérleti szerződést kértek tőlem - egyrészt mert az nem volt rajta a papíron, hogy kellene, másrészt, mert nincs -, de aztán szerencsére kitalálta a csaj, hogy Erasmusosként mégsem kell.
Szóval elintéztem és majd küldik, már csak annyit kell tennem, hogy szólok a Julia-nak, hogy tegyük ki a nevemet a postaládára, hogy biztosan megkapjam.
Ennyi volt a mai nap, most megyek és olvasok, hogy haladjak végre már egy kicsit :)
Ja, és még valami: ma nem esett az eső :):):)

Második munkanap

2009-09-02T09:09:00.000-07:00

A praksisplan-ban a következők voltak mára betervezve:

folyóirat és magazin Sigrun-nel
ebéd
Kari irodája
Kerstin, keresés
Kari

Kicsit félve indultam neki a mai napnak, mert Sigrun tegnap nem volt túl szimpatikus, sőt túl érhető sem és féltem, hogy 9-11-ig azzal fog telni az idő, hogy ő mond valamit, én visszakérdezek, hogy mit mondott, mire megint elmondja és én majd megint nem értem... Meg azt is végiggondoltam, hogy a folyóiratokkal az érkeztetésen kívül nem lehet túl sok mindent kezdeni, és kicsit féltem a norvég nyelvű ALEPH használatától is (nem tudom írtam-e tegnap, de itt ALEPH-et használnak, milyen jó, hogy megtanultam szigorlatra a "Hallgató által választott két vagy több integrált könyvtári rendszer komparatív bemutatása" című tételhez... :D).
Szóval ilyen gondolatokkal baktattam reggel a szakadó esőben a buszhoz, ami persze nem jött akkor, amikor kellett volna neki. 10 perc késéssel befutott, szerencsére még időben voltam, de persze egyre idegesebb lettem, hogy még el is kések. Ja, azt nem tudom írtam-e, de itt olyan a rendszer, hogy integetni kell a busznak, hogy megálljon... hiába van ott egy buszmegálló és hiába áll az ember a buszmegállóban, a busz simán elhúz mellette ha nem integet neki... :)
Végülis szerencsére beértem, beküzdöttem magam a személyzeti bejáraton , ami szintén nem egyszerű, mert 4 ajtón kell keresztülmenni, kettőhöz kulcsot kell használni, a másik kettőhöz meg a belépőkártyát. És még azzal is problémám van, hogy melyik emeletre menjek, ugyanis a norvégok máshogy számolják az emeleteket, itt nincsen földszint, hanem rögtön első emelet van. Tehát ha azt mondják, hogy a 3.-ra menjek, akkor nagyon oda kell figyelnem, hogy az én logikám szerinti másodikig menjek csak :):)
De a lényeg, hogy beértem időre, a megfelelő emeletre mentem és Sigrun-t is megtaláltam és rögtön lementünk a raktárba a régi folyóiratokhoz. Kiderült, hogy selejtezni fogunk, vagyis, megnézzük, hogy mi az amit érdemes megtartani és mi az ami nem kell és átkerülhet Mo i Rana-ba a nemzeti könyvtárba, vagy esetleg a Stavanger Museum-hoz, vagy valami másik helyre. Mondjuk azt nem teljesen értettem, hogy mi alapján döntötték el, hogy mi kell, és mi nem, de hát nem kell nekem minden érteni. Csatlakozott hozzánk Egil is (Egil Henriksen), egy nagyon szimpi és aranyos öreg bácsi, aki egyrészt a Stavanger-gyűjteményért felelős, másrészt pedig litteraturformiddler, amit értek, hogy mit jelent, de nem tudom lefordítani. Tegnap Kari mondta, hogy Egil iszonyatosan okos és hogy nagy irodalmi múltja van, hát ez ma be is bizonyosodott. Ő segített eldönteni, hogy milyen folyóiratok kellenek és közben egy csomó mindent el is magyarázott nekem. Beszélt Petőfiről is, de a legdurvább az volt, amikor meglebegtette A(!!!) Profil egyik számát és közölte, hogy ezt mind megtartjuk, ezt ő szerkesztette... Nem voltam benne biztos, hogy jól értettem, de utána néztem a neten, és tényleg, a '70-es években ő volt a Profil főszerkesztője. :):):):) Szóval ilyen az, amikor az irodalom kurzus megelevenedik :):)
Egyébként tök jól elbeszélgettünk irodalomról, Sigrid Undset-ről, sőt a kidobástól megmentett nekem 5db Norsk tidskrift for bibliotekforskning c. folyóiratot is :):) Ez egy norvég könyvtáros szaklap, jól lesz a szakdolgozatodhoz felkiáltással megkaptam őket :):) Igaz, hogy az ötből 3 '94-es, de a másik kettő 2000 körüli és egész érdekes dolgok vannak bennük. Szóval a végén még összejön a bibliográfiám :):):)
Fél 11 felé visszamentünk Sigrun irodájába és ott tényleg folyóiratot érkeztettem.. norvégul, a norvég nyelvű ALEPH-ben :):) Nem is volt végülis vészes, miután rájöttem, hogy mi mit jelent. A gondot inkább a magazinok címe jelentette, ugyanis a nagyszámú bevándorlóra tekintettel van egy internasjonal bibliotek részlegük, ahol a horváttól a kínain keresztül a pakisztániig nagyon nagyon sok idegennyelvű dokumentum található (magyar pont nem :P). És hát az arabul írt, fordítva lapozható magazinnal meggyűlt a bajom, de azért legyőztem és sikerült érkeztetni :):):)
Ezek után megettem gyorsan a kis szendvicskémet (Norvégiában az a szokás, hogy az ember visz magával matpakke-t /egy kis szendvics, ilyesmi/, és amikor hazaér, 4-5-6 óra tájban, akkor eszik meleget), aztán mentem is fel Kari-hoz. Kari beszélt a könyvtár szervezeti felépítéséről és működéséről, hogy mennyiben függ a régiótól és mennyiben önálló, stb. És persze kinyomtatott és adott egy újabb kupac hasznos papírt, egyrészt a szervezeti felépítésről, másrészt a 2008-as kommunikációs stratégiát (mert hogy mint nyilvános közkönyvtár és kultúrház, nekik ilyen is van). És ajánlotta, hogy lépjek fel a norvég Katalist-re, amit meg is tettem :) (Marcinak ajánlom figyelmébe, http://www.nb.no/cgi-bin/wa?A0=biblioteknorge teljesen jó norvég nyelvgyakorlási lehetőség ;))
A fejtágítás után lementem Kerstinhez, hogy megmutassa, hogyan kell az ALEPH-ben keresni. Ebben persze nem volt semmi ördöngösség, olyan szempontból viszont jó volt, hogy megvilágosodtam minden keresési mező jelentését illetően. Itt egyébként előkerült a norvég MARC amit BSMARC-nak hívnak, mert hogy a Bibliotek Senter dolgozta ki. Érdekes módon amíg a HUNMARC van vagy 100 oldal, ha nem több, a BSMARC csak 45 :)
Kerstin egyébként svéd és annak ellenére, hogy 11 éve él Norvégiában és különben is interskandináv kommunikáció, még mindig svéd-norvég szótárral nyomul :) De egyébként nagyon kedves volt és teljesen érthetően beszélt, igaz a dom-ot ő is betette a mondatba ha kellett, ha nem :):) És persze tőle is kaptam egy pár oldalt a MARC-ból :)
Utána még kicsit Karival beszélgettünk, meg pakolgattunk, és úgy elment az idő, hogy 3 helyett lett vagy 4, mire eljöttem. Gyorsan még kikölcsönöztem két Undset könyvet (nagyon el kéne már a Jennyt olvasni, de mióta tudjuk, hogy nem ugrott, hanem lőtt, már nem is olyan érdekes :)), meg bevásároltam, aztán mire körbenéztem olyan késő volt, hogy a rendőrségre már nem jutottam el a tartózkodási engedély miatt, majd holnap...
Viszont ma végre sütött a nap, amikor hazajöttem, ha nem lettem volna olyan borzalmasan fáradt, biztos elmentem volna sétálni. Így viszont, hogy végre tiszta volt az idő, le tudtam fényképezni a kilátást a nappaliból, szóval íme:
Mára ennyit, holnap egész nap meetingelni fogok Kari-val, ami azt jelenti, hogy ülök majd, értelmesen nézek ki a fejemből és próbálom megérteni, hogy miről is beszélnek éppen :):)

Első benyomások

2009-09-01T20:09:00.000-07:00

Kedves Mindenki!

Egészen eddig nem tudtam magamról elképzelni, hogy blogot írjak (sőt, kifejezettem nem szeretem a blogokat), de annyi mindent szeretnék annyi mindenkinek elmesélni, és olyan sok élménybeszámolóval tartozom, hogy arra jutottam, így mégis talán egyszerűbb lesz.

Előre is bocsánat a félregépelésekért, meg a helyesírási hibáért! A másik pedig, hogy tegeződve fogok írni, szóval azoktól is bocsánat, akik olvassák, de nem vagyok velük tegező viszonyban :)

Szóval, mint tudjátok, az őszi félévet Norvégiában, Stavangerben töltöm a városi könyvtár (http://www.stavanger-kulturhus.no/stavanger_bibliotek) gyakornokaként, miután a hosszas Erasmus macera után sikerült ösztöndíjat nyernem. Erről most nem szeretnék részletesebben írni, de akit érdekel az szóljon és elmesélem neki.

Stavanger Norvégia 4. legnépesebb városa és az ország nyugati partján fekszik - ebből kifolyólag szinte folyamatosan esik az eső. Ennek ellenére nagyon barátságos és szép város, teszek is ide néhány fényképet, amit még 2 éve csináltam (akkor kivételesen sütött a nap:))

Szerencsére sikerült szállást is találnom, egy 90 m2-es lakás egyik szobájában lakom egy orosz csajjal (Julia) és a kislányával. Szóval a dolog elég családias, de nagyon kedvesek és nagyon jó a lakás is. És mivel már 5 éve itt élnek, tökéletesen beszélnek mindketten norvégul, szóval a kommunikáció sem probléma :)

Múlt pénteken érkeztem meg ide gyakorlatilag 12 óra utazás után (4 óra várakozás az átszállás miatt Oslo-ban, stb.) de szerencsére nem volt semmi probléma azt leszámítva, hogy a reptéri busz nem állt meg ott, ahol nekem le kellett volna szállni, pedig előtte megbeszéltem a sofőrrel, hogy majd megáll és szól, ha ott vagyunk. De egy gyors telefonos egyeztetés után átszerveztük a randit Julia-val a központba, és végülis onnan jöttünk haza.

A hétvége nem sok mindennel telt, leginkább kipakolással meg ismerkedéssel, illetve voltunk moziban is szombaton, ami azért volt jó, mert a mozi ugyanabban az épületben van ahol a könyvtár így legalább ma könnyen megtaláltam. Még a tegnapi napom is szabad volt, mert úgy beszéltük meg Kari-val (ő a kontaktperson-om és a gyakorlatvezetőm) hogy csak 1-én kezdek. Szóval tegnap megejtettem egy nagy bevásárlást meg az első főzést :) És a tegnapi nap jóhíre az volt, hogy az előre megbeszélt 3000+500 koronán kívül nem kell extrát fizetnem, mert mint kiderült a víz és a fűtés benne van alapból a 3000-ben :):)

Szóval ma volt a nagy nap, az első a könyvtárban. Természetesen borzalmasan paráztam, hogy mi lesz, hogy lesz, hogy majd nem fogom megérteni amit mondanak, stb. Szerencsére Kari-t könnyen megtaláltam (pedig a könyvtár egy hatalmas labirintus), és az első kérdése az volt, hogy hogy állok a dialektussal, mondtam, hogy nem túl jól és onnantól kezdve figyelt rá, hogy érthetően beszéljen. Nem mondom hogy így mindent megértettem (elég vicces volt, amikor háromszor kérdeztem vissza és még negyedikre sem értettem mit mond, de ezen leginkább csak nevettünk, szóval nem volt ciki :)), de azért így sokkal jobb volt. A stavangeri dialektből ennyit nagyon csúnyán fonetikusan leírva: "vétccse kur er nyökkelen min" - és ez még azok közé tartozik, amit megértettem...
Először leültünk kicsit Karival beszélgetni az egyetemről, hogy miket tanultam, meg hogy ő hogyan képzelte ezt a 4 hónapot. Kaptam erre a hétre előre egy "tervet", praksisplan-t, napra és órára lebontva amit csinálni fogok (úgy látszik ez norvég mánia, tavaly Berit is ilyet csinált a sommerkurs-ön :)), és majd minden héten megkapom előre. A lényeg, hogy gyakorlatilag minden részlegen fogok dolgozni és minden munkafolyamatban részt fogok venni (bár nagyon remélem, hogy az olvasókkal csak a végefelé kerülök kapcsolatba, mikor már perfekt leszek az itteni dialektből ;)).
Aztán Kari nagyot nevetett mikor kifejtettem neki, hogy a norvég könyvtári rendszerből írok szakdogát, de nagyon kedves volt, mert rögtön azt mondta, hogy oké, akkor egyik nap majd elmegyünk megnézni az egyetemi könyvtárat, egyszer pedig egy gimnáziumit is, hogy mind a három fajtát lássam ha már ott vagyok. És mondta, hogy ha bármi kérdésem van, vagy segítségre van szükségem szakdogával kapcsolatban, csak szóljak és áll rendelkezésemre.
A mai napi program így szólt:
Bemutatkozás és körbevezetés Karival
Ebéd
Még körbevezetés Karival
Madla-meeting
Még több Kari :)
Szóval ahogy innen is látszik, ma bemutatkozásokkal és körbevezetéssel telt a nap. És mivel találkoztam és beszéltem vagy 25 emberrel, természetesen gyakorlatilag az összesnek elfelejtettem a nevét :):)
De mindenki nagyon aranyos volt, érdekes módon mindenki tudta hogy jövök és leszek, és nagyon kedvesen fogadtak. Kari mindenkinek elmondta, hogy Pestről jövök, hogy egyszerre csinálom az MA-t könyvtár és norvég szakon és veldig bra beszélek norvégul, csak a dialekttel van egy kis problémám, úgyhogy az elején mindenki legyen szíves szépen és érthetően beszélni velem :) És ettől a felvezetéstől gyakorlatilag mindenki egy zseni csodabogárnak tart, egyrészt mert egyszerre csinálok 2 szakot (ez itt nem annyira szokás), másrészt hogy minden norvég kötődés nélkül kezdtem el tanulni a nyelvet, harmadrészt, hogy milyen jól beszélek. Ez utóbbiban én nem vagyok ennyire biztos, de mindenki csak ámult-bámult... talán nincsenek hozzászokva, nem tudom.

A nevem mindenesetre mindenkinek gondot okozott, pedig az Orsolyával nem is nagyon próbálkoztam, de sokaknak az Orsi is bonyolult volt :) (bár a legdurvább az a néni volt, akinél a buszbérletet vettem, kellett hozzá csinálni egy igazolványszerű kártyát, amihez oda is adtam az útlevelemet, hogy mindent írjon ki onnan, de a végén csak Orolya szerepel a kártyán.. nem mentem vissza reklamálni, bízzunk benne, hogy ha jön egy ellenőr, nem kezd el problémázni rajta...)

Kaptam kulcsot, belépőkártyát, zárható kis szekrénykét, szóval mindent ami kell, sőt egy ügyes mozdulattal még olvasójegyet is csináltattam magamnak.
Voltunk fent Marit-nál is (ő a könyvtárigazgató, vele emaileztem először arról, hogy jöhetnék-e ide gyakornoknak), ő is nagyon kedves volt, kaptam tőle egy csomó szóróanyagot mind a könyvtárral, mind Stavangerrel kapcsolatban, de ami a legjobb, a kezembe nyomott egy 2008-as norvég könyvtári statisztikát és egy 2008-2009-es norvég könyvtárügyi jelentést, amik tök jók lesznek a szakdogámhoz.
Aztán beültem Kari-val egy meetingre, ugyanis 28-án fognak megnyitni egy fiókkönyvtárat (pont Madla-ban, abban a városrészben ahol én lakok) és még rengeteg tennivaló van vele. Na itt alig értettem valamit, szinte csak nagyvonalakban, hogy éppen miről van szó. Persze a dolgot még az is nehezítette, hogy jelen volt egy dán srác, aki végig ugyan norvégul, de iszonyat dán kiejtéssel nyomta - szóval éljen az interskandináv kommunikáció (bár mint tudjuk abba emberek halnak bele:)), holnap egy svéd nénivel fogok dolgozni :D.
Nagyjából ennyi volt a nap, illetve még annyi, hogy közben Kari meghívott kávézni és közben beszélgettünk és pont úgy alakult a beszélgetés, hogy megemlítettem, hogy kaphatnék-e 3 szabadnapot, mert a barátommal Koppenhágába mennénk, és mondta, hogy semmi probléma, csak nézzük meg a Királyi Könyvtárat is, mert az gyönyörű. :):):):) Beszélgettünk a norvégos szakdogáról is és mondta, hogy elég jó az irodalmi szakkönyvgyűjteményük és könyvtárközi kölcsönzéssel bárhonnan bármit kikérnek nekem, szóval ne aggódjak, lesz ahhoz is irodalmam :):):) (ami nagyon remek, mert meg kéne már Hildának alkotni a szakdogavázlatot meg a bibliográfiát...)
Ma egy kicsit rövidebb volt a napom, 10.00-től kb fél3-ig tartott, egyébként 9-től 3-ig fogok dolgozni. Ami azt hiszem iszonyatosan fárasztó lesz, mert folyamatosan koncentrálnom kell arra, hogy ki mit mond, mert ha egy percre nem figyelek oda, akkor vége és nem tudom hol tartunk.... Viszont olyan szempontból nagyon jó lesz, hogy ha végzek majd a munkával, simán lesz még időm maradni és anyagot gyűjteni a szakdogákhoz

A könyvtár maga egyébként egy hatalmas, 3 emeletes labirintus, ahol a folyóiratok régebbi számait kivéve minden szabadpolcon van. Gyakorlatilag minden automatizált még a kölcsönzés is automatánál megy, de azért ott ülnek a nénik, bácsik minden emeleten, hogy ha bármilyen kérdés vagy probléma van, lehet hozzájuk fordulni :)
Az első emeleten van a film- és zene részleg, a másodikon a "kulturbibliotek" - ez gyakorlatilag a szépirodalmat, idegennyelvű könyveket, mindenféle romantikus,krimi, sci-fi, fantasy, képregény, szóval nem szép, de irodalmat, helyi gyűjteményt és irodalmi és művészeti szakkönyveket takar, a harmadikon pedig egyrész a gyerekkönyvtár, másrészt pedig a "faktabibliotek" ami mindenféle szakkönyveket (társadalomtudományok, jog, közgazdaságtan, stb.) takar. Osztályozást illetően Dewey TO-t használnak, bár mondta Kari, hogy kicsit nagy a katyvasz, mert a mostani vezető ezt nem szereti és át kéne állni valami másra... de azért nagyjából Dewey szerint vannak besorolva. (ami nagyon remélem, hogy gyakorlatában nem tér el olyan nagyon nagyon az ETO-tól, az osztályozás könyvet nem jutott eszembe elhozni, pedig lehet, hogy hasznos lett volna :D)
Ami számomra furcsa volt először, az a könyvtár hangulata. Egyáltalán nem olyan mint nálunk, mindenki (mármint az olvasók) laza és kötetlen, simán lehet bent hangosan beszélgetni vagy telefonálni, ez csak a külön olvasótermekben tilos. Elsőre teljesen az a benyomásom támadt, hogy találkozóhelyként is szolgál, ahol le lehet ülni beszélgetni, lehet netezni, olvasgatni, stb. De elég sokan vették igénybe a hagyományos könyvtári szolgáltatásokat is, szinte mindenfajta korosztály, a pici ovisoktól kezdve az olvasókört alakító nagyon öreg nénikig. Szóval valahogy teljesen másmilyen az egész mint nálunk, itt nem ciki könyvtárba jönni, sőt reggel amikor 10 előtt pár perccel ott toporogtam az ajtó előtt, mert még nem volt nyitva az épület, ott toporgott vagy 20 másik fiatal is, hogy nyissák már ki a könyvtárat... Szóval egy átlagos délelőtt itt olyan forgalom volt, mint otthon az egyetemi könyvtárban, vizsgaidőszakban... nagyon furcsa, de nagyon pozitív élmény :)

Azt hiszem mára ennyi elég lesz, folyt. köv.!